Schwabowszky György sírköve. (Egy sírkő rajzával.) | Turul 1883-1950

Schwabowszky György sírköve.
(Egy sírkő rajzával.)

A Szepesség műemlékekben gazdag vidékén, fent a Magura tövében fekszik Tótfalu (Wünschendorf). – Csúcsíves kis temploma a múlt században újíttatott, a midőn is eredeti alakja sokat szenvedett a stilellenes újítás alatt.* Déli kápolnájának nyugati falába, egy sötét barna, majdnem fekete márványból készült sírkő van álló helyzetbe beerősítve, melynek magassága 1,82 mtr., szélessége 0˙95 mtr.

* Ez ujítás alkalmával vakoltatott be a templom falába erősített két sírkő is, melyeket ma is takar a vakolat, a nélkül, hogy tudnók kié? (Sváby Frigyes úr közlése.)

Legendája lapidaris betűkkel vésett s nemcsak a keret négy oldalát foglalja el, hanem függélyes sorokban betölti a képes mező üresen hagyott téreit is. E legenda következő:

EGREGIVS ET NOBILIS DOMINVS VALENTINVS
SCHWABOWSKY ET DOMINA ANA VXOR PAREN-
TES MOESTISSIMI FILIO GEORGIO SCHWABOWSKY
IVVENI

(Az alaktól jobbra a képes mezőn:)

STRENVO PIEQUE MORTVO AETA[TIS] ANNO 32
ANNO SALVTIS 1597 MENSIS APRILIS DIE 28.

(Az alaktól balra a képes mezőn:)

X. HORA NOCTIS. AMORIS ET MEMORIE ERGO F. F.* HOC MONVMENTVM.

* Fieri fecerunt.

E sírkövet tehát a szülei kegyelet állíttatta, mely pontosan feljegyzi nem csak évét, hónapját és napját, de óráját is azon gyászos eseménynek, mely őket, a már katonai pályán haladó nagyreményű fioktól megfosztotta.

Az alak, noha sima párna van a feje alatt, teljesen álló helyzetben van ábrázolva. Arcza feltünően egyénítő – kétségtelenűl arczkép – fiatal, vastag pedert bajúszszal, egészben rokonszenves, fejét könnyű kalpag fesi, melyet elől rózsás boglárba foglalt tollforgó díszít. Öltözete, az akkor dívott könnyű lovassági öltözet. Mellvértje nyakától kezdve lemezes (geschient, ugynevezett Gänsebauch-Gräte, crosse de pois.) Ezen vizszintes lemezekből álló mellvért, bár 46kevésbbé volt biztos, mint az egész lapokból állók, de ezeknél könnyebb volt s kényelmesebb, egymást fedő lemezei könnyebben alkalmazkodtak a derék mozdulataihoz, a miért ezt leginkább a könnyű lovasságnál alkalmazták s noha külföldön: Olasz- és Németországban már a XVI. század elején is előfordult, általában magyar mellvértnek neveztetett, mert Magyarországban voltak leginkább használatban.* A vállvédő s a vaskeztyűk is lemezesek, a karvasak simák, a lábszárakat szűk, testhez álló nadrág, lábát rövidszárú bőr saruk fedik, melyekre sarkantyú-szíjak vannak csatolva. Emelt jobbjában egy, a nyelével csípővasára támasztott fokost tart, baljával az oldalára kötött görbe török kard markolatát tartja. Mindkét fegyverdarab szintén a könnyű lovasság fegyverzetéhez tartozik.

* Bocheim Wafenkunde 95.; Demnin Waffenkunde 465.

Az alak lábainál jobbra a családi czímer van elhelyezve, melyről alább lesz szó, balról egy gömb alakú vassapka, mely elől az arcznál nyitott s azt csak egy lehúzható pánt védelmezi.

Ezen sírkő, noha akár korát, akár kivitelét tekintve nem tartozik az e nemben kiválóbbak közé, különösen a magyar XVI. századbeli lovassági fegyverzet tekintetében érdekes, valószínűleg valamely szepesi városi kőfaragó műve, mit hiányos technikája is mutat, mely főképen a lábfejek hibás elhelyezésében s a sírkő képes mezejének nem helyes felhasználásában nyilatkozik, a mennyiben a lovag kalpagja s a czímerpajzs takarói messze a keretbe nyúlnak.

A Görgeyekkel egy törzsből eredtő svábóczi és tótfalvi Sváby, Szepesmegye ezen törzsökös családja, a XIII. században tünik fel okleveleinkben, neve egyes időszakokban felváltva Svápinak, Schwabowszkynak, Svábfalvinak és Svábynak iratott. 1265-ben Detrik comes IV. Bélától Tótfalván kapot adományt, 1294-ben Detrik fia Arnold Palocsa váraért – melyet apja Detrik comes építtetett* – «Sváp» falut kapta cserébe. Ez a mai Svábócz Poprád város közelében,* ettől vette a család nevét s egyik előnevét, a másikat a már említett Tótfalutól.

* Sváby Fr.: Palocsa vára. Szepes m. tört. társulat évkönyvei III. 42.

* U. o.

A Hunyadyak korában a Sváby család a megye egyik legtekintélyesebb birtokosai közé tartozik, földesúr: Svábon, Körtvélyesen, Busonon, Schewerbergen, Lupnokon, Helmeczvágásán, Liszneczen, Sz.-Margitán, Kis-Dománban, Szent-Lőrinczen, Szent-Györgyön, Tótfalván, Arnótfalván és Gánfalván.*

* Csánky: Magyarorsz. földrajza a Hunyadyak korában. Szepesi lapok 1891. I. sz.

Tótfalvát – melynek temploma rejti sírkövünket – a legújabb időkig birták s a mai birtokosok nagy része birtokaikat közvetlenűl vagy közvetve, Sváby leányjog czímén birták. Svábocz már 1587-ben a gradeczi Horváth-Stansithok kezére kerűlt.

A Svábyak, a Görgeyekkel egy törzsből származva, azokkal teljesen azonos czímert használnak. Ez: kék pajzsban, zöld alapon, lombbal koszorúzott és övezett vad ember, jobbjában egy gyökerestől kiszakított lombos fát tart, balját csipőjére támasztja; sisakdísz: a pajzsalak növekvőn; takarók: veres-arany, kék-ezüst. Ez úgy látszik a közös czímer leghitelesebb alakja, de a Sváby család egyes tagjaitól használt czímereknél apróbb eltérésekre találunk, melyek azonban a czímer főjellegét nem érintik. Ilyen a sírkövünkre vésett czímer is, hol a vad ember hármas halomból növekvő, s emelt jobbjában feje felett balharánt helyzetben pálmaágat tart. Teljesen hasonló czímer van vésve a krighi (Szepesmegye) templomban levő 1593-ból származó sírkőre, melyet a Draveczkyek ősének emlékére Schwabowszky Anna állíttatott.

A XVI. század folytán jött szokásba a Szepességen a családneveknek a «szky» tótos végzetet adni. Igy lett Görgeyből: «Harhovszky»; Teőkéből: «Csepanovszky» Krighyből: «Krigowszky», Svábyból: «Schwabowszky» stb. Ezen korból származik sírkövünk is.

Schwabowszky György életéből nem maradtak reánk adatok. Anyja, kinek neve a sírkövön: «Anna», a régi kihalt Korotnoky család sarja volt, atyja Bálint, 1586-ban szepesmegyei szolgabíró és assessor, harmincz évvel később 1616-ban az egybevágó adatok szerint mint 75–80 éves – de bizonyára erőteljes – aggastyán, a megyei lovas felkelők parancsnokává választatott* és mint ilyen 1617-ben Nagy-Kálló mellett egy ütközetben elesett.

* Szepesmegye levéltára. Prot. 1616. decz. 22.

A Svábóczi és Tótfalvi Sváby család most is él, s egyik tudós ivadékának, Sváby Frigyes úrnak köszönöm a család multjára vonatkozó itt közölt feljegyzéseket.

CSOMA JÓZSEF.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me