A Belső-Szolnok- és Dobokamegyék s Kővár vidéke egy részének egyesüléséből származott Szolnok-Dobokavármegye, illetőleg a három alkotórész történetét írandó meg e könyvben, a történetek megkezdéséhez kiinduló pontot keresünk, mely nem lehet más, mint a megye területének képe, gazdasági s népviszonyainak ismertetése. Terület – lakott föld – és nép, mely a területet lakja: két főeleme minden történelemnek, minden alkotásnak, institutionak. – Amennyiben pedig idők folyamán e második tényező változásoknak volt kitéve s változott is, már eleve meg kell ismerkednünk e változásokkal s azok okaival mielőtt tehát a vármegye tulajdonképeni történetére térnénk, megyénk területének ethnographiai változását külön fejezetben tárgyaljuk a legrégibb kortól máig, mely így hátterül fog szolgálni mindannak, amit a mű többi részében fogunk elmondani.
Szolnok-Dobokavármegye területe, mely Kolozs-, Szilágy-, Szatmár-, Mármaros- és Besztercze-Naszódvármegyék között az é. k. 46° 52’–47° 40’ és kel. h. 40° 58’–42° 5’ alatt terűl el, összesen 5149.88 kilométert, vagyis 857.280 katastralis holdat tesz ki, mely a Szamos, Sajó és Lápos vékony völgyeleteit leszámítva, a keleti Kárpátok hegylánczához sorozandó, többnyire középjellegű s csak az északnyugati határon emelkedő hegyvidék, melynek legmagasabb pnotja a Mármaros és Besztercze-Naszód határán álló Czibles, 1842 méter magas ormával.
Az a vonal, melyet ma a szamosvölgyi vasút fut be, vármegyénk természetes fő közlekedő vonala és kapcsolódása a szomszédos területekkel; a Szamos-Sajó három irányba terjedő s hegycsoportokkal 4körülvett völgyeletei képezik azt a földrajzi központot, melyen megyénk mint szervezet megalakúlt s mellékvölgyei által félreesőbb területeket foglal egy geografiai egészbe, melynek központjául Deést jelöli ki a természet. E geografiai egységhez egy északi terület is tartozik, melyet a Lápos vízrendszere szab meg s mely, amennyiben a szomszéd Szathmárvármegyében ömlik a Szamosba s a Lápos-hegység nagy gerinczével határolt Szamos-környéktől külön fejlődést képez, földrajzilag inkább Nagy-Bánya hatáskörébe tartozik.
E két folyamrendszer alkotja vármegyénk területét, mely 1876 óta birja mai nevét és alakját.
Leírásunkat mindenekelőtt a vármegye geografiájának részletes ismertetésével kezdjük Mészáros János szakírónk tollából, ki azt Koch, Petrovich, Hoffmann tanúlmányai és az u. n. katonai térkép alapján írta meg Monographiánk számára.