Pesty Frigyes. (1823–1889.)
Pesty Frigyes.
(1823–1889.)
(1823–1889.)
Igazgató-választmányunk tagjai közt az 1889. esztendő kérlelhetetlenűl pusztít. Gr. Lázár Miklós, Rómer Flóris után Pesty Frigyest ragadta el a halál körünkből. A hazai történelemnek, kivált a déli megyék viszonyainak, államjogi kérdéseknek és a hazai topographiának évtizedek óta fáradhatatlan búvára, a hazai tudományosságnak leghivatottabb fölkentje szállott vele sírjába, még az előtt, hogy két legnagyobb művét, Temesmegye történetét és a magyar helynevek történelmi szótárát, melyekre az anyagot hosszú évtizedeken keresztűl gyűjté, megalkothatta volna.
Életrajzából kiemeljük a következő adatokat.
Pesty Frigyes 1823 márcz. 3-án született Temesvárott. Tanulmányai bevégeztével a temesvári katonai kormányszéknél nyert alkalmazást, honnét azonban a szabadságharcz eseményei csakhamar kiragadták. Rövid ideig külföldre volt kénytelen menekülni, honnét visszatérve, két ízben veszíté el személyes szabadságát. 1850 végével a Temesvárott alakúlt kereskedelmi és iparkamara őt választá titkárának, e minőségében 1864. évig működött. Jelentései a közgazdaság állapotáról közfeltűnést okoztak s azok szerkesztőjére irányozták a közfigyelmet. 1861-ben az új-aradi kerületet képviselte az országgyűlésen, melynek azóta is több ízben tagja volt. 1864-ben az iparbank titkára lőn s mint ilyen az ország fővárosába tette át lakását. Ez állástól megválván, 1879 máj. 22-én a M. T. Akadémia II. Osztályának titkárává s nem sokkal utóbb a Történelmi Bizottság előadójává választatott; ezen időtől fogva egészen az Akadémiának és évtizedek óta szeretettel ápolt történelmi kutatásainak szentelé minden erejét. E nemes törekvések közt, hosszú szenvedés után a halál f. évi november hó 23-án vetett véget áldásos életének.
Pesty Frigyes irodalmi munkássága az ötvenes években a közgazdasági és publicistikai téren indult meg. 1858-ban maga is lapot alapított «Delejtű» czímmel, melynek három évi folyama kivált tapintatos szerkesztése és történelmi tárgyú jeles dolgozatai által osztatlan figyelmet és elismerést gerjesztett. Már ekkor kezdé gyűjteni a délvidék, és kivált Temes és a szomszédos megyék történetére vonatkozó adatokat. Történelmi kutatásai magokra vonták az Akadémia figyelmét, mely őt 1859 decz. 16-án levelező, 1877 máj. 24-én rendes tagjai sorába iktatta. Egymást érték ez idő óta becsesnél becsesebb dolgozatai, melyek legnagyobb részt az Akadémia kiadásában jelentek meg. Ezek közűl csak a legnevezetesebbeket említjük föl. Akadémiai székét a Templáriusok Magyarországon czímű dolgozatával foglalta el. Kiválóbb művei: A világtörténelem napjai, igen hasznos kézikönyv. A perdöntő bajvívások története, Eltünt vármegyék, Krassómegye, A szörényi bánság és Szörénymegye története, mind a kettő oklevéltárral stb. Minden munkáját bámulatos szorgalom és az anyagnak teljes ismerete jellemzi; alig van az országnak nevezetesebb levéltára, melyet át ne kutatott és czéljaira teljesen fel ne használt volna.
Kiváló specialitása a magyar-horvát kérdés volt. Még mindnyájunknak élénk emlékezetében vannak azok a teljes tudományos apparátussal írt, a hazafiság tüzétől áthatott, a meggyőződés erejétől duzzadó czikkek, melyeket Horvátországról az Egyetértés, Budapesti Hírlap és más lapok hasábjain közzé tett, melyek utóbb «Száz levél Horvátországról» czímmel külön kötetben is megjeletnek.
Az Akadémiának és a tudománynak szentelt odaadása mellett élénk figyelemmel és érdeklődéssel kisérte a tudományos társulatok működését. A virágzó Történelmi Társulatnak egyik alapítója és alakulásakor pénzárnoka volt; buzgó működő tagja a földrajzi társaságnak és számos másnak, melyek mind siettek őt igazgató-választmányaik tagjává választani. A mi társaságunknak 1884. év óta volt választmányi tagja; e választásra genealogiai kérdések tisztázásával, 193oklevéltani kutatások fényes eredményeivel senki nálánál több érdemeket nem szerzett.
Fáradhatlan szorgalmát semmi sem bizonyítja jobban, mint ama gazdag irodalmi hagyaték, melyet a tudomány nagy kárára befejezetlenül hagyott maga után. Egy élet munkássága van letéve azon nagybecsű adatokban, melyeket Temes-, Krassó-, Csanádmegyék történetéhez, a magyar történelmi helynévtárhoz és egyéb kérdésekhez összegyűjtött. Nem kételkedünk, hogy az arra hivatott testület, a M. Tud. Akadémia, mely legérdemesebb tagjai egyikét veszté el az elhúnytban, mindent el fog követni e történelmi kincs megmentésére és értékesítésére, hazai tudományosságunk érdekében. Ezzel az elhúnyt hervadhatatlan érdemeinek és mindig fenmaradandó emlékének tartozik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
