Nevének változatai: 1305-ben Karachontelke usque Molsed. 1325-ben Mylsid. 1410-ban Utraque villa Ruthenorum. 1467-ben Also-Karachontelke. 1493-ban Karácsontelke. 1534-ben Alsó-Karácsonfalva. 1586-ban Alsó Karacsonthelke. 1589-ben Alsó Oroszfalva. 1607-ben Also Karáchon. 1614-ben Oroszffalu, máskép Karáchonthelke. 1620-ban Alsó Orozfalu, máskép Karácsontelke.
Egykori nevét Karácson várszolga után kapta jelenlegi nevét orosz lakosaitól vette; az oláhok Ruszulnak hivják.
311A Mellespatak balpartján fekszik Bethlentől Apanagyfaluba vezető megyei útban, szűk völgyben. Deéstől 30·1 kilométernyire a bethleni járásban.
Első birtokosaiul 1305-ben a mai gr. Bethlenek elei emlittetnek. Az 1305-iki osztálylevél szerint Oroszfalu, azaz akkor még Karácsonytelke a Melyséd (Molsed) patakig Apa fiának Jakabnak jutott.
1325-ben a Bánffy Dénes fia Tamás, az Apafi Jakab fia Jakab s testvérei: András, Miklós, János, Apa és Dénessel úgy egyeztek ki, hogy ezek a Bánffyaknak adják a pénzen vett Mylsed hegy harmadrészét s nekik adják a nálok zálogban levő Semesnyét.
1405-ben birtokosa Bethlen Gergely fia János, kinek Fattyu Pap nevü jobbágya innen, mint gazdatisztje Pál előadja, őrzésére bizott 30 berbécs, 12 juhval, 4 lóval s összes javaival a nélkül, hogy díját lefizette volna, a Bálványosvárhoz tartozó Báthonba szökött. E két faluban is a Laczkok az Apaffiaknak sok kárt okoztak, jobbágyaikat megadóztatták, tisztjeiket, cselédjeit kinoztatták, mint kitünik 1410-beli perből.
1410-ben már mind a két Oroszfalu emlittetik.
1413-ban egyik birtokosa Bethlen Gergely fia János és fiai Miklós, Gergely, és Antal.
1434-ben birtokosa Apa fia Miklós, kinek két itteni rutén jobbágya engedelem nélkül a Radna-völgyére szökött.
1447-ben Nagyfalusi Apa fia Miklós végrendelkezik felette.
1467-ben Apaffy Mihály e község felét rövid időre Vingárti Geréb Jánosnénak Zsófiának zálogba vetette.
1468-ban Mátyás király Apaffy Mihálytól, mivel az ellene való lázadásban részt vett s hűtlenség czímén elkobzott ezen falu felét, neki visszaadja.
1493-ban Bethleni Bernát itteni részét testvérének Bethleni Miklósnak eladja. 1496-ban e községet László király a Bethleneknek új adomány czímén adományozza. 1499-ben Bethleni Miklós s fia Vitalis s testvére Gergely s ennek fiai Balázs, Elek és János birják.
1503-ban Bethleni Miklóst s fiait Vitálist és Jánost királyi új adomány czímén itteni részükbe beigtatják. 1511-ben e községnek egy része a Bethleni Miklós fiai János és Farkas birtokában van.
3121534-ben néhai Apaffy Miklós özvegye Katalin és fia Gergely ugyanazon Monostori Miklós fiát Farkast néh. Apfafy Miklós itteni részének bármely czímen leendő elidegenitésétől eltiltják.
1535-ben Jankafi Lázár, a neki János királytól Apaffy Miklós hűtlensége miatt adományozott részt, Apaffy Miklós fiainak Gergely, György, László, Miklós és Farkasnak bizonyos összegért visszaereszti.
1552-ben Bethleni János fia Gergely, fia Balázs, fia Gergely és Bethleni János fia, azon Gergely fia Elek, fiai György és Mihály e birtok felét Patócsi Miklósnak, Bethleni Jánosfia Miklós, fia Antal, fia Márk, fia Miklós leányától Erzsébettől származó fiainak Patóchi Ferencz, Miklós, Boldizsár, Gáspár, Lajos és Jánosnénak adják oda.
1566-ban Apaffy Gáspárné Károlyi Klárát, mivel néhai férje itteni javait pusztitja, főudvarnok és tanácsos Apaffy Gergely, István és Ferencz a kir. tábla elé idézteti.
1568-ban Apfaffy Erzsébet Szabadkai Kis Ambrusné, Apaffy Druzsi Károlyi Lászlóné Apaffy Gergelyt, Istvánt, Imrét és Ferenczet megnyeri a kir. táblán, mivel ezek a fiát illetőkből a leánynegyedet és leányt illető részből a törvényes részt kiadni nem akarták.
1568-ban néh. Apaffy Farkas fiai Gergely, István, Imre és András, valamint néh. Apaffy Miklós fia Ferencz itteni részükbe új adomány czímén beigtattatnak.
1575-ben a hűtlenségbe esett Békés-párti Apaffy Imre itteni javait elvesztvén, azt a beszterczei országgyülésen kelt adománynál fogva Apaffy István fogarasi várnagy és Apaffy Lénárd kapta.
1576-ban Bethlen János felhatalmazta Báthory Kristóf erdélyi vajdát, hogy itteni általa elzálogositott részét magához válthassa.
1576-ban Báthory István fejedelem a hűtlenségbe esett Patócsy György és János itteni részét Báthory Kristófnak adományozta, kit 1577-ben beigtattak Lökös Jakab és Erdélyi Leonárd idevaló birtokosok jelenlétében.
1584-ben néhai Bethlen Gergely fiai György és János s néhai Bethlen György fiai Miklós, Ferencz és Mihály magvaszakadásuk esetére az Apaffyakat teszik itteni részük örökösévé.
1584-ben e Bethlenek tiltakoznak az ellen, hogy itteni részük Bánffy Farkas kezén van.
3131586-ban özv. Apaffy Lénárdné Bánffy Anna és leánya Erzsébet Apaffy Miklóssal per közben úgy egyeztek meg, hogy Erzsébetnek lehető kihaltával, itteni része a Miklósé legyen, melyet a fejedelem 1589-ben megerősitett.
1589-ben Báthory Zsigmond itteni Bethlenvárához tartozó részét Báthory András bibornoknak adományozza. Másik itteni birtokos Bethlen Györgyné.
1601-ben Tahy István itteni Báthory Zsigmondtól nyert részét nejére Kendy Zsuzsánnára hagyja. Ugyanakkor Bethlen Farkas itteni részét Mindszenti Benedeknek adja cserébe, sőt a most Bánffy Ferencznél zálogban levő részét is, ha kiváltaná, neki adni igéri.
1607-ben Rákóczy Zsigmond Bornemisza Boldizsárnak Patócsy Annától való fiát Zsigmondot, valamint néh. Bánffy Boldizsárnak Patócsy Erzsébettől való leányait Margitot Allya Farkasnét, Annát, Mindszenti Benedeknét, Zsuzsánnát Bethlen Gergelynét, Juditot Szikszay Györgynét és Borbálát Huszár Istvánnét itteni részükben megerősiti.
1610-ben Bornemisza Zsigmond itteni részét Egri Györgynek veti zálogba.
1610-ben székelyvásárhelyi országgyülés végzése szerint Apaffy Gergely fiai: 1. Miklós (1859), ennek fiai: György és Ferencz (1610); 2. Lénárd, neje Bánffy Anna, leányuk Erzsébet Erdélyi Istvánné, egyezség útján az itteni Apaffy Gergely-féle rész, a mit eddig is birt, Erdélyi Istvánnénak jutott.
1614-ben Kendy Krisztina nemeskürthi Némethi Gergely özvegye itteni részét hivének gyalui Tüskésházy Ferencznek adományozta oda fejedelmi beleegyezéssel, kit abba 1615-ben beigtattak, más birtokosok Wesselényi Boldizsár és Apaffy György.
1620-ban birtokosai: rettegi Tüskésházy Ferencz, érszentkirályi Szikszay György, Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, Bethlen Ferencz, Apaffy György s a fejedelem.
1624-ben Somkereki Erdélyi István itteni részét Apaffy György leányának Erzsébetnek ajándékozta.
1646-ban3 Apaffy István e részét t. i. 9 népes és 4 puszta telkét, mert szakácsának István mesternek füleit levágta, elkobozták, de 1651-ben kegyelmet kapván, abba visszaigtattatott.
3141647-ben Rákóczy György a hűtlenségbe esett apanagyfalvi Apaffy István részét, ki 1646-ban és az előző években a haza megmentéséhez nem járult, keresdi Bethlen Ferencznek „Fejérmegye főispánja és a fejedelmi tábla birájának, ki az Isten és haza érdekében viselt két évi háboruban részt vett s azt kitelhetőleg előmozditotta” és neje Kemény Katának adományozza.
1654-ben birtokosai: Ugron Mihályné Váradi Klára, Daniel Ferenczné Béldi Judit, Bethlen Ferenczné Kemény Kata, Wass László és Rédei János árvái.
1658-ban Bethlen Ferencz özvegyének itt 1, Mindszenty Gábor özvegyének 2, Mézes András özvegyének 4 adófizető jobbágya volt.
1667-ben Apaffy Mihály és neje Bornemisza Anna kihalásuk esetére örököseikül a Bethlen családot, t. i. buni Bethlen Jánost, fiait Miklóst, Pált és Sámuelt és keresdi Bethlen Farkast, Gergelyt és Eleket teszik.
1668-ban Mézes Andrásné Torma Fruzsina itteni részét, t. i. 8 jtelket (Péter, Mészáros, Kis és Moldován nevüek), melyet egykor Nemeskürti Németi Gergelyné Kendy Krisztina Tüskésházy Ferencznek, ez pedig nejének azon Torma Fruzsinának vetette zálogba, most Nádudvary Jánosnak s nejének Torma Máriának zálogositotta el, de az igtatásnál 1669-ben Béldy Pál ellentmondott, miért is Nádudvary János őt a zálogösszeg lefizetésével megkinálta, azt nem fogadta el, hanam Barothy Böde Máté Béldy jószágainak gondviselője német katonasággal reá menvén, Nádudvarit 1670-ben kezénél fogva a birtokból kivitte s lovait is kivitette s így foglalta el a megyei főbiró jelenlétében.
1669-ben Bethlen Ferencznének van ekkor itt György, Orosz nevü jobbágya és másik birtokos több jobbágygyal Daniel István.
1672-ben a bethleni várbeli uradalomnak van itt 2 jobbágya 13 fiuval és 7 puszta házhelye.
1678-ban Nádudvary János özvegye Torma Márta, midőn Béldy Pál hűtlenségbe esett, újból itteni részének kiadását, melyet Béldy Pál elfoglalt, követelte.
1678-ban a hűtlenségbe esett Béldy Pál itteni részét, t. i. 8 népes és 7 puszta tekét a fiskus elfoglalta.
1694-ben birtokosai Bethlen Gergely és László.
3151695-ben Szikszay György egy jtelkét bálványosváraljai Czirja Istvánnak veti zálogba.
1699-ben birtokosai: gr. Bethlen László és Ferencz; bálványosváraljai Czire István; vargyasi Dániel Mihály árvái s özvegye Kemény Zsófia és érszentkirályi Szikszay György s neje Balásffy Erzsébet, kinek itt 1 jtelke van, de a ki azt 1704-ben felsőszőcsi Burzó vagy Bizó Demjénnek és neje kiskajáni Pap Annának, a György leányának veté zálogba. Ezekről kajáni Tóth Illésre szállott, ki 1727-ben a maga felerészét is elzálogositja szaniszlai Szilágyi Samunak, de ettől és Burzó Demetertől a Demjén fiától a másik felét is 1730-ban megveszi váradi Balog Zsigmond és neje Kénosi Anna, kik 1736-ban bethleni Murányi Péter és neje Fejér Erzsébetnek adják el. Tőlük a Szikszay György nejének nővérétől Balásffy Annától váradi Balogh Péternétől való Balogh Zsigmond azt magához váltván, 1745-ben hugára Szodoray Annára Kabos Ferencznére, utóbb Keczeli Mihálynéra s erről Keczeli Jánosra szállott.
1745-ben egyik birtokosa gr. Mikes István.
1748-ban a Kénosi Anna váradi Balog Zsigmondné halálával osztoznak itteni javain: Szodorai Anna előbb Keczeli Mihályné és fiai, második férje után Kabos Ferenczné, a Kénosi Zsigmondné Szodorai Borbála gyermekei: ifj. Kénosi Zsigmond, Éva Kandó Ferenczné, Borbála Alsó Jánosné.
1756-ban gr. Kornis Ferencz, Murányi Péterné Fejér Erzsébet itteni birtokosok.
1810-ben birtokosai: gr. Bethlen Ferencznek van 14, gr. Bethlen Pálnénak 2, gr. Mikes Istvánnénak 1, gr. Ybarrának 3, Jékey Ágnesnek 1 jtelke.
1820-ban birtokosai: gr. Bethlen Ferencznek van 27, Alsó Ferencznek 2, gr. Bethlen Károlynak 2, gr. Haller Istvánnak 2, gr. Kornis Jánosnak 2, gr. Mikes Jánosnénak 1, Jékei Zsigmondnak 1 telke.
1843-ban birtokosok: gr. Bethlen Ferencznek van 25 telke, ifj. gr. Bethlen Pálnak 2, gr. Kornis Gábornak 2, gr. Haller örökösöknek 2, gr. Mikes Jánosnak 1, Jékei Lajosnak 1. Kakucsi részen van 1 telek.
1863-ban gr. Kornis Gábor, gr. Bethlen Károly, Jékey Lajos, Lászlóffi Sándor, Felszegi Károly, gr. Haller Czeczil és gr. Bethlen Pál részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
3161866-ban az itt összeírt 75 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Bethlen András volt földmivelésügyi miniszter, gr. Bethlen Ferencz után; 220 k. h. Floth Ferencz és neje Fejérváry Róza, szerzemény részben gr. Kornis Gábortól, részben egyesektől; 110 k. h.
Jobbágyszolgálmányok: 1447-ben a földesúrnak mind a két Oroszfalu évente összesen 12 arany forintot fizetett.
E községet hajdan az oroszok lakták, később magyarok is laktak benne, 1658-ban az egész falu teljesen elpusztult, egy lakója sem maradt.
Jelenleg oláhok lakják, földmiveléssel foglalkoznak. Táplálékuk a málé és hüvelyes-félék. Ruházatuk szürke daróczczondra, fejér harisnya, báránybőr sapka, a nők katrinczát viselnek. Utczasorban épitkeznek: házuk egy szoba és pitvar, paticsból épült szalma és zsindelytetővel.
Gör. kath. egyházközség. Temploma 1810 körül épült fából, a Szent-Miklós tiszteletére van szentelve, harangjai is ez évből valók. Jelenlegi papja Pap Szilárd.
Iskoláját rovatal útján az ötvenes években létesitette 1863-ban államkölcsönbeli részesedésüket ajánlották fel e czélra.
Éghajlata egészséges, jégverés ritkán bántja.
1750-ben határának fele termő, a többi terméketlen. Földjük termékeiből szűken élnek, melyeket Szamosujvár és Besztercze vásárain szoktak elárusitani, de csicsói malomkövek s Borgón vásárolt zsindely és deszka elárusitásával is kénytelenek foglalkozni, melyeket az ország minden részébe hordanak, hogy a királynak az adót kifizethessék. Két fordulós határa sovány, szekeres trágyával nem javitható. A termékenyebb rész 4, a terméketlenebb 6 ökörrel szántható. Őszi búza köble a téresebb helyen 8, az oldalos részen 6 kalangyát, szemül másfél vékát ereszt. A tavaszi vetés köble 4 kalangyát vagy másfél véka szemet ad. Szőlője nincs, tűzifára való erdeje bőven, de épületre nem alkalmas. Legelője úgy szólva nincs, hanem az ugarokon, erdőkön legeltetnek, a hol a szénát is csinálják s ez okból rétje is kevés, különben fordulónként kaszálnak. Mivelnek földeket a bethleni, felsőoroszfalusi, nagyfalusi és lelenczei határokon.
Szántója 565 köbölnyi, elvetettek 113 1/4 köb. ősi búzát, 1 1/2 köb. rozsot, 2 köb. tavaszi búzát, 107 3/4 köb. zabot, árpát, tengerije termett 31711 1/2 köböl szemet, évenként kaszálható rétje 88 szekérnyi, malmok jövedelme 5 frt 34 kr., pálinkafőzőüstök jövedelme 5 frt 30 kr. Iparosa 2 kerekes. Van itt 142 ökör, ló, 64 tehén, 9 tulok, 263 juh, 7 disznó, 57 méhköpü.
1822-ben határa 4-ed osztályu. Adó alatt van 486 köb. szántó. 150 szekérnyi rétje, 76 vedernyi szőlője és 29 ökör, ló, 23 tehén, 8 juh, 14 disznó.
Jelenleg sovány, agyagos, homokos határa nem termékeny. Hazai fajta szarvasmarhát tartanak. Gyümölcse: kevés körtve, alma és szilva. Itatója a Mellesvize.
Határán a málomi határszélben 1856-ban kőszenet fedeznek fel.
Határhelyek: 1699-ben Urticse, Volozka, Budodó, Poléni, Szakadát, Protor, Izbist, Sztán, Horaj.
1864-ben Oarza, Livada, Strimtura, Contenita, Horodiste, Cosargu, Dealul Malinuluj; fertajulnak nevezik a határrészeket.
1898-ban dülők: Kosarka, Hizsa, Vurtyicza, Sub padure, La rit.
Lakossága: 1713-ban 5 jobbágy, 21 zsellér lakosa van, kik összesen 27 házban laknak, el van pusztulva 10 ház.
1750-ben lakik itt 25 jobbágy 17 telken 25 házban s két ily özvegy 2 telken és házban, 9 telkes zsellér 3 telken 9 házban, 6 külsőség nékül való zsellér 6 házban, egy ily özvegy egy házban, 6 kóborló és két ily özvegy, együtt 22 telken 43 házban.
1831-ben az összeírók itt egy ev. ref., egy gör. kath. és egy gör. kel. templomot jegyeznek fel s a lakosok számát 997-re teszik, tévesen, mert itt sem ennyi templom, sem ennyi lakos nem volt.
1857-ben e rettegi járáshoz tartozó község lakossága 384, ebből 360 gör. kath. és 24 zsidó, házak száma 73.
1886-ban 316 gör. kath. és 25 zsidó, együtt 341 lakossal.
1891-ben 342 lakosból 318 gör. kath., 2 ev. ref. és 22 izraelita.
Adója: 1748-ban 258 frt 7 1/2 kr. 1749-ben 251 frt 57 kr. 1755-ben 202 frt 28 kr. 1775-ben 264 frt 58 kr. 1822-ben 169 frt 38 kr. 1898-ban 979 frt 37 kr.