Nevének változatai: Pojana és Poyána. 1591-ben Polyan és Pollyan. 1602-ben Pojona. 1620-ban Blanka-Poján. 1703-ban Blenki-Pojana. 1890-ben Blenkemező.
Előnevét Blenke alapitójától vette, utóneve pojáná, oláh szóból ered, mely mezőt, irtást jelent.
Először emlittetík 1553-ban Pojana, Poyána néven.
Fekszik a bábai, gombási és falkusai patakok torkolatában, a Korn, Poj és Pliis nevű hegyek között, a galgói és magyarláposi megyei út mentén. Deéstől 27·6 kilométerre, a nagy-ilondai szolgabirói járásban.
200Hagyomány szerint e község a Valea Porkuluj határrésznek „La Mér” nevű helyén feküdt, a honnan később költözött mai helyére.
Csicsóvár tartozéka volt kezdet óta, de mint ilyen, a várnak csakis 1553. évi összeírásban fordul elő először. Még egy 1598. évi tanú-vallatás is Blenke-Polyánt új falunak hivja. Vajdája Maxin János, kenéze Blenke Gergely.
1570-ben fejedelmi birtok, kenéze Blenke György, (más két jobbágy Palaczkos és Konczos.)
1590-ben itteni tiszttartó Blenka Kira.
1591-ben Báthory Zsigmond egész Polyánt, mely eddig Szamosújvárhoz tartozott, tövisi Rácz Péternek adományozza oda, a törökökkel szemben kifejtett vitézsége, neki és őseinek a fejedelmek iránt tanúsított hűségeért, de Gosztilla ura, Keresztúri Kristóf egy szerinte Gosztillához tartozó Polyáná porkuluj, másként Disznómező nevű földrész igtatása ellen tiltakozott.
1602-ben néhai Rácz Péter fia Ádám itteni birtokát magvaszakadása esetére mostoha atyjára, Bálintitt Jánosra és édes anyjára, Logofét Szafirára hagyja.
1607-ben Bálintitt János és Rácz Ádám azon 1602-ik évi egyezség alapján e birtokba beigtattatnak.
1618-ban Rácz Ádám birja, kit egy 1620 február 20-án kelt oklevél Blanknak is nevez, itteni birtoka után ez évbeli lustrára Konczos Gábor gyalogpuskást állitja ki. 1629-ben ő birja.
1625-ben Kornis (Carnis vagy Carmis, Konczis?) Borbára birt egy részt, melyet ez év okt. 5-én kelt levele szerint Kun Istvánnak engedett át.
1652-ben II. Rákóczy Gy. az egykor Szamosújvárhoz tartozó birtokban Rácz Pétert s nejét Szilvási Juditot, ki Báthori Zsófia fejedelemnőnek ételhordozója volt, megerősíti.
1658-ban Rácz Ádám özvegyének 10 adózó jobbágya volt.
1682-ben Apaffy Mihály Rácz Istvánt itteni részében megerősíti.
2011689-ben pojáni Blenke Jeremiás ármális nemességet nyert.
1694-ben birtokosai Rácz István és János.
1702-ben birtokosa Rácz György.
1724-ben birtokosai Rácz Péter és György.
1750-ben Rácz Péter, Ádám és György, Filep Mihály, Kászoni Sándor.
1772-ben Kászoni Sándornénak itt 4 népes telke van.
1770–73-ban összeirt birtokosok: galgói Rácz György, id. József, István, Antal, ifj. József, Farkas és Elek apai adományi jogon.
1778-ban a fiscus a fiscalitások 1650. évi összeírásában foglalt Pojánt Csicsó-Polyán helyett Blenke-Pojánra értvén, a Ráczokat perrel támadta meg, a mit el is vesztett.
1786-ban birtokosai: Rácz Antal özvegyének Kornis Évának van 28 jobbágya, 2 zsellére, Rácz Sándornak 5 jobbágya, Rácz Lászlónak 4 jobbágya, 1 zsellére, Rácz Eleknek 5 jobbágya, Rácz Józsefnek 4 jobbágya, 1 zsellére, 1 szegénye, Rácz Farkasnak 6 jobbágya.
1820-ban birtokosai: galgói Rácz Antalnak van 14 telke, galgói Rácz Imrének 12, galgói Rácz Károlynak 6, galgói Rácz Jánosnak 5, galgói Rácz Istvánnak 3, galgói Rácz Lászlónak 3, galgói Rácz Farkasnak 2, ifj. galgói Rácz Imrének 2, galgói Rácz Péternek 2, galgói Rácz Sámuelnek 1, galgói Rácz Györgynek 1.
1838-ban van 7 adózó nemes lakója. 1843-ban pedig 13.
1846-ban Rácz István itteni részét id. Pataki Dánielnek vetette zálogba, kitől 1870-ben leánya Laura békésgyulai Placsintár Ödönné váltotta ki.
1863-ban birtokosai: Rácz István, Rácz József, özvegy Rácz Ádámné Ketheli Juliánná, id. Rácz László, Rácz Sámuel, Kászonyi Albert és Sándor, ifj. Rácz József, Rácz Antal, a kik részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: id. Rácz István, Albert, Lajos, József, ifj. István, id. László, Samu, Sándor, Károly és Dániel, Simó Lajos, Kászoni Géza, ifj. Ujfalvi Samu, Buzura Gábor, Haragos Juon és Vaszili.
Jelenlegi birtokosai (1898): Simó Lajos 4500 katasteri hold, vásárolta 202a galgói Rácz családtól. Galgói Rácz Sándor 50 h., Galgói Rácz István 50 h.
Lakosai kezdet óta oláhok, kissebb számban magyarok, kik a Básta és Mihály vajda korában úgy elpusztultak, hogy nem maradt több benne 8 léleknél. A hagyomány egy a Bogyina dülő pe Koruj nevű határrészben lefolyt ütközetről emlékszik, hol az újabb időben is embercsontokra akadtak. Valószínű, hogy ekkor pusztultak el többi lakói, kikhez idő folytán a birtokos család új tagokat édesgetett, kik a gör. keleti egyház hívei lévén, jobbára templomukat fából s utóbb kőből toronynyal építették újra, melynek felépítéséhez Felséges uralkodónk 300, az állam 200 frttal járult s főpártfogója Simó Lajos segélyével. 1882. évben Mihály és Gábor főangyalok tiszteletére Román Miron érsek szentelte föl a templomot, melynek oltárába szent Demeter csontjából egy darab van befoglalva. Papjai közül a Bogya családbelieken kivül 1863 óta a jelenlegi hollómezei Buzura Gábort említhetjük meg. Iskoláját 1870-ben állitotta fel. Tanitójának fizetéséhez évenként 180 frttal az állam is hozzájárul. Tanitója Orosz Mihály.
1766-ban ev. ref. egyházközség, 69 ref. férfi, 76 nő egyháztaggal, a mely időből valók úrasztali készletei, melyek közül 1866-beli feljegyzés szerint: Hadnagy András, Rácz Samu és neje Szentkirályi Mária, Viski Kata ajándékoztak, ezeken kivül T. I, S. H. A., V. K., É. A. és R. T. betűkkel ellátott ércz- és ruhanemű klenodiumai voltak. Van egy kis harangja. Jelenleg a kaczkói körlelkészséghez tartozik, templomuk Galgón. Ez egyházközségnek is főpatronusa farczádi Simó Lajos országgyűlési képviselő és az erdélyrészi ev. ref. egyházkerületnek főgondnoka.
Az egész környék tanácsadója, békéltetője s felkért birója. Nem építettek e vidéken templomot, melyet első sorban nem ő segélyezett volna vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül.
Simó régi nemes székely családból származik. Ősi fészke Udvarhelyszékben Béta, Kis-Solymos, Dobó és Farczád, innen előnevük. A család legrégibb őse Péter, ki Bögözi Farkas Ferencz századossal Hunyadi János vezette belgrádi ütközetben részt vett. Utóda Ferencz (1530), Maróthy Anna fiók: Benedek, Mihály, Pál és László. Dobóban sógorával telket cserél, melynek neve ma is „Simó dombja.” 1570-ben II. János király kis-solymosi és bétái javaiban újólag megerősíti.
203Mihály 1546 körül, neje Kádár Anikó, fiók: Péter 1620 körül, neje Csutor Kata fiúsitott leány, 1622-ben telepedtek Farczádba s azóta innen nevezi, írja a család magát. Fiók János, lófő székely, 1657-ben Kemény János vezette seregben Lengyelországban harczol, vezérével együtt tatárfogságba kerül Krímbe. Két év múlva kiszabadul s a fejedelemmé lett Kemény János pártján küzd Apaffy ellen 1662-ben Nagy-Szőllősnél. Neje: Ferencz Borbára, fiók István ügyvéd 1670 körül, neje farczádi Sándor Erzsébet, fiók János 1700 körül, neje farczádi Vajda Anna (fiú leány), fiók János 1730-ban, fiai István és Ferencz. Amaz unitárius, ez református. Ferencz neje Sándor Sára, fiók István 1765-ben törvényszéki biró Székely-Udvarhelyt, neje Veress Zsuzsa, fiók Ferencz 1793-ban főkormányszéki, majd kir. táblai gyakornok, később ügyvéd Deésen, 1799-től vármegyei tiszti ügyész. Első neje telegdi Róth Rozália, második Róth Janka, gyermekei Ferencz és Rózsa.
Ferencz (1807–1865) táblabiró, 1849-ben megyei alispán, oroszmezei birtokos, neje Boér Anna, gyermekei: az első farczádi Simó Lajos és Póli Ujfalvi Samuné. Lajos (1833–) nagybirtokos, 1875 óta a szabadelvű párt tagja, országgyűlési képviselő. Neje Halimann Anna, gyermekei: Ferencz (1857–1880) volt tiszteletbeli jegyző, Béla kir. tanácsos, tanfelügyelő, Juli székesfejérvárí Fejérvári Jenőné.
A lakosok főfoglalkozását a baromtenyésztés és földmivelés, mészégetés s ennek elfuvarozása képezi. Házaikat kőalapra erdei fákból építik többnyire szalmafedél alá. Népe babonás, a fiatalság Szent-György napján a hegyekről kiabálja, hogy ki, mi rosszat mívelt az év folyamán. Új évkor a leányok a patakhoz mennek s bokrétákat, a legények pedig szalmaembereket tesznek kapujukba s ilyenkor számlálják meg a lányok a kertkarókat, s ha a 10-ik karó egyenes, úgy azt felbokrétázza, ha pedig görbe, elszomorodva tér vissza, hogy férje csúf és nem kedvére való lesz.
1750-ben határának téren fekvő része termékeny, a többi hegyes és terméketlen. Jövedelmi forrását képezi a marhatenyésztés, melyet Deésre szokott hajtani eladásra. Két fordulóra osztott határa 6 ökörrel szántható, 204 javítást nagyon megkívánja, de hegyes volta miatt nem trágyázható, jobbára kertjeiket javítják. A termékenyebb részen egy köböl őszbúza 5 kalangyát, másutt 4 kalangyát ad ugyanannyi véka szemmel. Tavaszi vetés 4 kalangyát, kalangyánként másfél véka szemet ereszt. Szőlője nincs, erdeje bőven, legelője fordulónként, törökbúzát, szénát a kertekben s fordulónként termesztenek.
13 telekről a lakosokat elköltöztették s ezek javait Rácz Péter, Ádám, György (2), Filep Mihály és Kászoni Sándor foglalták el, a többit a falusiak mivelik.
Adó alatt van 135 köböl őszi búza vetés alá való szántó, 69 szekér széna, 74 köb. őszbúza; 47 köb. tavaszbúza és 7 köb. köles, borsó és törökbúza; 108 jármas ökre, lova, 91 tehén, 40 tulok, csikó, 130 juh, kecske, 38 disznó, 35 méhköpű.
1822-ben adózás tekintetében a 3-ik osztályba tartozott, s ekkor volt 212 1/2 köbölnyi szántója, 171 1/2 szekér szénára való rétje s mészbányája.
Jelenleg két felül csapó malma közül a két kövü Simó Lajosé, s a Rácz Johannáé egy kővel.
1898 óta megyei körjegyzői székhely.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban jobbágyai szent Márton napján felerészben 50, felerészben 25 denárt fizetnek adó fejében. Szent Györgykor pedig juhaikból 50-edet adnak.
Kenézeik évente 1 ágypokróczot, 1 őzet, 1 karvalyt, 1 tehenet s egy berbécset adnak.
1552-ben a rendes szolgálmányokon kivül Bank Pál és emberei vettek rajtok: egy fejős tehenet 1 frt 50 denár, egy szalonnát 1 frt 25 denár, egy bárányt 12 denár, 6 sajtot 30 denár, 2 pint vajat 50 denár, 3 csürkét 6 denár értékben, ezen kivül Bánk emberei erőszakkal elvittek tőlük 2 1/2 köböl zabot 1 frt 16 kis denár, zabot vittek 6 köblöt Deés és Rettegre a tisztnek 2 frt, gabonát hasonlókép 3/4 köblöt 30 denár értékben, törvényes birságba 5 frtot. Makszin János vajda a régi birságból 3 magyar aranyat vevén fel és a tisztnek adta, a minek értéke 3 forint.
Határhelyek: 1659-ben Stillbik, düllő; Ördögpataka.
1864-ben hegyek: Teiu, hegy mészégetéssel; Virvulu Plaiului, Dumbrava, Virvu Plesiloru, Dealu lui Kontzis, Virvu Chelusilor, Virvu 206lui Cernat. Dealu lui Ursan, fatia Porkului, fatia Radacinei. Források, kutak: Bulbukul a Teiun, Ceterna.
205Bábai szoros.
1898-ban dülők, 1850-ben elnevezve: Prelucs, Valea porkuluj, Ponoricze, Valea Falkusi, Ptyetráná, Seszu ketre Gilgo, Rogyina.
Blenkemező közelében, a Bába felé vezető völgyön egy fordulónál égnek meredő sziklák tűnnek az utas szemébe. Ezek látszólag mintegy lehetetlenné teszik a tovább haladást, de a megyei útvonalon hozzá jobban közeledve, páratlan szépségű hegyszoros tárul föl előtte. Ez az úgy nevezett bábai szoros. Festők örökítették meg szépségét. Mindkét oldalról 70–80 méternyi magas réteges mészszikla fal emelkedik, Balfelől kiálló sziklatömbök között egy-egy cserjés galagonyabokor kapaszkodik a sziklafalakba. A jobbfelől való része meredek, oldalait fa- és kőlecsúsztatók teszik változatosabbakká. Az óriási vizerőokozta réteghajlásokban gyönyörködhetik az utas, míg a geológusnak tanulmányt nyújt a különböző jókora nagyságú megkövesült csigafajok, halak s más tengeri állatok maradványai.
A szoros, melyet egykor a bábai patak tört át, több helyt csak 8–10 méter széles; helyenként kiöblösödik s itt a mészégető kemenczék egész sora vonja magára a figyelmet. Egyiknek berakásához épen most készülnek, körüle az égetésre való fa, tovább a már felrakott mészkemencze az alágyújtást várja, míg a többi javában lángol, szines tűznyelve az útszélre nyúlik, tovább a már kiégetett s kihűlt meszet rakják apró hegyi lovak, ökrök által vonandó ernyős szekerekre.
A vidéket és szorost tudósok, festők s a természet szépségeit kedvelők gyakran látogatják, s gyönyörrel telten távoznak. Azért szükségesnek tartottuk, hogy bár egy részét képben is bemutassuk.
1553-ban van 5 szegény lakosa és három kapu.
1603-ban 8 lélek lakik benne.
1703 körül lakik benne 14 örökös jobbágy és 3 zsellér, kik közül egyik csak cséplésből él. Összesen 17 telken laknak, van benne 2 örökséges és 6 örökségtelen puszta. Van 15 ökrük, 10 tehenük. Ez évi adója 21 frt 80 kr., 2 1/4 köb. búza s ugyanennyi zab, két szekér széna s egy húsra való barom.
1713-ban van benne 6 jobbágy, 11 régi, 5 új zsellér, 3 kóborló, 20 telek, 40 köböl vetésre való szántó, 15 szekér széna, 2 köb. zab, 2 köb. köles, 1/2 köb. borsó, 2 köb. törökbúza termett, van 18 ökör, 6 tulok, 16 tehén és borjú, 18 sertés, 25 juh és kecske, adóssága 7 frt.
207Lakossága 1750-ben 52 jobbágy, 3 ily özvegy, egy telkes és két e nélkül való zsellér s egy ily özvegy családfő, kik 39 3/3 telken 41 házban laknak. Iparosa: 2 czigány kovács s egy molnár.
1857-ben házak száma 120, lakossága 4 róm. kath., 9 gör. kath., 571 gör. keleti, 32 evang. helvét., 27 zsidó, együtt: 643.
1891-ben házak száma 137, lakossága 674, melyből 7 róm. kath., 3 gör. kath., 599 gör. keleti, 22 ev. ref. és 43 izraelita. Határa 3162 k. hold.
Adója 1749-ben 187 frt 4 kr. 1755-ben 105 frt 33 kr. 1775-ben 170 frt 31 kr. és 1822-ben 221 frt. 1898-ban 1415 frt 25 kr.