c) Sárosmegyei vonal | Turul 1883-1950

c) Sárosmegyei vonal

A Várady-Szakmáry család Sáros vármegyébe szakadt ágának megalapítója III. János (sz. 1691 január 31), I Jánosnak és Mauksch Katalinnak elsőszülött fia.

Mikor hagyta el I. János szülővárosát, Kézsmárkot, adatok híján nem tudnók megmondani; annyi azonban bizonyos, hogy 1732-ben ott már megtelepedett. Ekkor történt ugyanis, hogy bár Miksa király eredeti adománylevele az ő birtokában volt, kétségtelen nemességét mindazonáltal nemesi bizonyságlevéllel is igazolnia kellett, melyet Szepes vármegyétől meg is kapott. Hogy ennek beszerzésében szepesmegyei rokonai s nevezetesen nagybátyja III. András (az új czimerszerző) nagy örömest működtek közre, már fentebb láttuk, úgy nemkülönben azt is, hogy viszont János úr szívesen bocsátotta szepesmegyei rokonai rendelkezésére az ősi czimeres nemeslevelet, melylyel amazok régibb keletű kétségtelen nemességöket igazolhatták.

117III. Jánosnak neje Cornides Éva volt, kitől egy leánya (Éva Rozália) és négy fia született, úgymint: IV. Márton (ki gyermekkorában halt meg); Dániel János, I. László (sz. 1760 jún. 24.) és V. Márton, (sz. 1768 febr. 29) Közelebbi adatokat azonban csak Dánielről bírunk.

I. Dániel (János) szül. 1758 október 25-én. Tanúlmányai befejeztével a jogi pályát választotta s miután az ügyvédi oklevelet megszerezte, több megye táblabirájává és végül Sáros vármegye tiszti főügyészévé választatott. Hogy mint jövevény-nemzetség ivadéka, a nagy értelmiségű exclusiv nemességéről híres Sáros vármegyében csak ennyire is vitte, azt első sorban bizonyára jeles képzettségének s kiváló egyéni tulajdonainak köszönheté, de – ha nem csalódunk – köszönheté egyszersmind azon rokoni összeköttetésnek, melybe neje: Szinyey-Merse Borbála, Szinyey-Merse István és Királyfalvi Róth Bora leánya által, Sáros vármegye legelőkelőbb családjaihoz jutott. Ehhez járult nejének dús hozománya is, mely a kiházasításon kívül a szinye-lipóczy,* kis-sárosi, tizsitei és vajkóczy részbirtokokból állott. Ezen birtokok saját öröklött eperjesi és miskolczi birtokával csakugyan oly vagyont képviseltek, mely családját anyagilag is igen tekintélyes polczra emelé. A közszeretetben és tiszteletben élt férfiú Eperjesen, mint az ottani ág. evang. egyház felügyelője, 1816-ban fejezte be pályafutását, három gyermeket hagyva maga után, úgymint: VII. Jánost, Antalt és III. Borbálát.

* Ezen birtokhoz tartozott a lipóczy fürdő, melynek vize ma «Salvator» név alatt világhírű.

VII. János fiutódok nélkül halt el. Nejétől Péchujfalusi Péchy Alexandrinetől származó leányai: Teréz, Jüttner Nándor cs. és kir. százados özvegye és Mária, Hedri Hedry Nándorné, Hedry Lőrincz országgyűlési képviselő édesanyja.

Antalnak, Domanoveczi és Lestinei Zmeskáll Fannytól egy leánya és egy fia született, úgymint: Bertha, Uszfalvi Usz Istvánné és Kálmán, kiről alább.

Borbála, szül 1800 június 23-án. Ez később (1821-ben) Felső-Kubini és Deménfalvy Kubinyi Miksához ment nőül. A ritka lelki tulajdonokkal megáldott, páratlan szívjóságú, feláldozó nő és példás anya számos gyermekei és unokái által máig siratva, Deménfalván 1874–iki márczius 23-án 74 éves korában húnyt el.

I. Kálmán (szül. 1830. †1878). Az 1848–iki szabadságharcz idejében még csak 18 éves volt, midőn a honvédséghez belépett, hol nemsokára tiszti rangot is nyert s vitézségével több csatában kitüntette magát. A forradalom után közkatonául soroztatott be s három évig a cs. és kir. hadseregnél szolgált. Majd hazajövén, a szinye-lipóczy birtokot vette át s nőül vévén Bodonlaki Zombory Viktóriát, egy ideig gazdálkodással foglalkozott. De valamint akkor még életben lévő édesatyja, ki csak a tulajdonához tartozó fürdőben lelte örömét, úgy ő sem értett a gazdasághoz s azért, midőn az alkotmányos élet megnyílt, megyei hivatalt vállalt s előbb esküdt, majd főszolgabíró lett. Azonban ezen a pályán sem volt szerencsésebb s anyagi viszonyainak súlya alatt nemsokára összeroskadt. Meghalt Eperjesen 1878 deczember 17. Gyermekei: Géza, Sáros vármegye szolgabírája, Béla és Margit.

Gézának, Prámer Margittól gyermekei nincsenek.

A család ezen ága az ágost. evang. hitvallást követi.

VI. Tábla.
I. János (ki az I. táblán) sz. 1656 † 1695 (Mauksch Kata, egyb. 1687 máj. 6); III. Zsigmond sz. 1688 szept. 28 (Toperczer Kata) egyb. 1706 okt. 8; III. János sz. 1691 jan. 31 † 1758 jun. 22 a család sárosmegyei vonalának törzsatyja 1732 nemesi bizonyitványt vesz (neje Cornides Éva); Mártha sz. 1693 decz 12 (Weisz Ágost Joachim neje) 1748-ban özvegy; V. Katalin sz. 1717 máj. 12; Zsófia sz. 1719 nov. 21; Borbála sz. 1721 decz 31; V. János sz. 1729 jul. 29 (Schwartner Anna-Susanna egyb. 1752 febr. 1); IV. Judith sz. 1733 szept. 4; IV. Márton sz. 1752 nov. 10 †; Éva-Rosalia sz. 1755 jan. 5; Dániel-János sz. 1757 okt. 25 † 1816 máj. 26 (Szinyey Merse Borb.); László sz. 1760 jún. 24; V. Márton sz. 1768 febr. 29; VII. János sz. 1797 szept. 18 †1827 aug. 6 (Péchy Alexandrine); Antal sz. 1798 decz. 31 † 1867 nov. 25 (Zmeskál Fanny); III. Borbála sz. 1800 június 23 † 1874 márcz. 23 (Kubinyi Miksáné egyb. 1821 decz. 10); Terézia (Jüttner Nándor cs. és kir. százados); I. Mária † 1891 jun. 22 (Hedry Nándorné); I. Bertha sz. 1829 jan. 8 (Usz Istvánné); Kálmán sz. 1830 febr. 16 † 1878 decz. 17 (Zombory Victoria); I. Géza sz. 1857 Sáros m. szolgabirája (Pramer Margit); Béla sz. 1861 †1879; Margit sz. 1859

118Hátra volna még, hogy a leszármazási táblán kitüntetett többi családtagokról is számot adjunk. Ezekről azonban oly gyérek az adataink, hogy bízvást magára a leszármazási táblára utalhatjuk az olvasót, itt csupán csak annyit jegyezve meg, a mennyi a családfa megértéséhez szükségesnek látszik.

I. Dávid ágát fiai: III. Dávid és I. Mihály terjesztették tovább. Az előbbinek fia I. Jakab az, a kiről már fentebb mondva volt, hogy 1732-ben Szepesmegyétől nemesi bizonyságlevelet vett. Ugyanő később, 1742-ben, gr. Pálffy Páltól nádori parancsot* eszközöl ki, mely szerint a szepesi káptalannak meghagyatik, hogy a Várady-Szakmáry családra vonatkozó okiratokat s nevezetesen a kis-szalóki birtokról szóló kir. adománylevelet és iktató parancsot, valamint a birtokba történt bevezetésről szóló jelentést hiteles alakban kiadja. Ennek ága unokáival szakad meg. (L. a II. Táb.)

* Szakmáry Géza birtokában.

I. Mihályról egy 1693-ban kelt osztálylevélből* csak azt tudjuk, hogy neje Zsuzsánna, Máriássy Imre és Bakos Borbála leánya volt.

* Lucsivnai levéltár.

A rendelkezésünkre álló anyakönyvi kivonatok között egy Szakmáry Mihály gyermekeiül Jánost (szül. 1700 július 17.) Zsófiát (sz. 1703 nov. 26) és Zsuzsannát (sz. 1707 május 5.) találjuk feljegyezve. Minthogy azonban ennek anyja Lipcsey Zsófia volt (egyb. 1699 okt. 10.) s arról, hogy a családfán előforduló I. Mihály másodszor nősült volna, biztos tudomásunk nincsen: a nevezetteket, bár az évszámok találnak, nem is mertük a leszármazási táblára illeszteni.

Ugyanígy nem volt elhelyezhető a családfán II. Mihály, kinek utódjait a rendelkezésünkre álló anyakönyvi kivonatok tanulsága szerint a következő táblázat mutatja:

II. Mihály neje Mudrony Kata, egyb. 1726. nov. 17; I. Jakab sz. 1728 aug. 31; Kata 1730 okt. 6; Márton sz. 1735 jan. 27; III. Mihály sz. 1739 febr. 4 (gyógyszerész) neje: Fischer Anna Judith egyb. 1765. máj. 7; Dániel sz. 1745 jul. 31; IV. Mihály sz. 1766. ápr. 19 (orvos Wagendrüsselben) neje: Hauser Borbála; Lukács sz. 1768 † 1769; Anna-Kat. sz. 1769 nov. 28; Donáth sz. 1771 szept. 9; János 1773 nov. 15; II. Jakab sz. 1775 szept. 13; Anna-Sus sz. 1777 febr. 5; Anna-Mária sz. 1778 jun. 6; Dávid sz. 1779 decz. 30; Erzsébet sz. 1784 okt. 5; I. Nándor sz. 1797 jun. 1 † 1890 (szücs) neje: Führer Anna Rosina (egyb. 1823 nov. 19); Károly (Móricz) sz. 1824 okt. 27; Roz. Paulina sz. 1826 máj. 24 (Vass Károlyné); Donáth Tiv. sz. 1827 jún. 14; Hermin (Ernest) sz. 1829 márcz. 28; Elis Augusta sz. 1831 máj. 7 (Vitényi Adolfné); Mathild (Ant.) sz. 1834 máj. 2 (Hermann Lajosné); Laura Ludmil. Sz. 1835 ápr. 17; II. Nándor (Gyula) sz. 1837 ápr. 11 (neje Herczog Adolfina, egyb. 1867 okt. 1); Gyula (Nándor Kár.) sz. 1869 honvéd hadapród; Rudolf (Árpád) (sz. 1881 máj. 17); Leányok

Ha meg volna engedve, a mitől tartózkodtunk, hogy a fentebbi leszármazási táblán kitüntetett II. Mihály utódjaival, a családfán (II. tábla) előforduló I. Mihály ágához csatoltassék s összekötő kapocsul ama János vétethessék, kiről mondva volt, hogy egy Szakmáry Mihálynak Lipcsey Zsófiával nemzett fia, akkor ezen ág is, legalább részben szinte a mai napig le volna vezetve.

Szükségesnek véljük itt még különösen megjegyezni, hogy a fentebbi táblázatban kitüntetett III. Mihály és utódai az anyakönyvekben mindenütt 119a «nobilis» jelzővel fordúlnak elő s hogy I. Nándor neve 1848-ig valamennyi összeírásban is feltalálható.*

* Sváby Frigyes úr szíves közlése szerint.

Mint a Várady-Szakmáry család kétségtelen tagjául meg kell még itt emlékeznünk azon Szakmáry Péterről, kiről III. András egyik levelében olvassuk, hogy mint Thököly Imre tisztje 1675-ben Kézsmárkra jött s ott a Várady-Szakmáryak által rokonul fogadtatván, több napig víg lakomákkal tiszteltetett meg. Ha nem csalódunk, ez a Szatmárban letelepedett II. Márton unokája lehetett.

II. Dávidról (1659–1720) már fentebb megemlékezvén, tudjuk, hogy Kézsmárk sz. kir. város polgármestere volt és hogy később öcscsével, III. Andrással, új czimeres nemesi levelet szerzett. Ága a negyedik ízen II. János Györggyel szakadt meg. (III. tábla.)

A Várady-Szakmáry család nőtagjai között találjuk (a II. táblán) Eleonorát, Engelmayer Jakab, Szepes vármegye főpénztárnokának nejét, kinek 1738-ban szépen festett s a család régibb czimerével ellátott arczképét egyik unokája, Engelmayer József kir. törvényszéki elnök bírja.* Továbbá (a IV. táblán) Márthát, Weisz Joachim Ágoston nejét. Ez utóbbinak arczképe és 1748–bólszármazó feliratos czímere a kézsmárki evang. templomban látható.*

* Sváby Frigyes úr szíves értesítése szerint.

* A főoltár mögött levő karzaton a család régi czimere fölött a következő felírás olvasható: «Insigne Várady Szakmáryarum». A Czimer alatt: «Zur Ehre des dreieinigen Gottes habe Ich Martha des Tit. Weisz, Herren Joachim Augustin Weisz hinterlassene Wittib, geb.Wárady–Szakmáryn diesen Umfang, sammt des Altars beiderseits Verschlag durch Gottes Gnade und dessen mir ertheilten weingen Vermögen Anno 1748 malen und schreiben lassen.»

Ezeken kívül a kézsmárki evang. egyház anyakönyveiben* még számos Szakmáry nevű egyénnel találkozunk, kiket közelebbi adatokhíján a családfán elhelyezni nem tudtunk. Az óvatosság e tekintetben részünkről annál indokoltabb volt, mert tény, hogy úgy Szepes, mint Sáros vármegyében nem nemes Szakmáryak is éltek, kik a múlt század első felében nemességüket és közös leszármazásukat a Várady-Szakmáryakkal váltig vitatták, a nélkül, hogy igényeiket akár az egyik, akár a másik irányban érvényesíteni tudták volna. Saját kutatásaink ebben az irányban, fájdalom, szintén csak negatív eredményre vezettek. Mind a mellett legyen szabad azt, a mit a kérdésben forgó Szakmáryakról megtudhattunk, a következendőkben előadnunk.

* Ezeknek kivonatait főtiszt. Linberger István úr, kézsmárki evang. lelkésznek köszönhetem, kinek önzetlen fáradtságáért nem mulaszthatom el e helyütt is leghálásabb köszönetemet nyilvánítani.

Ezeknek őse, a rendelkezésünkre bocsátott családi iratok és feljegyzések* szerint azon beresmegyei származású Szakmáry András lett volna, ki mint armalista 1681-ben Mármaros-Szigeten, az ottani csizmadia–czégtől felszabadító levelet kapott s 1690-ben Kézsmárkra jövén, itt megnősült és állandóan megtelepedett. Nejével, Króner Máriával egy virágzó gyolcsüzlet birtokába jutván, Szakmáry András innentúl maga is olyan üzletnek szentelte magát s hol egyedül, hol nejével országszerte a vásárokat látogatta, 1700 táján váratlanul bekövetkezett haláláig.

* Az adatokat Kriebel Elek úr volt szíves időleges használatúl átengedni

Házasságából 1697 július 2-án egy fia született II. András, kit serdültebb korában aranyművesnek adtak. A magára maradt fiatal özvegy férje halála után egy ideig még maga folytatta a gyolcskereskedést. Azonban csakhamar átlátta, hogy támasz nélkül nem maradhat, minélfogva nemsokára másodízben bizonyos nemes Búza János könyvnyomdászhoz ment férjhez, kivel egy vásár alkalmával Debreczenben ismerkedett meg. Króner Máriának akkor még életben lévő szülei azt kívánták, hogy Búza saját mesterségét folytassa s ily czélból készek is voltak számára Lőcsén egy könyvnyomdát venni. De nemes Búza János uramnak, ki alkalomadtán szívesen felhajtott a garatra, felettébb megtetszett a gyolcskereskedéssel egybekötött vándorélet és az azzal járó gyakori «alkalom». Kezdetben még csak tűrhetően ment az üzlet. Midőn azonban Búzának Króner Máriával nemzett egyetlen fia alig három éves korában meghalt, a mélyen sulytott atya, keservében teljesen az ivásnak adta magát.

Ezt látva Kroner Mária ismét csak egyedül látogatta a vásárokat. De férje otthon is megtalálta a neje által elkerülni kívánt alkalmat, 120s mind mélyebbre sülyedt, míg végre teljesen elzüllött. Hogy rút szenvedélyét, melynek saját kis vagyona régen áldozatúl esett, kielégíthesse, gyakran távollevő neje holmiát sem kimélte, sőt már kiskorú mostoha fia Szakmáry András családi iratait s nevezetesen az őrizetére bízott czímeres nemeslevelet is zálogba vetette. E mellett, hogy hogy mostoha fia vagyonát is kézre keríthesse, Szakmáry Anrdást örökbe akarta fogadni, a kiskorú ifjút azzal hitegetvén, hogy az örökbefogadást Biharmegyében kihirdetteti s eláltal nemességét elismerteti. De a terv a rokonok józanságán hajótörést szenvedett. Kevéssel ezután Búza János meghalt.

Szakmáry András, ki időközben vándor éveit Kassán, Pozsonyban s más városokban kitöltötte, mint aranyműves Kézsmárkon telepedett le s 1724-ben nőül vévén Schwartner Anna Máriát, a híres Schwartner Márton nővérét, igen tekintélyes polgárrá lett.

Nemesi származására Szakmáry II. András úgy látszik nem sokat tartott, mert bár a szepesmegyei – azon időben már igen tekintélyes – Várady-Szakmáryak rokonul el nem ismerték, ő saját leszármazásának igazolására (ami máskülönben az ő idejében nem is lehetett volna olyan nehéz) jóformán semmit sem tett. Nem úgy fiai, kik közül különösen I. Pál, ki mint aranyműves Eperjesen telepedett le s ott igen tekintélyes vagyonra tett szert, nemesi származásának elismerésén váltig fáradozott. De hasztalan. Irományokkal, melyekkel állítását támogathatta volna, nem rendelkezett, a Várady-Szakmáryak pedig őt is csak oly kevéssé ismerték el rokonul, mint korábban édes atyját. Így tehát Szakmáry András utódai itt, mint Szepes vármegyében csak polgárokul ismertettek.

A család leszármazását a következő (VII.) táblázat mutatja:

VII. Tábla.
Szakmáry I. András (armalista) Bereg megyéből Kézsmárkra bevándorol † 1700 táján neje Kroner Mária (később Búza Jánosné) egyb. 1690 febr. 7; II. András aranymüves Kézsmárkon, szül 1697 jul. 2 1. neje Schwartner Anna-Mária, egyb. 1724 2. neje: Steller Anna-Justina, egyb. 1736 † 1798; 1-től Anna-Mária sz. 1725 jún. 20; Susanna sz. 1726 okt. 18; Kata sz. 1729 febr. 8; János-Dániel sz. 1733 máj. 6 lőcsei polgár, aranymüves neje Cornides Anna Susanna, egyb. 1761 okt. 26; Éva sz. 1735 febr. 20; Anna (Justina) sz. 1739 nov. 29; I. Pál sz. 1743 jan 25 aranymüves Eperjesen (polgár) neje: Rolly Róza egyb. 1778 febr. 8; Samu sz. 1746 jan. 25; Rachel sz. 1748 jún. 10 † 1750 máj. 17; Keresztély sz. 1757 febr. 3 † 1761 szept. 12; Dániel sz. 1760 jan. 5; Anna (Susanna) sz. 1762 aug. 29; Zsófia (Erzsébet) sz. 1763 szept. 26; János-Samu sz. 1764 aug. 30; Anna (Katalin) sz. 1766 máj. 13; Anna Susanna sz. 1770 aug. 13;Róza-Sus. Sz. 1779 nov. 28 Kriebel Andrásné; II. Pál sz. 1781 jún. 6 Láng Róza; Már. Terézia 1783–1786; Ján. Sámuel 1785–1787; Zsófia sz. 1788 márcz. 8 Alemann Ferencz, a nemrég elhalt br. Alemann Vilm. c. kir. táborszernagy fivéreinek neje; Julia Susanna 1791 febr. 6; Rosina-Eugénia sz. 1811 jún. 14

Elmondtuk, a mit a Várady Szakmáry család eredetéről, leszármazásáról, viszontagságairól, a rendelkezésünkre álló hézagos adatok tanulmányozása közben feljegyzésre méltónak itéltünk. Lehető lelkiismeretességgel állítottuk össze a leszármazási táblákat. Teljes tárgyilagossággal adtuk elő a meghiusult törekvéseinket is , melyekkel más hasonnevű családok tagjai, családi hagyományaikra támaszkodva, a vérségi összeköttetés igazolását megkisérlették; kerestük az 121összekötő szálakat s ha mi sem voltunk szerencsésebbek azok feltalálásában, mint annak idején maguk az érdekeltek, annak bizonyára nem mi vagyunk az okai.

Százados családfák, melyeknek segítségével a leszármazási táblákat összeállíthattuk volna, nem állottak rendelkezésünkre, s azért megeshetett helyenként, hogy minden óvatosság daczára nem ahhoz az ághoz fűztük az almát, melyhez tartozik. Azonban híven igyekeztünk az évszámokat feljegyezni, hogy ha lesz, ki utánunk biztosabb adatok segítségével veszi bírálat alá munkálatunkat, annál könnyebben találhassa meg az esetleges tévedést.

Vajha akadna, ki e munkát magára vállalná, s helyenként hézagos előadásunkat kiegészítené! Munkája könnyebb lesz, mint a mienk volt s kétségkívül jobb is. Az érdemet azért szívesen engedjük át másnak; a magunk részére ebből csupán annyit véve igénybe, a mennyi az úttörőt jogosan megilleti.

Kubinyi Miklós.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me