Csoma József, Abauj-Torna vármegye nemes családjai. (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája. I. kötet.) Kassa, 1897. Nagy 8…
Csoma József, Abauj-Torna vármegye nemes családjai. (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája. I. kötet.) Kassa, 1897. Nagy 8-rét, XIV + 672. l.
A számos monografia közül, melynek megirására ezeréves fennállásunk ünnepe adott alkalmat, kevés érdekel bennünket annyi joggal, mint Csoma József munkája, mely Abauj-Torna vármegye monografiájának első kötetéül nemrég hagyta el a könyvsajtót. A vármegye a régi magyar közjogban a nemes személyek közösségét képezvén, igen szerencsésnek mondhatjuk Abauj-Torna vármegyék monografiájának ama tervezetét, mely a helyhatósági történet elé mintegy bevezetésül ez egyesült vármegyék birtokos nemesi családainak történetével ismerteti meg az olvasót, mert valójában csak akkor érthetjük meg e vármegyék köztörténetének menetét, ha előbb megismerkedünk azon tényezők individuális életével, a melyek e köztörténetben a dolgok menetének irányát megadták. Abauj-Torna vármegye nemességének történetét az teszi különösen érdekessé a genealogus szemében, hogy e nemesség zömét a hatalmas Aba nemzetségágai képezték. E nemzetség uralkodott a vármegyében az Árpádok alatt, és keletkezésében a honfoglalás legendáihoz kapcsolva a vármegye történetének első nyomait, évszázadokon át, az ország ügyei vezetésénél birt szerepével, az uj dinasztiák ellen folytatott oligarchikus küzdelmeivel az országos történelem enm egy korszakalkotó eseményének szinterévé tette e földet. Mellettük az Ákos, Hunt-Pázmán, Buchk, eék, Bogát-Radván nemzetségek egyes ágai osztozkodtak az uralomban és léptek, az Abák bukása után, a Rozgonyiakkal és Perényiekkel együtt, a hatalmas nemzetség örökébe. Az Aba nemzetség bukása után a mohácsi veszedelmet követő időszak képezte a második forduló pontot a vármegye életében; a régi családok kipusztultak, helyüket ujak foglalták el; ezek utódai alkotják ma is a vármegye birtokos nemesi családját, s az ujabb nemesség közepette már csak négy család képviseli az Árpádkori Abauj-Torna vármegyét.
A nagy munka, az egyes nemzetségek és családok történetében adni egy vármegye ezeréves multjának összefoglaló képét, méltó feladatát képezheti legjobb genealogusainknak. Abauj-Torna vármegye szerencsésnek vallhatja magát, hogy a legjobbak közül a legkitünőbbet, Csoma Józsefet nyerhette meg e feladat megoldására. Az a minden tekintetben elismerésre méltó munkásság, melyet Csoma József a genealogiai és heraldikaiirodalom terén évtizedek óta kifejtett, s mely neki e történelmi szaktudomány művelői között elsőrangu helyet biztosított, eleve a legnagyobb várakozással töltött el mindnyájunkat e munka sikerével szemközt. Szükségtelen mondanunk, hogy e várakozást az eredmény teljes mértékben kielégitette. A részletek alapos ismerete, melylyel a szerző tárgyának kidolgozásához fogott, az adatok megválogatásában, a belőlük folyó következmények levezetésében nyilvánuló kritika, a logikus gondolkozót jellemző világosság az előadásban, mely folyóiratunkban és egyebütt eddig megjelent czikkeit szakirodalmunk oly jeles termékeivé avatta, a maga teljességében érvényesül e munkában is. Abauj-Torna vármegye nemesi családainak ismertetése méltán sorakozik Csoma irodalmi munkásságának korábbi termékeihez és benne nemcsak a vármegye nyert méltó emléket ezeréves megörökitésére, de az egész magyar heraldikai és genealogiai irodalom elsőrangu munkával gazdagodott.
A kötet első, bevezető dolgozatát az Aba nemzetség abauji ágazatai, ugy mint Sixtus ága (a Nekcseiek, a nádasdi ág, Bodon ága, a Chyrke család, Fintha nádor és Péter országbiró, Omode nádor és fiai), a Györkei ág, Marhard ága, Gereven ágazata (a Gagyiak, Báthoriak, Vendéghiek) ismertetése képezi. Ez után következnek (a technikai beosztás tekintetéből egy kis botlással, a mennyiben a gyüjtő czim hiányzik) azon nemesi családok ismertetései, a melyek 1848-ig a két vármegye kötelékébe tartoztak, betürendes sorban; 419 család történetével, leszármazásával, czimerével ismerkedünk meg szigoru kritikai előadásban; kiemeljük belőlük a Rákócziakról szóló czikket, mely e fényes multu fejedelmi ház első teljes leszármazási táblájával ajándékozza meg a szakirodalmat. E rész függelékeül hosszu névsort találunk a munkában nem tárgyalt, azon armálista nemesi családokról, melyek czimeres levelei 1848-ig Abauj- vagy Torna vármegye közgyülésein kihirdettettek. Ez óriási anyag élén pedig a szerző nagy gonddal megirt előszóban számol be a munka megirásánál követett módszeréről; magyarázatát adja annak, miért tartja meg a régi neveknél az eredeti alakot és ortografiát, miért hagyta ki azon főnemesi családokat (mint a Bebekeket, Drugetheket, Perényieket, Rozgonyiakat, Szapolyaiakat, stb.), a melyek multja a genealogiai irodalomban általánosan ismert és uj adatok nem állottak felőlük rendelkezésére. S végül szem előtt tartva azt, hogy műve nemcsak a szakemberek kezén fog forogni, igen világos formában foglalja össze a tudomány mai eredményeit a czimerlevelek eredete és osztogatása, az armalista nemesség keletkezése, jobbágynemesitések, a czimerleirások kérdéseiben.
Minderről avatottabb tollú biráló tanulmánya volna hivatva részletes ismertetést adni, esetleg kibőviteni a munka egyes adatait, helyreigazitani, ha vannak, – és hol van munka, melynél ezt eleve kizártnak tekinthetjük? – tévedéseit. Mi az általános irodalmi szinvonal mérlegelésének szempontjából csak ismételhetjük e helyütt dicséreteinket, megtoldva azt ama meggyőződésünk kifejezésével, hogy genealogiai és heraldikai irodalmunkra a legnagyobb nyereség volna, ha minden vármegyénk Csomához hasonló szakerőt nyerhetne meg nemesi családai multjának felderitésére.
Gy.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
