VÁNYA. (VANA. JANA.)
VÁNYA.
(VANA. JANA.)
(VANA. JANA.)
A Berettyó s a Sebes-Kőrös képezte közbe, s különben is Szeghalom szomszédságába esvén, a váradi püspökség alakulásakor a szeghalmi 499főesperességhez csatoltatott. Itt találjuk a XIV-ik században, s kétségkivül ide tartozott az egész középkoron át. Mai neve Déva-Ványa.
Papjai közől háromnak emlékezete maradt fenn. Ezek 1332-ben András s 1335–6-ban Dénes, kik évenként három garas pápai tizedet fizetének. A harmadik «Ambrus pap» mint kortársai nevezék. Élete még irójára vár. Születése helye, családi neve egyaránt ismeretlen. Csak annyit tudunk róla, hogy a krakkai egyetemen tanult, hol baccalaureusi rangfokozatot nyert.* 1514-ben ványai lelkész volt. Lehet, hogy a ványai lelkészi állomás a XVI-ik század elején sokkalta jobb vala, mint két századdal előbb, a pápai tizedszedés korában, midőn a leggyengébbek közé tartozott; de lett légyen bármily jövedelmező is, azért nem szünt meg az egyházmegyének legtávolibb, legfélreesőbb állomása lenni. Ennélfogva vagy az áll, hogy hazánkban a XVI-ik század elején a legszegényebb vagy legalább a legfélreesőbb lelkészi állomásokra is jutottak egyetem-végzett «minden tudományban jártas»* férfiak; vagy pedig igaza lesz Szeréminek, ki Ambrus papot azon egy szóval jellemzi, hogy «rajongó».* De bármi okból jutott is Ambrus oly félreeső, mondhatni számkivetési helyre, mint Ványa, sorsának itt is épen országutjába esett.
A krakkai magyar bursa (egylet) XVI. századbeli tagjai között 1514-ig 5 Ambrust találunk, ezek származásuk helye szerént: Debreczeni, Ujfalvi, Tatai, Várkonyi, az ötödiknek keresztneve mellett egyszerüen csak az áll, hogy «presbyter». FRAKNÓI V: A hazai s külföldi iskolázás. 260–2. 11. – Hogy az 5 közől melyik a későbbi ványai pap? megmutathatná a «baccalaureus» jelző, de ez egyiknek neve mellett sem olvasható. Ha azon szokást tekintjük, hogy legtöbben szülő egyházmegyéjök papjai közé vétetik fel magukat, akkor megmaradhatnánk a Debreczeni név mellett.
«imbutus erat in omni scientia,» mondja Ambrusról kortársa, SZERÉMI György: Emlékirata 59.1. Közli WENZEL Gusztáv: Magyar tört. emlékek. Második osztály: Irók. I. kötet.
Szerémi «furibundus» szót használ, mi «dühöngőt» jelent; de Szerémi ezt már a leveretés után irta.
Ha Dózsa György a dunai részeknek veszi utját, Ambrus pap talán Ványán fejezi be életét ismeretlenül, de csendesen; Dózsa azonban egyenesen a Tiszántulra indult. Turon, Ványa szomszédságában volt egyik állomása, hol szintén kitűzte veres keresztes zászlaját, s felhívta a népet, hogy álljon hozzá a szent harczra, a hit s a haza közös ellensége, a török ellen. Ambrus pap népének nagy részével jelentkezett 500Dózsa Györgynél. A népvezérnek épen szüksége volt oly férfiura, ki jegyzője s táborának főpapja legyen, s tárt karokkal fogadta Ambrust.
Dózsa hiveivel még ekkor a törvényesség terén állt s nehány nappal későbben is ezt iratá Bakocs érseknek: «Ezernyi ezeren vannak velem, lovasok, gyalogosok. Jöjjön hozzánk szent atyaságod, s meg sem állunk, mig konstantinápolyi patriarkaságába be nem ültetem szent atyaságodat.* E pillanatban egy Hunyady vagy Capistrói János keze még jóra, – a kereszténység s a haza javára fordíthatott volna mindent. Ehelyett jött az ismeretes királyi parancs, mely mig egyrészt félénkséget árult el, másrészt mélyen sérté a népvezér becsérzetét.
SZERÉMI Gy: Emlékirata. 60. 1.
Nem vagyok én sem gyermek, sem bolond, hogy csufot űzzenek velem», felelte lángba borult arczczal, és azután – lángba borult Magyarország is.
Ezentul nyomát veszítjük Ambrus papnak. Mi lett belőle? híve maradt-e Dózsának a válság bekövetkezte után is, vagy felismerve a vészt, menekült még idején, korán? arról nincs tudósításunk. Szerémi végig elmondja a lázadók főnökeinek sorsát, még Lőrincz papét is, de Ambrus papról nem emlékezik meg többé.*
Horváth M. Szalay László Ambrus papnak nevét sem említik, de a többször idézett Szerémi annyi közvetlenséggel szól róla, hogy előadását, mint különben is papi emberét egy másik, vele egykoru, s ugy látszik személyesen ismert papról – lehetetlen el nem fogadnunk.
A fentebbi két főesperesi kerület községein kivül régi, nevezetesen a többször idézett 1403. és 1456-iki oklevelek nagyobb számmal említnek még oly békésmegyei községeket, melyeknek nevében mindig megvan az «egyház» vagy «egyháza» szó, jeléül annak, hogy egyházasok valának. Ilyenek: Apáczaegyház, továbbá Bakad-, Bágyon-, Bercsen-, Buczurhegyes-, Fazokas-, Gellért-, Gerendás-, Himes-, Kemény-, Kerek-, Kondoros-, Lábos-, Libecz-, Pitvaros-, Szénás-, Wrzegu- (Ur vagy Őrszeg?) egyház vagy egyháza; melyekhez sorolhatók még a Keresztur, Szent-János, másik Szent-Miklós és Tőkemonostora 501helynevek. De mindezek egyházi történetének egyedüli nyoma csak nevökben maradt fenn, a legtöbbnek egykori helye is ma már ismeretlen, sőt némelyikről az sem mutatható ki, hogy eredetileg is Békésmegyéhez és igy a váradi püspökséghez tartozott-e? Legérdekesebb pedig ama helynevek közt a Tőkemonostora, mely valamelyik ős nemzetségünk fészkét s keresztény művelődésünk egyik tényezőjét jelöli s mely Békésmegye nyugati tájain állván, nyilván mutatja, hogy hogy mig e megye keleti részein két monostor emelkedett (Gerla és Csolt), nyugati vidéke sem állt ily intézmény nélkül.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
