Nevének változatai: 1569-ben Dobroczyna. 1590-ben Dobrochyn. 1607-ben Dobraczina.
Nevét alkalmasint a szláv dobru=jó termőföldjétől vehette.
A Szamos balpartján emelkedő fenlapályon fekvő község, Deéstől 21 kilométerre a nagy-ilondai járásban.
Dobrocsina először akkor emlittetik. midőn azt 1569-ben Kendy Ferencz és Antaltól II-ik János király hűtlenség czímén elkobozván, mivel anyja ellen összeesküdtek és őt is méreg által akarták elpusztítani, Tompa Istvánnak adományozta oda.
1572-ben Losonczi Bánffy István fia Farkas tiltakozik az ellen, hogy Losonczi Bánffy István testvérének fiai János, Mihály és István itteni negyedrészüket Kendy Jánosnak zálogba adják.
1577-ben Kendy Sándor itteni részében megerősittetik.
1579-ben Szabó János és Veres Miklós birtokosai.
1579-ben Kendy Sándor özv. Podvinyai Mihályné Frátai Erzsébettel, mint férjének osztályos atyafiával kiegyezvén, itteni részbirtokaiba beigtattatik.
1590-ben Kendy Ferencz itteni, a Kendy-kastélyhoz tartozó részében megerősittetik, de az igtatásnál Kendy Gábor ellentmondott. Másik birtokos Kendy Sándor.
3461594-ben birtokosai: Szucsáky András deák és Deési Szántó Antal.
1596-ban birtokos Devecseri Péter.
1600 körül Ispán István itteni Deési-féle részét eladja Szánthai Ferencznek, kinek első neje Ispán Kata, második Végh Erzsébet volt.
1607-ben Rákóczy Zsigmond Radnóti Szántai Mihályt itteni részében új adomány czímén megerősíti.
1618-ban birtokosai Radák András, Somogyi András és Gyerő István, kik innen és szelecskei birtokuk után ez évbeli lustrára egy gyalogpuskást állitottak ki.
1621-ben birtokosai Szántai Mihály és Petrucz György.
1625-ben birtokosai Szántai Ferencz, Gábor és neje Havasalji Zsuzsa és Maxin László.
1630-ban a Mihály fiai: Szántai Ferencz, neje Horváth Éva és Gábor birják.
1642-ben birtokosa Ispán István és Kata Szánthai Ferenczné.
1646-ban a Gábor fia Szánthai Mihály és testvére Borbála Szegedi Bálintné egyik birtokos.
1650-ben Szántai Ferencz itteni részét nejére Horváth Annára hagyja.
1658-ban Szántai Ferencznek itt 5 adófizető jobbágya volt.
1678-ban birtokosai Limbai Szegedi István és Tunyogi Dániel.
1684-ben Apaffy Mihály Nagyilondai Soltucz, másként Préda Jánost és fiát Gábort az itteni „Péter-vajda rész”-ben, mely rá Karullyai Nyiszte Györgyné Vajda Urita magvaszakadtán szállott, megerősíti, a beigtatásnak Kovási Nyiszte György, Vajda Urita, máskép Prodán Anna ellene mondván, de 1685-ben erről lemondott.
1694-ben birtokosai Nagypesteni Alsó Mihály és Gyulafehérvári Kerekes Péter árvái.
1696-ban Dobrocsina török hódoltsági falu.
1700-ban a Szánthai Ferencz-féle rész, melyet katonásitott birtoka egy részeért kapott, az Alsó családra szállott, ezt Alsó János Diószegi Istvánnak adja zálogba.
3471736-ban Alsó Mihály, Krisztina, Zsuzsánna és János itteni örökségükön megosztoznak.
1770–73-ban birtokosai Váradi Buzás Ferencz, Kisbuni Vajda Konstantin.
1777-ben Henter Ádám és Alsó József részbirtokosok.
1786-ban birtokosai: br. Henter Antalnak van 13 jobbágya, Szénási Andrásnak 5, Préda Jánosnak 4 és 1 zsellére, Szarvadi Sándornak 2 jobbágya, Alsó József utódainak 2.
1820-ban birtokosai: br. Henter Antalnak van 13 telke, Szénási Józsefnek 5, ifj. Mósa Józsefnek 2, Vajda Józsefnek 2, Szarvadi Sándornak 1, Vajda Gábor árváinak 1, Vajda Jakabnak 1, Vajda Jánosnak 1.
1863-ban Vajda Pál, br. Henter József, Fejérdi Juliánna, Daday István, Vajda János és Zsuzsánna, Vajda Sándor, Alsó Sándor úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban az itt összeírt 52 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Jelenleg nagyobb birtokosai: Bányász István, Gávris, János, Gerő és Marosán István.
A község szláv neve s a határán talált bronzeszközök után azt gyanítjuk, hogy az őskorban szláv lakosai voltak, kiket a jelenlegi oláh lakosok ősei váltottak fel.
Földmivelés és állattenyésztés mellett favágással foglalkozó lakói házilag készült durva daróczruhát, bárány és juhbőr mellrevalót és bundát hordanak.
Házaik s gazdasági épületeik boronafából, jobbára szalmafedéllel épitvék.
Gör. kath. hitfelekezet temploma fából 1794-ben épült, védőszentjei: Mihály és Gábor főangyalok. Harangjai is ezidőből valók. Anyakönyveit 1825 óta vezeti.
Lelkészei: Bányász Tivadar és György után Ghelner Sándor, jelenlegi Marosán János.
Iskoláját az ötvenes években létesité, jelenleg Oláh-Fodorháza és Közfaluval közösen tartanak tanitót, ki az egyes községekben felváltva végzi a tanitást.
Éghajlata gyümölcsnek, gabonának kedvező, szélnek kitéve nincs, jég ritkán bántja.
3481750-ben határa nagy részben termékeny, de a Szamos kiöntései miatt gyakran nagy károkat szenved, a többi rész terméketlen, pedig a föld képezi főjövedelmi forrását. Sót is szoktak néha szállitani Deés-Aknáról Felső-Bányára és Szilágy-Somlyóra, melytől 6 mértföldnyire van, s alig tarthatják fenn magukat, mivel az út rosszasága és a hegyek nagy akadályára vannak a fuvarozásnak. Vásárba Deésre és Szamosújvárra járnak, de fel szokták keresni Retteg és Alparét vásárait is. Két fordulós határának hegyen levő részét 6 ökörrel alig szánthatják, s ez a rész nincs trágyázva, mert a záporok lemossák. Lapályos része középtermést ad, ha a Szamos nem bántaná. Egy köböl vetés 3 köböl szemet ad, hegyi rész 3–4 kalangyát (30 kévés), kalangyája 1-1 vékát. Tavaszi vetés kalangyája másfél véka szemmel fizet. Tüzelésre való fája elegendő; legelője kevés, fordulónként szoktak kaszálni.
Adó alatt van 145 köböl vetésre való szántója, 50 köböl búza, tavaszi vetése 95 köböl; törökbúza, borsó, köles 5 3/4 köböl, 56 szekér szénarétje, 54 jármos ökre, lova, 36 tehén, 4 tulok, csikó, 38 juh, kecske, 38 disznó és 16 méhköpü.
Határa 1822-ben adózás tekintetében első osztályú; adó alatt volt 271 1/2 köböl szántó, 237 1/2 szekér szénát termő rétje, 18 ökör, ló, 40 tehén, 10 borjú, 6 kecske, 21 sertés és 2 méhköpü.
Termékeny határán ma búzát, zabot, rozsot s főleg törökbúzát termelnek; a szokott fajú szarvasmarhán kivül juhot és sertést tenyésztenek. Gyümölcse: sóvári alma és beszterczei szilva.
Ivóvizét a Szamosból nyeri, de a községben nyáron hideg, télen meleg forrása a Pereu Fintyini kitűnő ivóvizet szolgáltat.
Két hajósmalma egy kővel és kerékkel Majer Ignácz és Grünsfeld Ábrahám tulajdona.
Határhelyek: 1864-ben Podur, La Fintiny, Szes, határrészek; Dumbrava, Sólymos, makkos erdők; Kerare, Plesuluj, Cziher, erdők.
1898-ban: La Podurile Popi, La Gyál Podurile Fantinyi Koszti, Seszu gyin Zsosz, Resztoke, Beletruk, dűlők; Pojén, határrész.
1713-ban 1 jobbágy és 7 zsellér lakosa van, kik összesen 8 házban laknak.
Lakossága 1750-ben 7 jobbágy, 15 telkes és 4 enélkül való zsellér s 1 kóborló családfő.
3491857-ben házak száma 56, lakossága 308.
1866-ban 290 gör. kath. oláh és 18 izraelita, együtt 310 lakossal.
1891-ben 367 lakosból 351 gör. kath. oláh és 16 izraelita.
Adója: 1749-ben 133 frt 19 kr.; 1755-ben 127 frt 8 kr.; 1775-ben 228 frt 10 kr.; 1822-ben 203 frt 51 kr.; 1898-ban 801 frt 48 kr.