Szászbércz.
Szászbércz.
A mit csak sejtelemszerüleg pillantánk meg az aljból, az nagyszerű valósággá vált a Szászbércz tetőormán*, a hol félórát igénybe vevő felmászásunkért a legelbűvölőbb látvány varázsa által voltunk kárpótolva. Szebb bevezetést a Bodza vidékére alig lehetne képzelni e havasi panorámánál; méltó előlátványa ez ama havas-tájnak, a mely lépten-nyomon szépségeinek kimerithetlen gazdagságával ismerteti meg az útast, a mely folytonos elragadtatásban ringatja a vándort, s a mely egy bűbájos látványt azért tár fel, hogy egy azt követő szebb által azt elhomályositsa. A Bodza vidéke egy folytonos lánczolatát képezi a természet szépségeinek, melylyel eltelni, melyet kimeritni, s annál kevésbbé lehet méltó színekkel ecsetelni; gyenge kisérlet marad tehát az én erkőlködésem is, melylyel a Bodza-vidék előképét: a Szászbércz ormáról feltáruló körlátványt leirni törekedem, de ezzel az útas tájékozásánál egyebet elérni nem is szándékozom.
A Szászbércz Hauer szerint 518° magas a tengerszín felett.
A bodzai vám nyugatról felvett látképe hátterében a Kalváriával. (Rajz. Greguss J.)
Legelébb is nyugatra fordultunk, hogy búcsút vegyünk a látkörünkből jó darabig letünő Barczaságtól. Mily szép volt a reggel párázatainak festői leplébe burkolózott tér, mily elragadóak voltak az azt környező havasok, melyek a távolságnak kéklő zománczával voltak bevonva, mig a magasabb kopár csúcsok a napnak oda lövellő sugarai által fényesen voltak megaranyozva; de ez ismert alakok bármily ragyogó világitásban igyekeztek is magukat felmutatni, figyelmünket soká le nem kötheték, mert a túloldalon uj, ismeretlen, s már a közvetlenség által is vonzóbb vidék csábitotta maga felé kiváncsi pillanatainkat, s ragadta meg figyelmünket; kisértsük meg annak ha nem is hű képét, de legalább vázlatos körvonalait e lapokra vetni.
Közvetlen a Szászbércz közelében a látkép előtereként három kupidomú hegy: a Dongó, Dobromir és Teszla emelkedik fel, a teremtő hatalmának óriási sziklaguláiként, melyek közül a két első lengő fenyvesek zöld leplével van beboritva, mig a Teszla kopár mészkő-halmazával, a képzelhető legszebb hullámvonalokba mint márvány piramis merészen lövell fel oly magasra, hogy a futó felhők gyakran fennakadnak tetején, s a merész röptű királysas is alig meri tetőormáig kiterjeszteni terjes röpköreit. Mindez – mi önmagában is eléggé elragadó képet nyujt – nem más a nagyszerű látvány előterének kis részénél, mert ezek háta mögött emelkedik csodás decoratióként a Csukás; déli és keleti Kárpátaink e legszebb sziklahavasa, melynek 6150 lábig felmagasuló jegeczkristályszerű sziklaszálai, valójában tüneményszerűen szépek és megragadók, ugy hogy a legmerészebb várakozást is messze túlszárnyalják; óriási csompói most mint roppant orgonasípok, majd mint özönelőtti állatok ijedelmes kövületei merednek ég felé, oly roppant változékonyságban, hogy a szem káprázik megpillantásuknál, s oly megszámlálhatlan mennyiségben, hogy azokat számba venni, azokat osztályozni képtelen a korlátolt emberi elme. Lesz majd alkalmunk ezen a távolból is oly megdöbbentőleg nagyszerű havast közelebbről is vizsgálni, most csak általános jellegzésére azt hozom fel, hogy ha van hazánknak havasa, a mely a világhirű Detonátával párhuzamba állitható: az bizonynyal a Csukás, mely alakszépsége mellette bizton megállhat; de a mely nagyszerűség és magasság tekintetében amazt sokkal felülmulja.
A Csukás csak bogpontját képezi azon több irányba elhuzódó havas lánczolatoknak, melyek a Szászbérczről feltáruló nagyszerű panorámának összeségét alkotják; mert a Szászbérczen túl terül el keletre azon lankás hegység, mely között az elébb be- (nyugatnak), azután kifelé folyó Bodza vizének nyiltabb völgye és az ezen főfolyamba siető számos mellékcsermelynek gazdag színpompájú erdőségek közé szegett szükebb völgyületei ágyalják be magukat; ezen innen lapályosnak tetsző erdőségek rengetegén túl a határszélnek sziklafala, a keleti Kárpátoknak hatalmas bérczlánczolata huzódik el, melynek főbb csúcsait a Királyhegy, Nagy-Tatár, Kis-Tatár és a két csúcsos Szilon alkotják, melyekkel a távoli Csilyános és Ménesbércz függnek össze. E havascsúcsok már alakjuk és magasságuknál fogva is méltán magokra vonják a figyelmet; de mily széppé, mily ragyogóvá tette a reggelnek átlátszó, vidor világitása s az a dús szinezet, a mit a távolság különbözősége nyomott reájuk, s mely az indigo és lilaszinből, a finoman elmosódó azurba ment át, mig a közeli tájt a minden irányból letörtető csermelyek mint ezüst erek hálózták be. Itt-ott az emberi tanyák vagy hamvadó pásztortüzek füstfátyola huzódott el hosszan a bérczek élein, mint kaczér hölgy lengő fátyola, hogy a vidék szinpompáját még fokozza. Lábainktól egy-egy életunt szikla zuhan alá menydörgésszerű zajjal, mintha Zeus sujtotta volna le villámparityájával, s az ember, e kis athom, szemben a nagyszerű tájidomokkal megdöbbenve áll, s a bámulat miatt nem tud szavakat találni a behatások kifejezésére, a táj szépségének méltó ecsetelésére.
De ideje kibontakoznunk az összbehatás varázsából, hogy a tájrészletek vizsgálatához kezdjünk. A Szászbérczről leszállva, az annak keleti oldalán eredő Döblönpatak kies völgyébe értünk, mely a szomszéd hegyek vizét vezeti le az e vidék fő arteriáját képező Bodza vizébe. E patak szűk völgyében csakhamar feltűnnek a polgárosodás nyomai, mert itt vannak Bodza községnek szétszórt viskói, melyek közül egyes csoportok a patak virányaira helyezkedve, regényesen visztükrözik magokat a kristályhullámokban, mig mások fenn a bérczéleken, mint sasfészek büszkélkednek; a szerény lakok körül mindenütt oázként tűnnek fel az erdőség közti irtványok, melyeket az ember, az ős erdőt kipusztitva, hasznosit. Ezen szétszórtság teszi azt, hogy a különben csak 1013 lelket számláló Bodza község 2 folyó mértföldnél hosszabb területen fekszik, s nem csak a Döblön patak völgyét egész hosszában, hanem a Bodza-vize völgyének egy részét is betölti, és szomszédos hegyeit is elboritja, a mi nem kis mértékben emeli e vidék regényességét.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
