XXVIII. Atyha.
XXVIII. Atyha.
Atyha fekvése, Atyhának, mint ősanyamegyének temploma a Szentegyházas erdőben; régi harangja. Atyha a reformatiókor. Pater Atyhai. Temetési szokások Atyhán. A Fiastető. Fa-opál nyomok a Kupásné nevü oldalban. Rege Atyháról.
Parajd végső faluja, ez oldalról, Udvarhelyszéknek, azontul Maros-szék következik s bár nem mindég respektálám a politikai felosztás határvonalait, hanem sok helytt a szellem terén önkényesen foglalásokat tevék, most az egyszer innen megtérünk, mert még anyaszékünknek egy érdekes szögletét kell megjárnunk: Küsmöd vizének oly szép és érdekes tájait, Küsmöd vizét a Korond vizétől egy magas trachy-hegy-lánczolat különiti el, melynek hármas csucsát a Firtos, a siklódi Nagykő s a közepén fekvő Fiastető alkotják. – Ez utóbbin fekszik fenn a fellegek szomszédságában Atyha. Ide mászunk mi is ki, azon gyönyörüen fekvő faluba, honnan szép tiszta időben, csaknem egész Erdély felett végig lehet pillantani. Ide feljutni nem könnyü, de itt lakni, s minden perczben szemlélhetni ez isteni panorámát, mely szépségben a firtosi kilátással vetekedik, valódi lelki élvezet s annyi, mint örökös költői felmagasztaltságban élni.
Atyha igen hihetően első település. Fekvése őnvédelmi szempontból kimagyarázható; bár neve legelőbb 1594-ben fordul elő, midőn Báthori Zsigmond, az emlitett évben Gyula Fehérváron kiadott donationális levélben, egy atyhai (addig az udvarhelyi várhoz tartozott) rész-jószágot Kendi Ferencznek adományoz.*
Báró Kemény József gyüjt. in aff. 362. J.
Mert a Batthyány* által emlitett Atyha, hol a franciscanusoknak volt kolostora, s hol 1499-ben közönséges gyülés tartatott, nem ez az Atyha, mint Pázmándi bebizonyitá,* hanem Magyarhonban lévő ily nevü dioecesis. A Kendiekről, ugy látszik Apaffiakra szállt ezen jószág; mert 1599-ben Apaffi Mihályné, Orbai Margit, Becz Mártonnal és Apór Ferenczczel cseréli el atyhai jószágát.*
Leg. ecles. T. III pag. 609, a hol a gyülés határozatai is közölve vannak.
In apend. Il ad acta sinod. Dioc. p. 16.
A fiscalis levéltárban 360 l. Kemény József kijegyzése szerint.
És még előfordul Atyha Bethlen Gábor uralma alatt 1625-ben, midőn nevezett uralkodó az unitárius hitről az előtt három esztendővel a romai hitre visszatért atyhaiakat a korondi unitárius lelkész hatósága, felsősége alól kiveszi, s lelkiismeretük sugallatának szabad követésére utalja.*
Okmány Erd. Egyh. tört. adatok I. k. 289. lap.
Atyhához a reformatio előtt kilencz falu tartozott; e faluk közös temploma a falun alóli kerek erdőben volt, melyet most is Szentegyházas erdőnek neveznek, s ott a nagy kiterjedésü fényes templomnak ma is látszanak némi jelentőség nélküli romjai. Innen került az atyhai kisebbik harang, melyen minuskel irással e körirat jön elő:
Ez némi adat lenne a régi templom épités idejére.
De a reformatio bejöttével, s főként az unitárius hitnek e vidéken való kizárólagos elterjedésével, Atyhának nem csak filiáji estek el, hanem maga is háromszor tért át az uj vallásra; mignem Atyhai Péter István (kit közönségesen Páter Atyhainak hivtak, s ki gy.-sz.-miklósi esperes volt) hatalmas ékes-szollásával vissza hóditá 1725-ben szülöfalujának lakóit a katholicus hitre, s a Firtosba telepitett szerzetesek ellenőrködése mellett, azok mind e mai napig megmaradtak katholicusoknak,* a mi annál bámulatosabb, mert az egész vidéken csak ez egy tisztán katholícus falu van; (bár Korondon és Etéden is vannak kevés számmal.)
Atyhai megyekönyv.
Atyhán igen sok és híres cseresnye terem, s igen szép, erőteljes nép lakja, kik a fazékgyártás mesterségét csaknem oly nagy mérvben űzik, mint a korondiak. A temetőkben itt is megvannak a kopják, s a temetés még most is harczias pompával történik. Egy a közel rokonok, vagy a falu tekintélyes egyénei közül szablyáson lóra ül, kit kétfelöl két legény támogat, a lovan ülő kibontott üstökkel (mit Atyhán még most is viselnek) lovagol a koporsó előtt, kezébe viszi leforditva a sirkopját. A temetőben a sirnál lőnek, s behantolás után a zászlós kopját a sirra tüzi a lovag. A zászló fejér a fiataloknál, fekete az öregeknél, melyeket időnként, midőn rongyosodni kezdnek, megujitanak. Rendes összeölelkezése az őspogány és a keresztyén szokásnak; mert tudjuk, hogy ázsiai őseink kopjákkal jelölték a hősök sirjait, s e szokást átvette a kerszténység is s ezred éven át kegyelettel megörzé és honosítá.
Atyha felett közvetlenül a Fiastető gyüleg szikla (trachyt conclomerat) fala emelkedik fel, melynek tetőormáról a firtosi kilátással vetekedő nagyszerü körlátvány nyilik. Oldalába Kupásné nevü helyen szép (viaszsárga szinü) faopál nagy darabokban fordul elő. Tudjuk a regét, mely e vidék faluinak névszármaztatásához van kötve.* Ugyan is egy fiait osztóztató atya a Firtósból leindulva monda fiainak: itt „Énlakom, ez lett Énlaka, tovább haladva mondá nagyobb fiának ”e tied” e lett Etéd, ismét odább haladva mondá második fiának: itt neked e „kis mod” e lett Küsmöd. Itt letelepedvén harmadik fia nyugtalankodva kérdé hogy ő hol telepedik „neked is” szolok ma a helyre mutatva hol Szolokma épült, haza mentében pedig kérdi legkisebb fiát hogy hát nem békétlenkedik e? Adjha akarsz atyám, mond ez, s ővé lett a gyönyőrűen fekvő Atyha.
Kővári Benkő után, „Száz történeti rege“ czimü gyüjteménye 120–121. lapján.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
