6. ALSÓORBÓ
6. ALSÓORBÓ
1282-ben Vrbonak írják az oklevelek, 1299-ben villa Orbo, 1505-ben Nagyorbo, 1733-ban Magyar Orbo a neve. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 177.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1331-ben Mihály pap szerepel a pápai dézsmák számadásaiban, ekkor tehát plébániatemploma van. (Documente. XIV. C., III. 30.) 1332-ben Simon pap 80 dénárt fizet, majd 4 pensa dénárt, 1333-ban 3 pensa dénárt, majd 20 pensa dénárt, 1334-ben 102 dénárt és 40 montan dénárt, majd 3 pensa dénárt, 1335-ben 80 dénárt. (Györffy: i.h.; Beke: Az erd. egyházmegye. 86.; Documente. XIV. C., III. 124,137, 158,177,194.)
1450-ben Kolosi Gergely jogtudós a plébános, aki 1453-ban püspöki helynök is. (Beke: i.h.; Tabular Albense. 245.; Batthyanum. II. 139.)
A középkori Alsóorbó és templomának helyét ma is őrzi a Nagyenyed–Tövis közötti országút mentén látható templomrom.
Temploma a XII–XIII. század fordulóján épült az erdélyi román kori templomok típusa szerint. Egyhajós, egyenes záródású szentélye volt.
Templomából ma már csak romtöredékek dacolnak az idő romboló erejével, és a helyenként 2–3 méter magas falak a régmúlt idők pusztító évszázadait idézik. Arról beszélnek, hogy a falutól nem messze itt száguldottak Hunyadi serege ellen Mezid bég csapatai és 1442. március 15-én a szentimrei vesztett csata után itt üldözték Hunyadi vitézeit s pusztították az orbói templomot is. Erre enged következtetni az, hogy Hunyadi nemsokára a Nagyszeben mellett legyőzött törököktől szerzett zsákmányból többek között az orbói templomot is újjáépítteti.
A javításnak ebből a korából menekült meg az a két mérműves kő, amelyeket 1905-ben a kolozsvári Erdélyi Múzeumban helyezett el az Országos Műemlékek Felügyelősége. (Korunk. 1972. 352.; Balogh J.: Az erd. renaissance. 50, 186.; Szőnyi: Régi magyar templomok. 225.; Jancsó: Erdély története.; Bíró: Erdély művészete. 26.)
Úgy látszik, hogy a később is ismétlődő török beütések és más csatározások kiirtották a lakosságot. Ha meg is érte a reformáció korát, a XVI. századot nem élte túl sem a település, sem a templom. Csak a dombok közé benyúló völgyben van később betelepült keleti szertartású lakosság: A XVIII. században megfogyatkozva, még református filiaként szerepel. (Benkő J.: Transsilvania. II. 182.)
Templomrom
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
