A Siebmacher-féle nagy czímergyűjtemény
A Siebmacher-féle nagy czímergyűjtemény
magyarországi része gyorsan halad befejezése felé. Utolsó füzetünk megjelente óta nem kevesebb mint három füzet (a 15–17-ig) látott napvilágot, melyek félezernél több magyar családról és czímereikről nyújtanak felvilágosítást; magukban foglalják a Kovácsy–Megyeri családokat. Részletességükről fogalmat adhat az, hogy pl. 9 Kún, 5 Lázár, 5 Lipthay, 6 Losonczy, 6 Lukács családról van bennök szó. A megtartott forma keretén belűl, némely családról terjedelmesebb közleményt nyújt a szerkesztő, felemlítvén benne a 144család történetének egyes fontosabb mozzanatait. Így pl. a Lavotha, Liszty, Losonczy, Mágoch, szunyogszeghi Mayláth, Majthényi, Máriássy családoknál egyes vitásabb kérdéseket is érint, mint a költő Liszthy László azonosságának kérdését azon Liszthy Lászlóval, ki gonosz tettei miatt hóhér pallosa alatt vérzett el; a Mayláthoknál felveti a horogszeghi és székhelyi Mayláthok közti rokonság kérdését; a Majthényiaknál, a különböző időkben kelt bárói czímereket részletesen ismerteti (számszerint ötöt) stb. Oly családoknál, melyek valamely nemzetségből veszik eredetöket, ismerteti a nemzetség ősi czímerét, felemlítve a közös eredetű családokat; mint a Majthényiaknál a Divék, a Maróthyaknál a Guth-Keled, a Lorántffyaknál a Ratold nemből eredőket. Egyes nevezetesebb indigena főúri családoknál azok multját megfelelőleg terjedelmesebben méltatja, mint pl. a Königsegg, Leiningen, Liechtenstein, Lobkovitz, Locher stb. családoknál. Érdekesebb, valamely tekintetben figyelmet érdemlő czímereknél néhány jellemző szóval utal azok valamely sajátságára. Igy a Leövey czímernek felemlíti correct stilizálását, mely azt a XV. század legjobb czímertermékei közé emeli. A Lipovniczky czímernél utal arra a feltünő jelenségre, hogy a Divék nemből eredő család czímere a Rajcsányiakéval együtt elüt e nemzetség ősi jelvényétől. A Lipthayaknál két különböző család czímerében mutatkozó rokonság alapján utal arra, hogy a czímerek közti különbözés csak önkényszülte eltérés lehet, s nem lehetetlen, hogy e czímereknél egy család közös ősi czímerének idők folyamán történt változtatásával van dolgunk. A Lorántffyaknál röviden érinti azon változásokat, a melyeken az ősi nemzetségczímer, a hársfalevél, idők folytán keresztűl ment. A Margitay czímernél kellőkép méltatja annak különös, szokatlan voltát (a pajzst ugyanis alúlról fölfelé egy görbe kard szúrja át), mely eredeti, de nem logikátlan ábrázolásra alig van egy-két példa az összes heraldikában. Bővebben beszéli meg a Máriássy-czímert is stb. S e mellett figyelemmel van a szakirodalomra, s ennek legújabb termékei sem ismeretlenek a szerkesztő előtt. – Az előttünk fekvő három füzet gazdag anyagában természetesen több oly családdal találkozunk, mely czímeres levelét a mohácsi vész előtt kapta. Hogy a nagy gyűjteményben felölelt ilynemű armálisok sorozatát teljessé tegyük, miként eddig, most is ide iktatjuk e családok nevét. Ilyenek: a Lenkey család, mely 1415-ben Zsigmond királytól nyerte czimerét a Komjáthy családdal együtt; a czímeres levél azonban II. Ulászló egy hasonló oklevelével együtt pár évvel ezelőtt elveszett. Zsigmond királytól való, 1430. évből, a Marsovszky család czímereslevele; a Leövey család 1453. évi czímere ismeretes folyóiratunk olvasói előtt; azt a múlt évi folyamban színnyomatban közzétettük. A kihalt Marczibányi család 1467-ben Mátyás királytól nyerte czímerét. II. Ulászlótól nyerte czímerét Máriássy István 1504-ben, és a Kubinyi család 1497-ben. Az egyik Litteráti család 1519-ben kapott czímert II. Lajostól, mely annyiban nevezetes, hogy a czímerszerző arczképét ábrázolja; a leleszi levéltárban őrzött czímereslevél e szempontból folyóiratunkban (1886. évf.) már méltatva volt. – Az elmondottakkal korántsem merítettük ki a füzetekben felölelt heraldikai anyag érdekességét, csak ismételten utalni akartunk a vállalat becses voltára, melyhez a kutató a legtöbb esetben eredménynyel fordulhat.
A magyar czímer. A Magyar Salon f. évi júniusi füzetében e czím alatt igen ügyesen írt czikket találunk Futtaki Gyulától, mely a forrás megjelölése nélkűl ugyan, s a részletekben némi eltéréssel, de egészben véve a társulatunk által 1884-ben adott vélemény szellemében ismerteti a magyar állami czímert. Az eltéréseket illetőleg – hogy a horvát koczkás czímer ezüsttel kezdődik s nem vörössel, továbbá hogy a szlavóniai czímerben a csillag arany s nem ezüst – nem szándékozunk e helyütt vitába bocsátkózni. Kötelességünknek tartottuk azonban tudomást venni e czikkről, mely egy nagy kiterjedésnek örvendő szépirodalmi folyóirat hasábjain igen alkalmas arra, hogy az országos czímerünk használatában észlelt tájékozatlanságot csökkentse s a nagy közönséget annak heraldikai korrektséggel szerkesztett alakjához hozzászoktassa. Tudományos jellegű czikkek mellett, minők báró Jeszenszky fentebb említett közjogi fejtegetései, az ily népszerű modorban írt ismertetések is igen nagy szolgálatot tesznek a czímerkérdés ügyének, az általános érdeklődés felköltése által, mely egyedűl teszi remélhetővé az állami czímer kérdésének mielőbbi végleges rendezését.
–RR.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
