64. SZÉKELYSZENTERZSÉBET
64. SZÉKELYSZENTERZSÉBET
1333-ban a pápai tizedjegyzékben jelentkezik először villa Sance Elysabeth néven. (Beke: Az erd. egyházmegye. 175.; Orbán: Székelyföld. I. 153., 5. jegyz.) 1567-ben a regestrum Zent Erzsébet néven 35 kapuval jegyzi (SZOKL. II. 219.), 1602-ben Szent Erzsébet (C. Suciu: Dicţionar istoric.) a neve.
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint papja, Miklós 3 banálist fizet, 1334-ben pedig 2 régi banálist. (Beke: i. h.; Orbán: i. h.; Documente. XIV. C., III. 170, 201.)
A falu neve is templomáról beszél, mely Szent Erzsébet tiszteletére volt szentelve.
Középkori templomáról Orbán Balázs – aki még látta – számol be (i. m. I. 154.): „Csak a szentélye volt meg eredeti alakjában két csúcsíves ablakával. A harmadik ablak átalakítva, valamint a hajó ablakai is. Eredeti alakjában maradt meg a két háromkaréjívű ajtó, de az oldalajtó már másodlagos helyen az előpitvarnál.” Orbán megállapítja, hogy a templom a késő gótikus kor alkotása. A csúcsíves építészeti elemek és a szentély korát a szentély záróköve is jelzi: Anno Domini millesimo CCCCII (mivel az utolsó szám csonka, van aki 1451-nek olvassa). Ez a zárókő a szentély sokszögzáródású boltszakaszát fogta össze. Hat boltszakasz bordái futottak össze benne. Közepét nyolcágú csillag töltötte ki. Egy kisebb zárókő, a szentély téglalap alakú boltszakaszából 16 ágú csillaggal díszített, közepén kereszttel. Ez a két zárókő a régi templom látható maradványa és a padlózat alatti kripta, melyet az 1802. évi letiltásáig használtak. (Ref. Szemle. 1966. 169–170.).
A lebontást a szömöldökgyámos bejárat egyik megcsonkított köve élte túl, de ez már nem középkori, mert az 1640-es dátum szerepel rajta.
Bíró József a templom eredetét, eredeti formáit a román korból származtatja. (Bíró: Erdély művészete. 25.)
A középkori templomhoz építették 1784–1785-ben a ma is álló tornyot. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 297.)
Mivel a templom kőfalait a XVIII–XIX. század fordulóján hasadozások veszélyeztetik, a cinterembe való temetkezést 1802-ben megtiltják.
1867-ben új templom építését határozzák el, „látván, hogy templomunk nemsokára romba dől”. 1870-ben megkezdik a bontást és 1872-ig fel is építik a mai templomot. (Dávid L.: i. m. 298.) Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején a református és unitárius vallás között oszlik meg és mindkettő igényli a templomot. Sőt Pécsi Simon hatására a szombatosság is tért nyer itt. Átmenetileg az unitáriusok kerülnek többségbe de a szombatosok ellen hozott megszorítások következtében a szombatosok közül jött hívekkel a reformátusok lesznek többen, s kapják meg a templomot 1639-ben. Úgy látszik ez még nem volt végleges, a szombatosok nem szűnnek meg, egy későbbi adat szerint itteni felszámolásuk Apafi idejében, 1662-ben következik be és Apafi ítéli véglegesen a reformátusoknak a templomot. (Ref. Szemle. 1966. 169–170.; Juhász: Ref. egyházmegyék. I. 41.).
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 188.), és e század elején is itt református anyaegyház és templom van. (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
