Bolgárszeg.
Bolgárszeg.
A belváros överődének déloldali falain kivül, terebélyes gesztenyefák által szegélyzett és árnyalt sétányok vannak, melyek Burg-Promenade néven nemcsak a belváros déli oldalát szegélyezik, hanem a belváros keleti várfalai és a Czenkalja közt hosszan elnyulva, egész Bolonyáig hatolnak, s egyikét állitják előnkbe a világ legszebb és legterjedelmesebb sétányainak. Ezen sétány régen egybefüggésben volt a Czenk közép magasságán feküdt igen szép Belvederrel, honnan elbájló kilátás nyilt a városra s festői közel vidékére. Sétányt és Belvedert 1820-ban gr. Széchén, egy Brassóban lakó nyugalmazott magyar tábornok hozta létre*; a Belvedere ma már nyomtalanul eltünt, de annál szebben diszlik, annál árnyasabbá lett maga a sétány, mely által emlitett magyar tábornok, egy örökre fennmaradó emléket emelt önmagának; emléket, melyet minden tavasz fris koszorúkkal ékit fel.
Lásd Unterhaltungsbl. 1837. évfolyam, 78-ik lapján.
Ezen vársétány körében néhány emlitésre méltó építkezés van, ilyen keleti végében a régi vársánczokban levő testgyakorló-intézet, ilyen a festői csoportozatot mutató polgári lövölde, mely középkori kastélyt utánzó tornyos tömegével ott a czenkalji magaslaton igen szépen fekszik. Ez 1859-ben alakult, alapszabályait 1860-ban erősitette meg gr. Mikó Erdély akkori kormányzója; kezdetben magyarok és oláhok is résztvettek benne, de 1868-ban, midőn tagjai az ó-szászok retograd és jogegyenlőséget sértő nézetei mellett demonstrálni kezdettek, s azokat magukévá tették, a magyarok és oláhok kiléptek s most csak szászok tagjai. A diszes épület részvények alapján 1862–65-ben épült; de az ott nyitott vendéglő a kilátásba helyezett nagy nyereményeket korán se hozza be, s igy az actiák csehül állanak ott. A lövöldével szemben a vársétány nyugati végénél vannak a hegy sziklás oldalán, a minden idegent meglepő rámák. Ezek hosszú vonalokba elhuzódó keretek, melyekre vig éneklés közt fürge székely leányok feszitik ki a különböző szinű hires brassai posztó és flanel-szöveteket; a rámák véginél kis házikók vannak, hová éjjelre a posztókészletet be szokták rakni.
Az egymás fölébe állitott s százféle színpompába ragyogó keretek, az egymás fölébe aggatott házikók, e hegyoldalnak oly sajátságos kinézést adnak, hogy a meglepetett idegen hajlandó azt keleti szőnyegekkel beterített roppant lépcsőzetnek nézni, melyen óriások sétálnak a tetőn levő Fekete toronyhoz (fennebb leirt zömtorony) s valóban egy százkezű óriás: az ipar űzi ott műveleteit; a posztógyártás, mely Brassónak ugy régen mint most is főjövedelmi forrását alkotja. A sétány déli oldalát az oláh főgymnasium imposans épülete szegélyezi.
A valóban meglepően szép vársétány választja el a belvárostól Brassó harmadik külvárosát Bolgárszeget, melyet az oláhok Skeinek, a szászok Belgerey, Balscherog és Obere vagy Walachische Vorstadtnak neveznek.
Bolgárszeget, a mint magyar neve jelöli, bolgárok alapították, 1392 tájatt, mikor Bulgáriában nagy éhség uralkodván, igen sokan huzódtak családjaikkal Brassóba, hogy az akkor épülőben levő nagy-templomnál munkát keressenek; azt találtak is, mert a barczasági szász községek is akkortájt templomkastélyaik épitésével levén elfoglalva, a munkások igen keresve voltak. A bevándorolt bolgár napszámosok a város engedelmével az akkori lakatlan völgyben ideiglenes kunyhókat, aztán állandó házakat emeltek s véglegesen megtelepedtek ottan. Később ezeknek jólléte és nyugalmas élete a törökök által zsarolt, Keletről hovatovább több bolgár, görög és oláh telepedőt édesgetett ide, s a kezdetben csekély kis gyarmatocska csakhamar tekintélyes külvárossá nőtt*, ugy, hogy az ma már nemcsak a Tocsila (Köszörü-patak) völgy fejét és az abba beleszakadó Kákova-patak völgyét tölti be, hanem a hegyek meredek oldalait is elfoglalja. A hegyoldalok szép gyümölcsösei közül szépen fekvő nyaralók, szeszélyes alaku gloriettek kandikálnak ki, mintha azokat gyermekek szeszélye rakta volna oda szines kártyákból; itt-ott fényes tornyu templomok emelkednek, melyek magas kupjaikkal, ágasbogas tornyaikkal Kelet épitészeti reminiscentiáit tarták meg; az egész külvárosban, annak épületeiben különben is felismerhető a keleti jelleg, a házak ajtai itt is zárva vannak, s kapujokon rajta találjuk a Keleten divatos koczogtató vasakat; a régibb házak tetején fából faragott czifra rudak vannak, melyek csak alig sejtetik a keresztet; ezek ismét Keletről származnak, hol a törökök nem igen türték a keresztyénség jelvényének: a keresztnek kibigyesztését. Ezen sajátságos idomú fakeresztekből egy párnak rajzát melléklem. A házak belbutorzatában is feltaláljuk a keleti szofákat, fel a csubukozást, fekete kávézást, dulcsászazást, fel a nőknél a keleti fényüzést, ékszer-kedvelést, arczfestést és munkátlanságot; de mutatkozik a keleti jelleg a bolgárszegi nép jellemében is, mely sok tekintetben a keleti indolentiának még ma is rabja, mig más tekintetben a nyugatiak tevékenységétől egy s más jót elsajátít. Most régi nemzetiségüket és szokásaikat ugyan elhagyták, nyelvüket elfeledték, s a hétfalusi oláhok népviseletét sajátitva el, nemzetiségileg is oláhokká lettek; de mihelyt valaki közülök üzérkedés által – mire nagy hajlammal birnak – vagy más módon meggazdagodik, azonnal elhagyja adoptált nemzetiségét, eldobja annak népviseletét, s párisi divat szerint öltözködve beáll görögnek, s ha valaki oláhnak nevezné, nagyon érzékenyen sértve érezné magát. Különben Bolgárszegnek eloláhosodott keleti lakói Erdély oláhai között mindenesetre a legműveltebbek, mire igen nagy befolyással van az 1850-ben állitott főgymnasium.
Lásd Marienburg Kl. Gesch. Sieb. p. 178. és Benkő Milkovia.
Ezen gymnasium ott emelkedik a Bolgárszeget a belvárostól elválasztó sétatér déli végénél, oly szép árnyas ligetek közt, hogy a classicus hajlamokkal biró szemlélő képzeletében könnyen a régi görög gymnasiumok valamelyikébe varázsolhatja magát vissza; csalódását még a diszes épület joniai izlése is elősegitheti; de ezen szép jövőjű tanintézetről már fennebb Brassó nevelésügyének tárgyalásánál tüzetesebben szólván, Bolgárszegben való kutatásainkat tovább folytatjuk. Mindenekelőtt emlitést teszek Cuponinak, egy az oláh gymnasium közelében levő igen szépen berendezett padlatkoczka (parquette) gyáráról, mely miután szolgálhatna Erdély több vidékein felállitandó ily gyáraknak. Bolgárszegnek két főútczája van, a Szentlélek-útcza folytatását képező nagy-útcza (Angergasse) és a belvárosi lópiaczczal összefüggő Katalin-útcza*, melyek a Porond (oláhul prund, németül Angerplatz) nevű piacznál egyesülnek. A főútcza mellett van egy emelvényen Bolgárszegnek imposans főtemploma, melynek multjára vonatkozólag igen érdekes adatokat találhatunk Mike Sándornak az erdélyi muzeumban levő gyűjteményében, hol egy ily czimű füzetkében „Brevis Notitia Ecclesiae Bolgarszegiensis ad St. Nicolaum” egy „Tantum” álnév alatt iró, de az egyház viszonyaival nagyon ismerős egyén gróf Lázár László consiliarius számára leirja az egyház történetét.
Mely a nagy szász templom körül levő egykori Katalin-tértől és templomtól nyerte nevét. Bolgárszegnek számtalan kis útczája van; ezek legtöbbje névtelen, leginkább csak a külváros negyedei birnak névvel, ezek: Csokorák, Pekoszte, Tocsile, Pazsiste, Kakova.
A latin nyelven irt hosszabb munkából az érdekesebbnek itélt következő adatokat jegyzem ide.
1392. év körül, a midőn a brassai parochiális templom nagyszerűleg fölemelkedett, Bulgáriában éhség levén, sok inségkergette bolgár családostól jött munkát keresni, s a felső külvárosban települtek le ideiglenesen*. Ezen keleti szertartású nép 90 évig csak magán oratoriumban imádkozott s igy ősi vallását egy nemzedékről a másikra átvitte; számuk azonban a lassanként odahuzódott oláhok és görögök által annyira szaporodott*, hogy 1484 körül egyház épitésére gondoltak, s a tanácstól engedélyt eszközölve, fakápolnát épitettek. 1512 körül a Bassaraba családból való Negoe oláhországi fejedelem adományozása alapján kőtemplom épült*, mely a balázsfalvi után Erdélyben első helyet foglal el. Ezen fejedelmi férfi által alapitott templom 80 év mulva már szük lett a hivek befogadására, miért az akkori lelkészek Miklós és János* az oláhországi fejedelem Csercsel Péter, Petráskó fiától és Merész Mihály testvérétől segélyt nyerve, abból az egyház azon részét, hol a nők ülnek, és a tornyot alapjából épiték 1583-ban. De ezen fejedelem trónjáról elzavartatván, Áron, moldovai szintén trónfosztott és Erdélyben tartózkodó herczeg a templomot képekkel ékité, a tornyot magasabbra emelte, s midőn trónját visszafoglalta, a moldovai sóbányákból évenként kiszolgáltatandó 12,000 asper alamizsnát rendelt a brassai templomhoz 1594-ben*. A két jótékony fejedelem emlékét az egyház homlokzatán bevésett (illyr) felirat tartja fenn. Száz évig az egyházban semmi változás nem történt, csak 1695-ben cseréltetett fel az addigi fapadozat kőből készülttel. 1733. Radula Tempe nevű lelkész az egyház északi és déli oldalához külön oratoriumokat ragasztott, hogy a hivek a nap minden részében imádkozhassanak. De a hivek ugy felszaporodván, hogy ünnepnapokon be nem férnének, 1740-ben mindkétfelől uj oltárok- és karoknak hely épittetett. 1751-ben Grid Eustachius archidiaconus Muszkaországba ment kegyadományokat gyüjteni, hol Erzsébet császárnétól pénzt és szép öltönyöket nyert; e pénzből épült az egyház homlokzatánál levő óratorony, a mint ezen felirat is mondja: „Pia liberalitate Elisabethe Petrownae Monocratrix (?) Totius Bussiae Imperatricis Invictae hic sacer locus est renovatus Ao 1751.”
Marienb. Kl. Gesch. Sieb. p. 178.
A mint kitetszik Leo pápa 1516-ban kiadott bullájából, hol elődje Sixtus pápa idejére (1471–1484) vonatkozólag mondja, hogy a milkovai dioecesisben van egy jeles és nemes város corona vagy Braschó, mely városban a keresztyének, bulgárok, oláhok, görögök s más hitetlenekkel (infideles) laknak. Lásd Benkő Milk. I. 178.
Ezt bizonyitja a hagyomány, és az egyház diphticája, hol az első jóltevők közép van helyezve, és a melyben azon fejedelem arczképe is megvan.
Ezen két tudós pap irta az első könyvet oláh nyelven, melynek czíme: „Kazania sive Libri concionatori“, nyomatott 1581-ben Brassóban Hirscher Lukács brassai biró költségén. Ebből egy Fronius Mihályné által adott példány megvan az egyház könyvtárában, annak előlapján e bejegyzés olvasható: MF Ao. 1630. d. 25 may habe ich Martha Benknerin hinterlassene des wohlseligen Herrn Michaelis Fronii in die wallachische Kirche dies Buch verehrt zum ewigen Gedächtniss, damit vielleicht die abgöttischen zur wahren Erkentniss des Herrn Jesu Christi mögen dadurch bekehrt werden, Jo. Hircherus, mp.
Az adományozási okmány megvan az egyház levéltárában, kelt Jassiban 1594. oct. 28-án, hártyára illyr nyelven van irva s függő pecséttel ellátva, azt minden moldovai fejedelem 1785-ig megerősitette s az összeg ki kell szolgáltatva; de ekkor a templom jövedelmét kezelők hanyagságából a helybenhagyás elmaradván, ez egyház az adománytól elesett.
Ezután a leirásban rendre fel vannak jegyezve hosszú sorban az egyház ezüst és arany holmijai vagy 60 szám alatt, melyből van ezüst kereszt vagy 10, ezüst lámpa vagy 24, több ezüst lemezzel bevont s drágakövekkel kirakott kép stb., ezeken kivül a drága kelyhek és öltönyök sokasága emlittetik meg, s végre meg van a lelkészeknek 1484-től egészen 1825-ig lajstroma, melyben 60 lelkész van névszerint följegyezve.
Végül mondja, hogy ennyit tudhatott csak följegyezni, mert azok, kik az ecclesia gazdag levéltárát őrzik, oktalanabbak, hogy maguk hasznositani tudnák s féltékenyebbek, hogy az ottan levő igen nagybecsű okmányokat, azoknak, kik azt tudnák és akarnák hasznositani, átnézni engednék.
Ehez nem sok adni valóm van, legfölebb azt emlitem meg, hogy ez egyház főalkatrészében a középkori egyházak szerencsés utánzását mutatja fel, s annak ugy alaprajza, mint külalakja és festése nagyon érdekes; a mi pedig belelrendezését illeti, az oly fényes és gazdag, hogy annak párját Erdélyben feltalálni alig lehetne. De lássuk röviden ezen templom épitészetét.
A templom szentélye a görög kereszt idomában van alakitva, s ugy a szentély, mint az áthajók a tizenkétszög hat oldalával záródnak, s durván idomitott köríves ablakokkal vannak ellátva, melyek felül kettős körívvel záródó bemélyülésbe vannak elhelyezve. Ezen 20 lépés hosszuságú szentély, ugy látszik, az 1512-ben épült első templomból maradt fenn, mert a hozzá toldott 33 lépés hosszuságú és a szentélynél sokkal keskenyebb hajó, valamint a 20 lépés hosszú torony-csarnok (az egész épület hossza 73 lépés) későbbi korban keletkezettnek látszik lenni.
A templom homlokzatát képező toronycsarnok ismét keresztidomú, oly áthajókkal, melyek 10 lépéssel szökellnek a középhajó szinvonalán kivül, s kupolákat helyettesitő tornyokkal vannak ellátva. A főtorony románizáló, főleg ablakszerkezete nagyon dús alakitást mutat, s nemcsak ablakai körívesek, hanem azok köríves bemélyedésekbe vannak elhelyezve. A tornyot nyolczszögű gulacsúcs tetőzi, szögleteiből szintén nyolczszögű kis tornyocskák emelkednek, mig tetőcsúcsán lánczokkal lekötött sok ágú kereszt díszeskedik. A főtorony elébe egy másik óra-torony van épitve, mellette emelkedő két kisebb iker-toronynyal, melyek az áthajók és a szentély, kupolát helyettesitő tornyaival hétre emelik e templom tornyainak számát. A különböző alakú és magasságú nyulánk tornyok csoportozata ez egyháznak, főleg a távolból tekintve, igen festői kinézést ad; kár, hogy az ugy körül van épitve, a papok lakházai és az iskolával, miszerint annak festői pontja, honnan az épület sajátságos szerkezetét látni és képben előállitani lehetne, nem létezik, s igy hiányos s inkább a torony-csoportozat gazdagságát tünteti elő képe, melyet ide melléklek.
A szent Miklósnak szentelt bolgárszegi parochiális egyház. (Rajz. Greguss J.)
Ezen templom, mely 400 éven át szolgált imahelyül Bolgárszeg népének, minden hozzátoldások mellett is kicsiny lett a hivek számára, s különben is a külváros felső részében lakóknak bajos volt ide lejárni; minek következtében már 1782-ben 3000 frtot gyüjtöttek a felsőbolgárszegiek egy ott épitendő második templom számára; de az alsó nagytemplom papjainak haszonvágya oly akadályokat görditett ez elébe*, hogy csak hosszas kérelmezés és utánjárás után sikerült felsőbb engedély alapján 1788-ban Felső-Bolgárszegben egy második, Szentháromság tiszteletére szentelt, templomot fölépiteni; mely ha sokkal egyszerűbb is, de mindenesetre szintén egyik díszesebb egyháza Brassónak.
Lásd Gödri János Hist. 44. lapján.
Bolgárszeg azóta még nagyra fejlődött, házai a felső templomon túl is messzire betöltik a Köszörűpatak völgyét, ugy, hogy a legfelső részben lakóknak már a felső templomhoz lejárni is messzire van, s igy maholnap egy harmadik templom épitésének szükségessége is előálland. Brassóban, mint már másutt emlitém, a görög nemegyesülteknek két esperese székel.
Bolgárszeg alsó részében nehány szász család is lakik, ezeknek a román gymnasium közelében templomuk is van, sőt a katholikusoknak is van a Katalin-útczában egy házból átalakitott kápolnájuk, s e szerint Bolgárszeg templomainak száma négy, Brassó összes templomának száma 15, melyekből a belvárosra esik 6, Ó-Brassóra 3, Bolonyára 2, Bolgárszegre 4, és igy körülbelől 1800 lélekre esik egy templom, mi az imahelyek elég nagy bőségére mutat. Mielőtt Bolgárszegtől bucsút vennénk, még le kell irnom a bolgárszegi oláhoknak egy a völgyfőben levő Salamon-kövekkel kapcsolatos népünnepét.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
