Nevének változatai: 1554-ben Zalonna. 1591-ben Nagy-Zalonna-patak, 1594-ben Nagy-Szalonna. 1607-ben Zalonna. 1622-ben Nagy-Szalonna. 1830-ban Szalonna, oláhul Szlenina.
Neve a szláv slanina szóból ered, melynek eredeti jelentése sós azaz sáros víz, melyet itt a Szalonnapatak eszközölt.
Hegy alatt szűk völgyben fekszik, a hajdani braszkai pusztában eredő patak mosta, a mely Szurduknál vegyül a Szamossal. 1713-beli összeírás szerint e helység régi helyét oda hagyva, alább költözött, amaz praediumnak, pusztának maradt. Deés vagy a vármegye székhelyétől 59·5 kilométernyire fekszik a csákigorbói járásban.
Kezdettől fogva a kolozsmegyei Almásvárához tartozott. 1554-ben Somi Anna Balassa Imre özvegye e birtok negyedrészét férjének Patócsi Boldizsárnak adományozza.
1560-ban II. János király e birtok felét néh. Bebek Ferencztől elkobozván, azt Báthory Kristófnak adományozta. A birtok másik fele Balassa Zsófiáé.
1564-ben II. János király néh. Somi Annától a gyermekei Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállott itteni részt hűtlenségük miatt elkobozván, Némethi Ferencz tokaji várnagynak s nejének Balassa Zsófiának s testvérének Balassa Margit hajadonnak adományozza oda.
1572-ben Miksa császár Balassa Andrást, Somi Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ennek birtokában megerősíti.
1331754-ben Balassa András, Somi Borbála lindvai Bánffy Lászlóné, Balassa Zsófia Csáky Lászlóné és Margit özv. Bornemissza Benedekné most Kendy Gáborné az almási és buzai uradalomba s így e birtokba is beigtattatnak.
1577-ben egy része a fejedelemre szállott, másik részében pedig Csáky László Balassa Zsófia férje birt; első férje Némethi Ferencz.
1585-ben Balassa Zsófia Csáky László özvegye magát első férjétől Némethi Ferencztől való fiának néhai Zsigmondnak itteni részébe beigtatja, de ugyanekkor Némethi Ilona özv. Csáky Dénesné és fia Csáky Mihály annak ellentmondanak.
1586-ban néhai Csásky László fia István viszont Némethi Ilonát tiltja ki. 1590-ben néh. Balassa Margitnak első férjétől néh. Bornemisza Benedektől való gyermekei Zsigmond, anna és Zsófia Saffarith Györgyné, másfelől pedig második férje Kendy Gábor s attól való fiai Kendy István és Gábor itteni részüket maguk közt felosztották s őket 1591-ben Báthory Zsigmond abban meg is erősitette.
A Kendyek közti 1590. évi osztály szerint csupán ifj. Kendy Gábornak jutott 1 itteni jobbágy.
1595-ben itteni birtokos Bellö, máskép Balassi György, jobbágycsaládok Bereczk Gergely, Rácz István, Márton Tamás.
1600-ban Mihály vajda a hűtlenségbe esett Bocsky Istvánnak itteni részét Csáky Istvánnak adományozta. 1607-ben Rákóczy Zsigmond Haller Gábornak Bofcskay Ilonától való fiait Györgyöt és Zsigmondot, úgy néh. Bánffy Kristófnak Bocskay Judittól való fiát Lászlót Bocskay István végrendelete alapján annak itteni részében megerősiti, de az igtatásnak Gyulaffy László özvegye Széchy Katalin ellentmondott.
1608-ban szept. 24-én Sárközi Dávid a neje meggyilkolásáért birtokait elvesztvén, apja gorbói Oláh Boldizsár leányától Sárközi Dávidnétól egy fia György maradt, kinek második neje Turi Annától leányai: Sára Salánky Mózesné; Krisztina id. Csikos Pálné, fia pedig id. Samu, kinek Galgóczi Zsuzsától született fia ifj. Samu maradék nélkül halt el s ezért a fiskus magvaszakadás czíme alatt Alőrért, Szelecskééért és Szalontáért mellékágait 1744-ben perbe fogta azt vitatván, 134hogy Sárközi Dávid neje meggyilkolásáért bélyeg alá esett s Oláh pedig csak fiat illetőt szerezte vissza birtokát. 1750-ben a kir. tábla e birtokot a kezén hagyta, 1765-ben a fiskus keresetével elutasittatott. Sárközi Györgynek 1-ső neje Deési Alvinczi István leánya Kata, leányuk Éva Valkai Zsigmondné volt. 1673 ápr. 9-én Kozárvárt lakó Deési Ferencz deák megyei főbiró, Alőri Oláh Mihály alispán és Deési Diószegi István főjegyző, mint közbirák előtt kalocsai, paptelki, alőri részét Szelecskén és Szalonnán egy-egy puszta jobbágytelkét 1772-ben eladja apjának Alvinczi Istvánnak oly feltétel alatt, hogy ha leánya Sárközi Éva magtalanul halna el, e birtokrészek reája ingyen visszaszálljanak. Valkainé maradék nélkül halván el, de a birtokok az Alvinczi utódok kezén maradtak, mert neki fia Alvinczi András unokája Sárközi Erzsébet Mikeszászi Deésfalvi Farkasné az Éva testvére, Deési Széki Márton, Deési Szőcs János és Váradi Pászthoi Ferencz közbirák előtt 1680-ban márczius 16-án megosztván, a paptelki, csákigorbói, szalonnai és alőri szerzeményes részek Erzsébetnek jutottak, de ez is utódok nélkül halván el, Alvinczi András utódaira kerültek vissza.
1622-ben a kolozsmonostori káptalan Báthory Zsigmond fejedelemnek egy adományát, melyben egy itteni részt Móra Mártonnak adományozott, újólag átírja. 1627-ben a fejedelem Haller Györgyöt, Zsigmondot és Bánffy Lászlót itteni részeikben megerősíti.
1630-ban a fejedelem Borsai Zakariás István özvegyét Básthi Annát, Zakariás Borbálát Kakucsi Imrénét, Juditot Bagosi Károlyi Jánosnét, Zsuzsánnát Nága Andrásnét és Zakariás Zsigmondot itteni részükben megerősíti. 1632-ben Oláh Boldizsárt itteni részébe újólag beigtatják. 1632-ben a hűtlenségbe esett néh. Csáky István itteni részének egy harmadát a fejedelem elfoglalta, a másik két rész azonban gyermekeire Csáky Ferencz és Annára maradt.
1633-ban Csáky István gyermekei tiltakoznak, hogy e birtok nagy részét a fejedelem Zólyomi Dávidnak adományozta.
1635-ben Oláh Boldizsárnak 1634-ben kelt végrendelete folytán özvegy neje Nagy Lőrincz Anna s fiok Oláh István birja.
1644-ben a fiskus Csáky István és László itteni 4 jtelkét elfoglalta, de 1645-ben ismét visszaadta. 1649-ben Sárközi Dániel perli Csáky Istvánnak Szurdukon lakó tisztjét Barbuly, másként Nagy Kozmát, a Nagyszalonna területén levő Braszka elfoglalásáért.
1351658-ban gr. Csáky Istvánnak itt 3, Sárközy Györgynek 3 adózó jobbágya van, ki t. i. Oláh Boldizsárnak itteni részét birja anyja azon Oláh Boldizsár leánya Anna: Sárközy Dávidné után.
1673-ban Sárközi György itteni részét Alvinczi Péternek zálogosítja el. 1678-ban a hűtlenségbe esett Csáky László itteni részét, t. i. 1 telkét a fiskus elfoglalta.
1680-ban Sárközi Erzsébet Deésfalvi Farkasné itteni elzálogosított birtokára Alvinczi Istvántól pénzt vesz fel s ugyanez évben történt halálával Alvinczi fia András és unokája Sárközi Erzsébet megosztoznak, egy rész ennek jutott. 1694-ben birtokosa Csáky László.
1696-ban Szalonna török hódoltsági falu.
1722-ben Sárközi György gyermekei Samu, ennek fia ifj. Samu, Krisztina Csikós Pálné, Sára Salánki Mózesné, fiaik: József és Gábor.
1727-ben febr. 1-én gr. Bethlen János és neje Alvinczi Erzsébet gyermekei itteni részükön megosztoznak.
1738-ban Salánky József Sarmasági Istvántól, Makray Istvántól az itteni Sárközi-féle részt kiváltotta.
1743-ban gr. Csáky Imre itteni részét annak magvaszakadtával gr. Csáky Borbála br. Bornemisza Jánosné, Katalin br. Haller Györgyné, Lázár Druzsánna Henter Dávidné és Lázár Ádám, Gábor és Antal birják.
1744-ben az itteni Oláh, utóbb Sárközy-rész birtokosai az e család női ágán lévők, t. i. szelecskei Vasas József, Csikós Pál, Salánki Gábor, néh. Salánki József özvegye Makray Zsuzsánna s gyermekeik: Salánki Gábor, József és Sára. 1770-ben Csikós Pál egyik birtokosa.
1783-ban birják alőri Sárközi György leánya Sára nagyenyedi Salánki Mózes fia József, fia József s ennek fiai: József és Gábor.
1800 nov. 10-én br. Jósika Imréné br. Bornemissza Mária a kir. tábla előtt perelni kezdette: 1. Csikós Kata Salánki Józsefnét, kinek férje fia volt id. Józsefnek Makray Zsuzsától; 2. Salánki Terézt, Keczeli Sándornét, ki Salánki Gábornak első neje Borbándi Kornis Zsuzsától való leánya; 3. Salánki Lászlót, ki ugyancsak Gábornak 2-ik nejétől Kabos Judittól való fia, a már emlitett id. Salánki József pedig és Gábor Salánki Mózes és Sárközi Sára fiai voltak; 4. Makray Józsefné Csikós Klára; 5. Makray Elekné Csikós Juliannát – azt állitotta, hogy 1361597 nov. 6-án id. Csáky István Paptelki Oláh János nevű jobbágyának, kit felszabadított, itten Oláh Istyefán pusztáját, úgy Szalonnán két telket 400 frtért ajándékozván, ezekbe ő ez év nov. 10-én beigtattatott s örökösödés útján szálltak volna az alperesekre.
1810-ben birtokosai: Gyárfás Józsefnek van 3, br. Jósika Miklósnak 12, Keczeli Sándornak 2, Mohai Farkasnak 2, Salánki Józsefnének 3, Simai Lukácsnak 4 jtelke.
1820-ban birtokosai: báró Jósika Miklósnak van 6 1/2, Székely Eleknek 2, Keczeli Sándornak 1 1/2, Mohai Farkasnak 1 1/2, Salánki Józsefné Csikós Juliannának 1 1/2, Gyárfás Eleknek 1 telke.
1863-ban Fodor József, br. Jósika Miklós, Leó, Géza, Gyula, Vajda János, Pekri Juliánna, Kun Rozália, Magda Joszip részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 60 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Jelenlegi birtokosa (1892): br. Wesselényi Béla, 795 h. örökség br. Wesselényi Miklóstól, ki vette a Fodor és Wallya családoktól; br. Jósika Irén, 441 h., örökség apja br. Jósika Leótól, a Miklós fiától.
Magyar hangzású nevét valószinüleg ősi lakosai adták, mert ha kezdetben oláhok alapították volna, Szlenyinának nevezték volna el. Bárhogy történt is, jelenlegi lakosai mind oláhok, földmivelők, ruházatukat gyapjúból, kenderből házilag állitják elő, csak a kalapot és bocskort vásárolják. Épületeik boronafa oldaluak, szalmatetővel. A szentgyörgynapi öntözés itt is szokásos.
Gör. kath. egyház temploma a jelen század elején fából már fel volt épülve s a Szent-Miklós tiszteletére szentelve, a jelenlegit 1894-ben építették fel szintén fából a Czicze Elek által 1868-ban tett 300 frtos alapítványból, mely 900 frtra szaporodott, melyhez járult báró Wesselényi Béla 200 frt értékű fával, 1895-ben szentelték föl. Szurduk leányegyháza. Egyik harangjának felirata: FACTA PER JOHANNES MARATOS, a másik 1862-beli, Pap Antal szatmári öntőjéből került ki.
1750-ben két fordulós határának harmada meredek, a többi rész lankás, déli oldalokon és térben terül el, általában közepes termésű, talaja száraz, köves, porondos, de van nyirkos, agyagos része is. Ez évben egy őszi szem 1 1/2 szemet adott, a tavaszi pedig 4 szemmel fizetett. 1713-ban szántója 62 vékányi, rétje 6 szekérre való. 1750-ben 348 véka vetésre való, ebből őszi búza alá használt 93, tavaszi alá 137229 1/2 vékányit, tengeri termése tett 19 1/4 vékát szemül; kaszálója 49 1/2 szekérnyi.
1822-ben határa 4. osztályú, adó alatt van 896 vékányi szántó, 150 szekérre való kaszáló. Egyáltalán határa kicsiny, gyenge, legelője is szűk és kopáros, 1845-ben nagy szorgalmat nem fejtenek ki javítására, a lakók keresetforrása a barmok eladása.
1750-ben iparosa 1 esztergályos, 2 kerekes, 1 kádár. Deéstől 6 és hegyek, Zsibótól 2, Zilahtól 4 1/4 mértföld választja el, közfuvarozás terheitől mentes, útja mindenfelé rossz.
1713-ban volt itt 4 ökör, 3 tehén, 5 disznó; 1750-ben 42 ökör, 53 tehén, 34 bornyu, 60 juh, 51 disznó, 20 méhköpü. 1822-ben 25 igás, 15 fejős, 11 fiatal marha, 15 juh, 18 kecske, 15 disznó adó alatt.
Jelenleg 1898-ban határának földje eléggé termi az őszi búzát, rozsot, zabot és burgonyát. Állatai: erdélyi fajta szarvasmarha, juh, sertés; gyümölcse: alma, körtve, szilva.
Van 3 vízi lisztelő patakmalma egy-egy kővel, Pap Gergely, Czicze András, Morár Simon tulajdona.
Van több kisebb-nagyobb barlangja és egy „Jezer” nevű tava a Petrásza erdőben, melyet a nép feneketlennek tart.
Határhelyek: 1864-ben Tirsza, bokros legelő és kaszálók; Doszu Hajti, erdős észak oldal; Podurile, fentebb eső lapály; Valcsa Tirszi, völgy; Valcsaa Csunguluj, völgy; Valcsaa Tyinásze, mocsáros völgy; Facza lunge, hosszú napoldalos szántók; Valcsaa mogi, kaszáló egy völgyben; La Fintine in gyál, szántóföldek (a község egykori helye); Gyálu Lupuluj, hegyi irtovány; Valcsaa Ruguluj, völgy, Valcsaa Sutyeuluj (volt udvari sütő által irtott völgy); Retundu, gömbölyű alakú hegy; Valcsaa Jezeruluj, mocsaras völgy; Jezeri, három tó egy helyen; Ptyétrasza, kövecses irtványok; Válya Tyestyori, keskeny völgy, Pestyere (üregek). 1898-ban dűlők: Tirsza, Doszu Hajti, Facza lunga, Valeá Hrei, Doszu Pesteri Hrei, Petrásza, Braszka, praedium vagy puszta, egykor falu helye. 1900-ban területe 3068 k. hold.
Lakossága: 1713-ban 1 jobbágy, 3 zsellér lakossal, összesen 3 lakóházzal, el van pusztulva 7 ház. 1750-ben 23 7/12 népes, 2 puszta telek volt itt, lakosa 8 jobbágy, 16 telkes, 8 e nélkül való zsellér és 2 bujdosó. 1830-ban 210 lakossal. 1844-ben 1 fi, 1 nő nemes, 121 fi, 120 nő pór, együtt 245 lélek, házak száma: 1 nemesi, 63 póri, 138együtt 64. 1837-ben lelkek száma 340, ebből 335 gör. kath., 5 zsidó, házak száma 56, de 1850-ben csak 28 füst volt.
1886-ban 292 lakosból 5 zsidó, a többi oláh. 1891-ben 329 lakosból 326 gör. kath., 3 izraelita, házak száma 63. 1900-ban 369 lakosból 186 férfi, magyar 6, gör. kath. oláh 363, magyarul beszélni tud 8, ev. ref. 2, izraelita 4. írni, olvasni tud 12, házak száma 71.
Adója 1755-ben 71 frt 4 kr. 1845-ben 165 frt 52 kr. 1898-ban 1103 frt 68 kr.