Álmosd. (Alumas. Almus. Almuz. Almos.) | Tündérkert

Álmosd.
(Alumas. Almus. Almuz. Almos.)

Jelenkori nevének utolsó betüje a középkori iratokban rendszerént hiányzik; neve egyszerüen s mindig csak Álmos, amint valamely hasonnevü birtokosáról reá hárult, de későbbi birtokosainak már ő adta a megkülönböztető előnevet.* E birtokosok az Álmosi, 193utóbb Álmosdi Chyre nemzetség tagjai voltak. A Chyre = Csire valószinüleg a Cirill keresztnév kicsinyített, mondhatni házias alakja; őseinknél az ó keresztény nevek, mint Miklós, György, Mihály nagy kelendőségnek örvendtek, az okleveleken kivül igazolja ezt a számtalan Szent-Miklós stb. helynév.

A krónikákon kivül oklevelek is gyakran említik az Álmos személynevet, igy 1269-ben. (Hazai okmánytár. VI. 156. l.) 1285-ben Álmos a nyitrai káptalan tagja (Hazai okmánytár. VII. 195. l.) 1332-ben. (Nagy I: Anjoukori okmánytár. II. 618. l.)

E nemzetséggel, mely Erne bán s István nádorral együtt egy közös törzsből, az Ákos nemből ágazott ki, a XIII-ik század közepén találkozunk először, midőn István ifjabb király 1261-ben Chyrét, Álmos fiát a biharmegyei Álmos birtokában uj adománylevéllel megerősíti, minthogy régi levelei a tatárpusztításban megsemmisültek.* Ezentul e nemzetség tagjaival egész kihalásukig csaknem szakadatlan sorban találkozunk, s látjuk időnként, hogy miként emelkednek egyes tagjaik ugy az egyházi, mint a világi pályán, miközben az Isten házának építéséről sem feledkeznek meg. Igy Péternek fiai János és László Mária királyné kitüntetett apródjai,* s János később (1406) az ország méltóságos urai közé küzdi fel magát. Fiai követik atyjok fényes pályáját: Zsigmond 1432–1434-ben Szent-Lőrincz háji prépostja s később talán még magasabbra is emelkedett, oly férfiu állván oldalánál, mint testvére, Barabás, ki a királyi főpinczemesteri méltóságot viselte. Családfájok azonban nem soká virágzott: 1554-ben Álmosdy Chyre Ferencz már ugy említtetik, mint akiben családja kihalt, s kinek részbirtokai királyi adományból Tahy Ferencz királyi lovásmesterre, erről pedig vétel utján Dobó Istvánra szállottak.*

Szirmai A: Szatmár vármegye esmérete. II. 22. l. mint állítja, a gróf Zichy-család birtokában létezett adomány-levél után, de e levél a Zichy-okmánytárban nem jelent meg. – Szirmay itt a Chyre-nemzetséget a Névtelen jegyző Mén-Marótjától származtatja, de kétségkivül elegendő alap nélkül s csupán utánozza régi iróink ama hajlamát, melynél fogva minden jelesebb emberünket idegenektől származtatták épen ugy, mint régi s ma már szokatlan idomaik miatt feltünő egyházainkat török, rácz vagy cseh alkotások s maradványoknak tartják s hirdetik ma is. – Az Álmosdi Chyrék Ákos nembeli származását lásd alább Pocsaj név alatt.

Lásd alább: Pocsaj.

Eddig teljesen ismeretlen családfájok, legalább részben, igy állítható fel:

Almus; Chyre de Almus 1261.; Péter, neje Cecilia, Lukács (Ó-Marjai?) leánya; János, 1384. királyné apródja. 1406. magnificus. 1425. miles reginalis.; László 1385. királyné apródja. 1432.; István 1399.; Margit Kállay Lőkös Miklósné; János 1470.; Leány Szováthi Mihályné; Zsigmond háji prépost. 1432–1434.; Barabás kir. főpinczemester 1432. 1434.; István 1434. 1436.; Erzsébet Csapy Ákosné
másik töredék:
Álmosdi Chyre András; István 1519.; László 1519.; Ferencz 1519–1538.; György, 1519-ben özvegye (Ártándy?) Kata; Gáspár 1519.; Boldizsár 1519–1538. neje Spáczay Erzs., utóbb Teremi Vetési Antalné.; Menyhért 1519.

E két családfa-töredék összekötésére még elégtelenek az adatok, valamint nem helyezhetők el: Álmosdi Chyre Tamás 1463–1477, továbbá István, Kristóf, Tamás 1473, hacsak István nem Jánosnak hasonnevü fia, ki sokáig élhetett. Források: Szirmay A: Szatmár várm. esm. II. 22. l. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Gyulafejérvári. Bihar. 2. 7. – 2. 44. és 1. 23. – Kolosmonostori. Bihar. D. 1. – N. R. 530. 42. – 1860. 68. pag. 99. – Kállay-család levéltára: 1406. és 1432. évi oklevelek, mely utóbbin a Chyrék zöld viaszba nyomott, eléggé szép pecsétje látható. – Leleszi országos levéltár: Actorum. 1434. 10. – 1463. 23. – Fejér Gy: Codex dipl. X. 6. 85. l. – Géresi K: Gr. Károlyi oklevéltár: I. 506. l. – II. 18. 142. 405. 455. ll.

Temetőhelyök a hagyomány szerént az álmosdi egyház sirboltjában volt, tehát abban a községben, melytől előnevöket vették; ahol bölcsejök ringott, ott pihent koporsajok. Ez egyház áll ma is, s mint 194folyammenti községeink egyházai rendszerént, ugy ez is a községet átszelő ér partján emelkedik szentélyével napkelet felé. Csinos csúcsives téglaépület; nagyon beillik a fentebb említett Zsigmond prépost korába, talán épen az ő szent gondolatának megtestesülése, az ő áldozatkészségének emléke.

Szentélye, mely a nyolczszög három oldalával záródik 7.60 m/ hosszu, 6.40 m/ széles; a hajó hossza 16.75 m/, szélessége 7.88 m/. A szentélyét bezáró három oldalon a szokásos három ablak állt régi szokás szerént a Szentháromság Isten tiszteletére, ezekből kettő át van alakítva, egy befalazva, de ez utóbbi körvonalai meglátszanak s elárulják, hogy csúcsives ablakok voltak. Az egyház falait kivül támok veszik 195körül s nyilván azt jelentik, hogy az épület eredetileg kőboltozattal birt, de bolthajtását jelenleg famennyezet pótolja. A szentély oldalfalait is 1877-ben a hajó magasságáig emelték fel s déli ajtaját befalazák. Mostani tornya ujabbkori épület.*

Ez egyházról, műveltebb körökben is, szintén az a vélemény uralkodik, hogy azt a ráczok építették. Akaratlanul is arra kell gondolnunk, hogy az ilyféle meséket talán szándékosan költötték egykor, hogy a tulajdonképeni építőket s azok vallását annál jobban elfeledtessék.

E község lelkésze volt 1332–1334. években Miklós pap, ki évenként csak öt garas tizedet fizetett. A Chyre-féle birtokok között tehát, melyek Biharmegyében: Almosd, Konyár, Usztató, Fejértó, Bagos, Hosszu- és Monostor-Pályi, Vértes, Pocsaj, Ősi, Kakucs; Középszolnokban pedig: Azzoazo (?), két Szopor, Sződemeter és Chaan helységek valának,* – e birtokok között nem az álmosdi egyházi javadalom volt a legjelentékenyebb. Sőt hogy Álmosd a XIII-ik század végén még igénytelen kis község volt, igazolja püspöki tizede, mely nem ment többre hat kepénél.

Kállay-család levéltára 1436. év.

Álmosd plébánosáról 1536-ban van utóljára említés, midőn kegyura, Chyre Ferencz egy zálogos lovat öt forinton kivált tőle,* de a plébános neve, sajnos, az iródeák tollában maradt.

Budai országos levéltár kincst. oszt: N. R. 1717. 6. – Eléggé feltünőleg a bécsi codex Álmos községet nem említi, de nem lehetetlen, hogy «Alumas» helyneve alatt végre is nem Almás, hanem Álmos lappang.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me