(A Szentkereszti, Leustách, Mothkó, Ipócsházi, Czin és Andaházy családok.) | Turul 1883-1950

(A Szentkereszti, Leustách, Mothkó, Ipócsházi, Czin és Andaházy családok.)

Érdekes kulturtörténeti mozzanatok füződnek azon földrészhez, a mely Liptómegyében, a XIII. század okirataiban «inter duos paludes, terra Polughea» néven ismeretes. Kettős irányban köti le itt figyelmünket a százados események sora, melyek tanulmányozásának eredménye felderiti előttünk a «terra Polughea»-n egykoron századokon keresztül virágzott családok, és az ott keletkezett községek eddigelé a közönség előtt ismeretlen történetét. Századról századra, lépésről lépésre követve az okiratos adatok nyomait, kibontakoznak előttünk az események s előtünnek oly szereplői a megye müvelődéstörténetének, kiknek nevei a köztudatból régen kivesztek, s ha maguk a szereplők népes családaikkal együtt eltüntek Liptómegye látóhatáráról: itt maradt nyomuk, itt maradtak alkotásaik öt századon keresztül azon községnevekben, mely községek keletkezésüket és nagy részben nevüket is nekik köszönhetik; de a mint most már feledés boritja emléküket az utókor előtt, úgy nem tudja, nem ismeri a közönség eredetét, keletkezését sem azon községeknek, melyek keletkezése a megye müvelődéstörténetének egyik érdekes szakaszát lépezi.

Jelen dolgozatunkat megelőzőleg részletesen ismertettük a Palugyai család történetének leirásánál Palugya földét, itt röviden még csak azt emlitjük fel, hogy ezen föld a XIII. század elején vagy a XII. század végén két teleppel birt: ez Király-Szent-Kereszt volt, a hol neve szerint is királyi jobbágyok laktak, és a mostani Kis-Palugya, a melyre királyi népeket telepitettek.

A szentkereszti királyi jobbágyok fiaitól származnak azon családok, melyek részben mint már kihalt családok, mint az Ipócsházi, Czin, Szentkereszti, részben még élő, mint a Mothkó, Leustach és Andaházy (össze nem tévesztendő a Fejérpataky és Lipthay családdal egy törzsből született Andaházyakkal) családok szerepeltek a terra Polughea földén, és gyüjtő névvel mindannyian Keresztúriaknak neveztettek, s a kik a Lubella, Csrmno és Csrmno-Palugya – a mostani deménfalvi patak között nyolcz községet telepitettek, ezek: Ancsikován, Andicz, Czin-Szent-Kereszt, Mothkó-Szent-Kereszt, Csrmno-Szent-Kereszt, Király-Szent-Kereszt, Ipócsháza – mai Guothfalu – Gálfalva és Záhoroviszko.

A mint ezen egyes községek osztozkodás, királyi adományozás vagy örökös szerzemény czimén az egyesek külön tulajdonába mennek át, egymástól elkülönittetnek, elhatároltatnak, a megmüvelés szempontjából jobbágyokkal benépesittetnek tulajdonosaik által: a szerint veszik fel a községek birtokosaik után nevüket is.

Szorgos kutatásaink daczára sem találtunk a heraldikai és genealogiai szakmunkákban felvilágositó adatokat, melyek ezen családok történetét illetőleg dolgozatunkat megkönnyithették, bővithették volna, s igy az ismeretlenül maradt törzsökös családok történetét tisztán oklevéltári alapokon a következőkben adjuk elő.

liptói királyi prćdiumok eladományozása Palugya földén is, mint a megye legtöbb területén, az első letelepülő királyi jobbágyok fiai részére történt, kik mint a királyi udvarban növekedett apródok, a király zászlója alatt vitézkedő katonák, az adományozásra érdemeket szereztek. Ide nem értve azon szolgalmat, melynek feltétele alatt a királyi jobbágyok mint letelepülők a nekik adott s közösen birt, de egymás között fel nem osztott födrészeket birtokolták; Palugya földén a legelső adományozás nyomainak okiratos adatait az 1262. évben találjuk meg, midőn is IV. Béla király Sebestyén, Dank és Stenk liptói jobbágyok fiainak a most emlitett évben a Csrmno – előfordul Chemerna, Seremna, Cseremna, Csermona néven is az okiratokban, amint azt később látni fogjuk – és Lubella – Libele, Lybule, Lubila, Lyubela, Lobila néven is irva – patak között elterülő három ekényi földet ajándékozza.* «Super collatione cujusdam particule terre trium aratrorum inter rivulos Chemerna et Libele vocatas adjacentes per eundem dominum Belam regem Sebastiano Dank et Stenk filiis jobbagionum de Lipto ad utendum facta . . . » Szorosan véve ez sem volt 127még olyan adományozás, mely által az adományosok nemesi előjogokhoz juthattak volna; mert az adománylevél azon kifejezése: «ad utendum» bizonyos feltételek alatt csak használati jogot biztositott az illetőknek s nem egyszersmind a nemesi birtokkal járó olyan kiváltságokat, minőket az országos birtokos nemesség élvezett. Ebben a nézetünkben megerősit bennünket egy másik kifejezése a liptói regestrumnak 1391. évből; mikoron t. i. Imre fia András, az emlitett földrészre vonatkozó oklevelet Bubek Imre országbiró előtt bemutatta, ezen okirat beiktatása a regestrumba ezen szókkal történt: «Super quadam particula tere conditionali». Világosan kifejezi tehát itt e két szó: «conditionali» és «ad utendum» hogy nem végképen és föltétlenül adományoztatott ezen három ekényi föld a Csrmno és Lubella között Sebestyén, Dank és Stenk liptói jobbágyok fiainak, hanem csak feltételesen, bizonyos ellenszolgálatok mellett lett az nekik átengedve.

1 Liptói regestrum : Magy. Tört. Tár, IV. köt.

Biztos helyrajzi kijelölése e használatul átengedett földrésznek ma már a lehetetlenségek sorába tartozik, mert az adományozási oklevél előttünk ismeretlen, az valószinüleg már nem létezik; azonban későbbi adománylevelek, melyek Palugya földének feldarabolására vonatkoznak, a mi az 1290. évig még hat izben fordul elő, következtetni engednek, hogy ezen az 1262. évben kiadott királyi okiratban emlitett három ekényi föld ott van azon a hullámos sikon, a melyet a mostani Dubrava, Király-Lubella, Kelecsén és Király-Szent-Kereszt vesz körül.

A második adományozás nyomára vezet bennünket azon 1267. évi deczember 19-én « . . . XIII. kalendas Januarii» kiadott királyi oklevél, melylyel Vidafölde, Olozi Gekmén és Tivannak adományoztatik.* Ebben ugyanis olvassuk a határleirásnál, hogy Vidafölde határos levén a palugyai földekkel, annak határa a liget nevü föld mellett húzódva Albert fia András földéig megy « . . . contiguatur terce ville Paluga . . . inde ascendit per terram Liguet vocatam usque terram Andree filii Alberti . . . »* Albert fia Andrásnak itt már a palugyai jobbágyokkal nem közös, de elkülönitett nemesi birtoka volt azon terület, a melyhez a lubellai és dubravai erdőségek és hegységek egy része tartozott, ezt jelzi a kifejezés «terce Andree», máskülönben ha ő mint palugyai királyi jobbágy birta volna, azt csak közösben birtokolhatta volna a többi ott lakó jobbágyokkal s nem nevezhetik vala «Albert földének». Albert fia András egyébiránt nem is liptómegyei letelepülő volt, mert ugyancsak ezen Albert fia András testvérével Jakabbal már 1262. évben Béla királytól Poloreka nevü négy ekényi földre Turóczmegyében adománylevelet kapott,* mint turóczi jobbágynak fia «Andree et Jacobo filiis iobbagionum de Thuroch . . . » s a liptómegyei Csermula és Lubella patakok közötti területet bizonyára érdemei megjutalmazása fejében szerezte meg. Ezt annál is inkább állitanunk kell, mert arra mutat az 1269. évben kelt s az ezen beigtatásról szóló jelentése Mihály zólyomi comesnek,* valamint a beigtatási jelentést helybenhagyó és megerősitő oklevele Béla királynak ugyanazon évről, melyben Albert fia András már comesnek iratik « . . . quod accederem ad quandam particulam terce de Lipto existentem inter duas aquas Cermula et Lubela vocatas... et statuerem comiti Andree filio Alberti . . . » Ugyancsak Béla király emlitett megerősitő oklevelében «... quod accedens ad nostram presentiam comes Andreas filius Alberti . . . » Akkor még ezen földterület puszta és lakatlan volt, mert csak ez esetben adományoztathatott el s igy jelenti ezt Mihály zólyomi comes a királynak « . . . que si esset vacua et habitatoribus carens . . . » s megjegyzi továbbá, hogy azon földrészt üresnek és lakatlannak találta « . . . quam vidi esse vacuam et habitatoribus carentem . . . »*

1 Árpádkori uj okmtár, III. k. 159. l. - Genealogia

com. de Felső-Kubin, Pest 1824.

2 U. ott

1 Turóczi regestrum , Engel kiadása, 91. l. L. §.

2 Árpádkori uj okmtár, VIII. k. 231. és 251. ll.

3 U. ott

Néhány év leforgása után erre az Albert fia András comesnek adományozott föld Palugya határában, tőle László király által visszavétetett, mert az azon birtokhoz tartozó erdős hegységben aranyat leltek s annak a kincstár birtokába kellett átmennie. Valjon melyik évben 128történt ezen területnek visszavétele, az iránt határozott adattal nem birunk, de hogy az még 1273. évben Albert fia András comes tulajdona volt, bizonyitja egy 1273 évi május 27-ikén « . . . sexto Kalendas Junii . . . » kelt s László király által kiadott oklevél,* melyben Lőrincz fia Bogomér comes részére adományozott Salamon földe – ugyancsak a Polughea határában – határleirásánál emlittetik, hogy a határ a Lubella folyó mentén Albert fia András házáig terjed « . . . . prima meta incipit sub alpibus in fluvio Lubelle et descendit per cursum ipsius fluvii usque domum Andree filii Alberti . . . »

1 Árpádkori uj okmtár. IX. k. 16. l.

Kétségtelenül tanusitja ezen adat, hogy Albert fia András comes nemcsak birta ekkor még az adományozott területet, de ott házat is épitvén, abban lakott 1273. évben, s igy annak visszavétele az 1273. és 1278. évek közé esik, mert már az utóbb emlitett évben ezen liptói birtokáért cserébe kapja Túróczmegyében Nunssir földét András fia Mátyás, a miből kitünik az is, hogy András már akkor nem élt s Csermula – a mostani Csrmno – fia Mátyás örökébe ment át.

A királyi cserelevél, a mely 1278 évi július 18-ikán « . . . quintodecimo Kalendas Augusti . . . » kelt, elősorolja, hogy András fia Mátyás kéri László királyt, hogy a tőle visszavett Csermula földeért « . . . quod Mathias filius Andree... supplicando postulavit quod in concambium terre sue Cermula vocate inter fluvios Ceremle et Lubelle in Liptow existentis, quem ab ipso abstulimus . . . » cserébe adja neki a Túróczmegyében levő Nunssir földet « . . . quandam terram Nunssyr vocatam in Turoch existentem sibi conferre dignaremur . . . » megemliti e helyen a csere-oklevél, hogy a Ceremle földét azért vette vissza a király, mert azon aranybánya találtatott « . . . quia in ipsa terra auri fodina est reperta . . . »*

2 U. ott, 207. l. 144. sz.

Albert fia András gyermekei a végrehajtott birtokcsere után Liptómegyéből visszaköltöztek túróczmegyei ősi birtokukra s ott alapitottak családot. A Csermula földért Nunssir túróczmegyei földdel való elcserélésre vonatkozólag észrevételeinket előadni e helyen tartjuk szükségesnek, fölvetvén ugyanis azon kérdést, valjon a Nunssir földe és Nadaser – melynek kétségtelen magyar neve Nádosér volt – a mai szláv kiejtésü Nadozor egy és ugyanaz volt-e vagy nem? Ugyanis az 1391-iki túróczi regestrum* a XXXIV. §-ban azt mondja, hogy András fia Mátyás bemutatta László király által 1278 évi július 18-ikán kelt s kiadott azon oklevelet, melylyel a liptómegyei Csermula elcseréltetett a turóczmegyei Nunssir földével; ugyanezt mondja a királyi csere-oklevél is, azonban Ábrahám fia György – ezen Ábrahám minden valószinüség szerint András másik fiának, Jakabnak volt fia, – beterjesztette ugyanazon birtokvizsgálat alkalmával a Nedaser – ma Nadozor – birtok feletti osztálylevelet András fiai Benedek, István, Mátyás, Bertalan és Márk testvérek; Mátyás fia Albert; Albert fiai István és Miklós között egyrészt, másrészt pedig Ábrahám fiai György és Tamás között 1351. évi június 16-ikáról «feria quarta proxima post festum sancte trinitatis.»* Az 1290. évben András király oklevelével megerősiti a László király csere-oklevelét 1278. évből, de itt már nem Nunssirt, hanem «Nadozer»-t ir.* Az eltérés a két oklevél kifejezése között, s az, hogy a turóczi regestrumban András fia Mátyás mutatja be a cserelevelet Nunscir földre «super terra Nunsir»; Ábrahám fia György pedig a «Nadaser» birtoklását igazolja «super possessione Nadaser», csakugyan azon föltevésre jogosit, hogy az emlitett két oklevél valamelyikének kifejezése hibás. Nézetünk szerint ez azonban csak látszólagos, mert ha tudjuk azt a mint kimutattuk, hogy Mátyás Andrásnak a fia volt, a ki bemutatta a terra Nunssirra vonatkozó cserelevelet, s tudjuk azt, hogy Györgynek apja Ábrahám, szinte András fia, tehát Mátyás testvére volt, a ki beterjesztette a nádaséri osztálylevelet 1352. évből, határozottan következtethető, hogy a terra Nunssir csak egy része volt a nádoséri birtoktestnek, a mely a possesio Nadaser határában feküdt s mig a Nunssir földrészszel együtt az arra vonatkozó királyi cserelevél Mátyás kezében maradt az osztozás alkalmával, 129a nádaséri osztálylevél a birtoktest többi részével Ábrahám fia Györgynél maradt.

1 Engel, Mon. Ung. St. l.

2 U. ott, 91. l.

3 Wenzel, Árpádkori uj okmtár, X. k. 1. l.

A mint már feljebb kimutattuk, 1273-ban a harmadik adományos Lőrincz fia Bogomér comes volt.* A negyedik adományozás 1282-ben történt* Seraphinus de Aklich részére, a ki Csrmno, Chermona vagy Charmone földe egy részének lőn tulajdonosa,* a mint ezt az Okolicsányi család történetében kimutatjuk.

1 Wenzel, Árpádkori uj okmtár, IX. k. 16. l.

2 Fejér, Cod. Dipl., tom. V/III. k, 122, l.

3 U. ott

Hova tovább az egymást követő királyi adományozások által a régi Palugya földének kiterjedése mindig szükebb határok közé szorult, s igy történt, hogy az utolsó az ötödik adományozás lett, a mely után már csak a szoros értelemben vett Nagh Polughea villa maradt királyi kézen, a mely mint a királyi prćdiumnak utolsó része 1317-ben a Platthy család őseinek adományoztatott, s ezt a most emlitett család történetében kifejtendjük.

Azon időségben, midőn 1285. évben az ötödik adományozás történt, Polughea földén mint benépesitett község csak Nagy-Palugya, Kis-Palugya, Király-Szent-Kereszt, a IV. László által visszavett és Nunsir földeért elcserélt Király-Lubella és Dubrava létezett; a többi községeket mind az adományosok alapitották; családtörténeti szempontból azonban a már ismertetett Palugyay, Boda, s a később ismertetendő Csemiczky, Benyiczky, Platthy családokon kivül, dolgozatunk jelen részében az első 1262. évi Sebestyén, Dank és Stenk, és az utolsó 1285. évi adományosok kulturális müködése és genealogiai története érdekel, minthogy ezek voltak az általok telepitett községek benépesitői, a társadalmi élet első tényezői s ezek alapitottak családokat, a melyek bárha részben már kihaltak, de a letünt századok eseményeiben a megye területén szerepeltek s a müvelődés fejlődését előmozditották; s igy mint a haladás harczosai, kiérdemelték a helyet, a hol nevüket Liptómegye történetében az enyészettől megóvni és reájuk hálával visszćmlékezni kötelességgé vált.

Fentebb érintettük, hogy Palugya földén 1285-ben történt még királyi adományozás, a mely Bachlor és Aladár királyi jobbágyok fiait illette. Ugyanis ezen két testvérnek fiai: Bachlor fia Ipóth – későbben Ipochnak is (Ipócs) irva – és Aladár fia Leusták mint apródok, a királyi udvarban szolgálván, felköltötte IV. László király figyelmét azon sikeres eljárás, melylyel többszöri megbizatásuknak mindenkor megfelelni tudtak; igy különösen azon követségekban, melyeket László király Lengyelországba és Rutheniába menesztett 1284. évben, midőn az elüzött krakói fejedelmet Leskót Konrád massoviai herczeg ellen támogatván, azt tartományába ismét visszahelyezte. Az ekkor szerzett érdemekről a király megemlékezett, midőn Ipócs és Leusták a király elé járulván, Palugya földéből a Lubella folyó mentén Bogomér fiai birtokrésze határa mentén két ekényi föld adományozását kérelmezték. A király kérelmüket kegyesen meghallgatván, az adományozási oklevélben, a mely – minthogy a király azon időben Liptómegyében tartózkodott – Liptóban 1285 évi szeptember 29-ikén* « . . . datum in Lyptow die festi beati Michćlis archangeli» kelt, felsorolja, hogy különböző követségekben, de kivált Lengyelországban és Ruthéniában tevén hasznos szolgálatokat « . . . . quod . . . Ipoth filius Bachlor et Leustachius filius Aladarii de Lyptow propositis nobis ipsorum fidelitatibus et serviciis meritoriis, que nobis indefesse impenderunt et specialiter in differentibus legationibus in Poloniam et Rutheniam, terram ad duo aratna sufficientem de terra Palugya excisam iuxta fluvium Lybula circa metas filiorum Bogomeri . . . sibi dari . . . postularunt . . . » A beigtatást a turóczi konventnál elrendelvén, ott a bevezetésnél Csákán fia Péter mint a király embere volt jelen. Ezen adománylevelet a turóczi konvent 1286 évi július 9-ikén «in octavis pentecostes . . . » az adományosok kérelmére átirta.*

1 Wenzel, Árpádkori uj okmtár, XII. k. 422. l.

2 Eredetije Platthy Gyula levéltárában, Nagy-Palugyán

Az 1262. évi első adományosok egyikének Stenk – Stefk, Stepheknek is irva – fia Miklós, az akkori zólyomi comes, Demeter udvarában töltvén ifjusága éveit, szolgálatai folytán kedvelt apródja lett Demeternek; s történt, hogy midőn István és Benin fia Chonanka Pétert 130megölték, azoknak Csrmno, Chemerna nevü birtokrészük, a mely Stenk fia Miklósnak ugyancsak ily nevü földe mellett szomszédos volt, minthogy a vérdijat megfizetni nem birták, Demeter zólyomi comes kezére jutott, és ezen földrészt Demeter a király akaratával és engedelmével Stenk fiának Miklósnak adományozta; « . . . quod magister Demetrius filius Nicolai de Zolum . . . quandam terram Chemerna vocatam vicinantem terre Nicolai filii Stepk servientis suis . . . in Lipto existeniem que a Stephano filio . . . et filio Benou ratione mortis Petri de Chonanka per eosdem interfecti . . . ad eundem... Demetrium devoluta . . . dedit . . . ex nostro permissione et voluntate eidem Nicolao . . .» András király ezen adományt megerősitő oklevelét kiadta 1293. évi augusztus 29-ikén «in festo decollationis beati Johannis Baptiste . . .»*

1 Wenzel, Árpádkori uj okmtár, X. k. 133. l.

Okiratos följegyzéseket lakott helyekről Palugya földén 1262-iki évben még épen csak a királyi jobbágyok telepén, Nagy-Palugyán, Király-Szent-Kereszten és Király-Lubellán találunk; 1273-ban csak a Salamonfölde mellett Albert fia András házát ismerjük. Idő multával azonban, a mint az adományos családok tagjai szaporodtak, s a nemesi birtokrészek osztozkodás alá kerültek; azon arányban keletkeztek a nemesi kuriák, a rezidencziák, népesültek a telepek, mert a földbirtok, a mezőgazdaság megmfivelése munkás kezekre szorult, s nyomára bukkanunk annak itt is, mint manapság is mindenütt, hogy mig az egyik vagyonát szaporitja, a másik elprédálja, s mig az osztatlanul birtoklott jószág együtt közösben maradhatott, osztozkodás után könnyebben urat cserél. Igy történt ez Palugya földe első adományosaival: Sebestyén, Dank és Stenk utódaival is, a kik minden valószinüség szerint ősi birtokukkal a XIII. század vége felé egymás között már megosztoztak, s bár ha az osztálylevél előttünk ismeretlen maradt is, annak megtörténtére biztosan enged az következtetni, hogy a XIV. század első éveiben az ősi adományos birtok különböző részeiben nyolcz nemesi kuria vagy rezidenczia van, melyek mindenikének természetes tartozandósága volt a megosztott birtokrész, s azon a földet müvelő nép telepe, mint a keletkező községi élet első csirája.

A felszaporodott családtagok száma 1306. évben okiratok igazolása szerint tizenkettőre rúgott; ezek között Sebestyénnek öt unokája: Fábián, Markalf, Hyppolit, Mihály és Miklós; Danknak öt fia: Karácson, Péter, Domokos, Tamás és Bencsik; Stenknek két fia: Miklós és Pál.

Előttünk ismeretlen okoknál fogva Pál fia Demeter – Sebestyén unokája – valamint Demeter fiai Fábián, Markalf, Hyppolit, Mihály és Miklós 1306. évben azon birtokrészüket, melyet IV. Béla királytól 1262-iki évben adományul kaptak, Stenk fiainak Pálnak és Miklósnak eladták tizenöt márka finom ezüstért. Az adásvevési szerződés a turóczi konvent előtt történt, a hol Demeter két fiával Fábiánnal és Markalffal megjelenvén, úgy ezek, mint távol levő három fia Hyppolit, Mihály és Miklós nevében tett nyilatkozatot az emlitett örök áron való eladás felől: « . . . . quod Demetrius filius Pauli cum duobus filiis suis Fabiano et Markalf pro se et filiis suis absentibus Ypolito, Michćle et Nicolao . . . pari voce retulerunt quod Demetrius cum filiis suis quandam particulam terre quam sub privilegio domini Bele regis . . . affirmarunt se possedisse . . . Nicolao et Paulo filiis Stenk pro quindecim murcis fini argenti se confessi sunt vendidisse . . . » Az erre vonatkozó bizonyságlevelet a turóczi káptalan 1306 évi ápril 19-ikén « . . . feria tercia proxima port dominicam Miserecordić»* adta ki. Ezen birtokrészeladást megelőzőleg azonban egy másik adás-vevés is történt Dank fiai és Stenk fia Pál között, a melyről a turóczi konvent előtt ugyancsak 1306. évben történt bevallás mondja,* hogy a turóczi konvent előtt megjelentek Dank fiai: Domács, Tamás, Bencsik, Karácson – Krachun, Karachonnak is irva, – Karácson fia Márton, Stenk fiai: Miklós és Pál « . . . quod Dominicus Thomas et Benchik Martinus filius Krachun filii Dank ex una parte, Nicolaus et Paulus filii Stemphk de provincia 131Lypto ex altera . . . » s kijelentették, hogy Bencsik földének egy részét minden hasznával, kuriával, kerttel, réttel és erdővel négy márka finom ezüstért; Domokos földének felét kuriájával és tartozandóságaival három márka finom ezüstért, Tamás minden őt illető földét az ahhoz tartozókkal négy márka finom ezüstért, Karácson az egész őt megillető részt összes tartozandóságaiért négy márka finom ezüstért Stenk fiának Pálnak örök áron eladta, s az ott jelen levő Dank fia Péter az eladók édes testvére megengedte, hogy fent emlitett testvérei Miklósnak és Pálnak Stenk fiainak eladhassák. «quod Petrus filius Dank coram nobis constitutus fratres suos supra dictos vendere, Nycolaum et Paulum filios Stenphk emere libere concessit et permisit . . . » A konventnek ezen ügyletre vonatkozó kiadványa ugyanazon évben, de napi keltezés nélkül adatott ki, mind a mellett azonban annyit mégis meg tudunk határozni, hogy a most emlitett adás-vevés megelőzte azt, a melyet, mint feljebb elmondottuk, Sebestyén unokái, illetőleg Demeter fiai és Stenk fiai 1306 évi april 19-én kötöttek; mert ugyanezen a napon még egy másik bevallásról tesz a turóczi konvent bizonyságot, a melyet Stenk fiai Pál és Miklós tettek a konvent előtt, s a melyből kitünik, hogy a Dank fiaival kötött adás-vevési szerződés megelőzte a Demeter fiaival kötött adás-vevést. Megjelentek ugyanis Stenk fiai Miklós és Pál a konvent előtt s a következő vallomást tették: Miklós átadja Pál testvérének az apja után örökölt és őt megillető részt azon földrészszel együtt, melyet Pál fia Demetertől és Demeter fiaitól 15 márka ezüstért megvett « . . . quod Nicolaus filius Stenk dedit et assignavit fratri suo Paulo hereditatem patris sui . . . terram videlicet quam a Demetrio filio Pauli et filiis Demetrii pro quindecim marcis fini argenti affirmarunt se comparasse», Stenk fia Pál pedig kijelenti, hogy ő Miklós testvérének átengedi azon földterületet, melyet Dank fiaitól nyolczadfél márka ezüstért vásárolt.

1 Eredetije Platthy Gyula levéltárában, Nagy-Pa-

lugyán.

2 Eredetije Dettrich Antal levéltárában, Benedek-

falván.

Ez tehát formális csereszerződés volt, a melyet természetesen meg kellett előznie a Demeter fiaitól történt vételnek, s csak igy történhetett az, hogy a Demeter fiaitól megvett földrész iránti és Miklós és Pál közötti cseréről szóló konventi bizonyságlevél egy és ugyanazon napon kelt okiratban adatott ki.*

1 Eredetije Thuránszky Rudolf levéltárában, Prie-

chodon.

Mig a XIII. században a családalapitók egyes tagjainak ténykedése a vagyon, az ingatlan birtok szerzése körül forog, a XIV. században a királyi donatiók már szükebb határok között mozognak, részben azért, mert a liptói királyi területek nagy része már eladományoztatott, részben pedig, mert a tatárvész után keletkezett kiváltságos mezővárosok határait, területét nagyobbitani feltétlen szükséges volt a letelepült idegenek, gyarmatosok fejlődésének biztositására, s ezért a királyi prćdiumokból egyeseknek eladományozott területek is több esetben az illetőktől visszevétettek, s azok más ingatlanokkal cseréltettek föl. Ennek következtében a XIV. században a birtokszerzés az adományos családoknál egymásközötti adás-vevés, zálogba vetés vagy öröklés utján történt leginkább; s az időben a megye kulturális történetének alapját a társadalmi, a községi élet terjesztésében, a keletkező telepek számszerinti növekvésében ismerjük fel. Ennek szükségét előidézték az egyes családok tagjainak szaporodtával beállott osztozkodások, a fekvőségek szétdarabolása. Ilyen körülmények között volt a XIV. század elején a terra Polugheán letelepült adományos családok azon része is, a mely a XIV. században Szentkereszti vagy Keresztúri jelzővel emlittetik az okiratokban, s a kik az első adományosok Sebestyén, Dank és Stenk, és az utolsók Bachlor és Aladár ivadékaiként szerepelnek a megye kulturális történetében és családokat alkotnak, telepitenek, népesitenek Liptómegye területén.

Az első, a kiről az okiratok 1319. évben hirtadnak, Mothk mester, a mai Mothkó-Szent-Kereszt alapitója, a ki Palugyai Andrásnak, Madach fia Pál és ugyanezen Pál fiai András és Miklós elleni hatalmaskodási ügyében mint egyik választott biró, a felek közötti kiegyezésre nézve szerepel, a hol Dancs mester közbenjárására a felek a választott biróság itéletét elfogadják « . . . tandem de voluntate et permissione magistri Donch, partes se arbitrio istorum proborum virorum subscriptorum commiserunt: videlicet magistri 132Condas, magistri Mothk etc. . . . » A megtörtént kiegyezésről szóló bizonyságlevelet kiadta Dans mester 1319. évi július 13-ikán «in festo Margarithe virginis . . . » *

1 Eredetije Palugyai István bodafalvi levéltárában.

Dank ivadékai egyre csorbitották törzsbirtokaikat s alig hogy 1300-ban annak egy részét elidegenitették, 1323-ban ismét áruba bocsátották a másik részét, s mint előbb, úgy ez alkalommal is Stenk utódai voltak a birtokszerzők, a kik ezzel ingatlanaikat tetemesen szaporitották. Ez alkalommal ugyanis Dank fia Péter és Péter fia Miklós egyrészről, másrészről pedig Stenk fia Miklós, és Miklós fiai András és Tamás megjelentek Dancs zólyomi és pataki comes előtt és azt vallották, hogy Péter fiával együtt egész öröklött jószágukat Miklósnak és két fiának örök áron eladták három márkáért « . . . quod constituti coram nobis Petrus filius Dank cum Nicolao filio suo ab una parte, Nicolaus filius Stenk cum Andrea et Toma filüs suis ab altera, idem Petrus cum filio suo confessi sunt totam porcionem terre, qua iure hereditario ipsos contingit, vendidisse pro tribus marcis... Nicolao et duobus filiis suis . . . iure perpetuo . . . » Az adás-vevést hitelesitő okiratot kiadta Dancs zólyomi és pataki comes kelet, hely és nap nélkül 1323. évben.* A következő 1324. évben Stenk, Miklós és fiai András és Tamás a birtoklási jog nagyobb biztonsága tekintetéből úgy ezen, mint a Dank utódokkal 1306. évben kötött adás-vevési okiratot a turóczi konvent által ujra átiratták.*

2 Eredetije Thuránszky Rudolf levéltárában, Prie-

chodon.

3 U, ott, ugyanannál.

1332. évi april 13-ikán és november 8-ikán kelt királyi patens levelével Károly király Bachlor fia Ipócs és Aladár fia Leusták részére László király által tett adományt megerősiti.*

4 Liptói regestrum, id. kiadás.

Nemzedékrendi szempontból azon becses adatok, melyeket a XIV. századi okiratok a Keresztúriak egyes tagjainak az ősi letelepülőktől szakadatlan leszármazására nyujtanak, igen világos és érdekes képet adnak a nemzedékek egyes ágaiból keletkező, más-más és különböző nevet fölvevő családok alapitásáról s általuk az alapitott községek történetének mintegy csirájába engednek bepillantást s végig vezetnek azon mozzanatokon; a melyek az egykori terra Polugheának üres, lakatlan területét benépesitik, a közmüveltséget hatalmasan előmozditják, eltörlik a régi elnevezését a földrésznek s lesz belőle Keresztúr, Keresztúriak; mindezen adatok igazolni fogják egyszersmind azt is, hogy miért adtuk dolgozatunk jelen részének a «Keresztúriak» czimet. Kimutattuk már fentebb, hogy 1282. évben Akalichnai Szerafin Csrmno földéből szinte kapott királyi adományt, s ezzel határszomszédos viszonyba jutott Leustákkal. A szomszédság összekoczczanásokra, határsértésre, birtokfoglalásra vezetett, a miből határvillongási pör támadt, s a mely Tamás liptómegyei alispán elé kerülvén, az 1340 évi október 6-ikán «in octavis festi beati Michćlis archangeli...» Leusták fiai: Czin, Leusták, Mátyás és Czinege részére Akalicsnai Péter fia János ellenében határjárást eszközölt « . . . Chyn, Leustachius, arc Mathias et Chynege filii Leustasii ab una, et Joannes filius Petri de Akalichna parte ex altera . . . »; a határjárási bizonylatot az alispán 1340. évi október 11-én «...quarta feria prosima post festum beati Mihćlis archangeli...» adta ki.*

1 Eredetije Bobrovniczky László levéltárában; Rózsa-

hegyen.

A most emlitett Leusták fiai közül az elől nevezett Czin – Chyn, később Czinnek is irva – volt az, a ki saját nevéről Czin-Szent-Kereszt megalapitója lett, s ez valószinüleg már akkor történt, midőn a Leusták utódok atyjuk utáni örökségi birtokukon megosztoztak és első törzsapja lett a tőle származott utódok Czin nevü családjának; a mely család, a mint látni fogjuk, még a XVI. század második évtizedében is virágzott férfi ágon Czin Mihály személyében. Ugyancsak Leusták második fia Leusták lett első őse a maig is élő, de Liptómegyéből még a XV. század közepe felé kiköltözött Leustách családnak.

Röviden emlitettük az 1293. évnél, hogy Demeter zólyomi comes Csománk Péter meggyilkolása vérdijául az István Bennou fiától reá átszármazott Csrmno földet hü apródja, Stenk fia Miklósnak adományozta, András király beleegyezésével. Ezen gyilkolási eset, és a 133Csrmno földrész eladományozása részleteire érdekes és felderitő világot nyujtanak a következő okiratos adatok: Ipócsot és Leustákot azzal vádolták, hogy Csománk Péter királyi szolgát megölték és ezen bünvád következtében 1293-ban András király Csomno birtokrészüket, melyet László királytól adományul birtak, elkoboztatta és Dominicus Ruthenusnak szolgálatai jutalmazásául adományozta «. . . a predictis Ipoch et Leustachio patre ipsorum alienate exstitisset ex collatione eiusdem Andrae regis Dominico Rutheno pro eo quod quondam servum regium Petrum filium Chomank nomine occidissent . . . » Ez a birtokrész 47 évig volt az uj adományos kezén, mig végre Leusták fiai Gergely és Czin úgy a saját, mint testvéreik, Leustách, Iwanch, Iwanka – a kit Chynegének is hivtak – és Mátyás, valamint Ipoch fiai Miklós, Mikó, Gabrián, Kristóf és Lőrincz nevében «. . . . quod Gregorius et Chyn filii Leustachii . . . item Leustachio, Iwanch, Iwanka et Mathia fratribus suis, Nicolao, Mykow, Gabriano Christophoro et Laurentio filiis Ipoch proximis suis . . .» 1340 évben Károly király elé járultak, kérvén, hogy a tőlük Csománk Péter meggyilkolása miatt elvett és Dominicus Ruthenusnak adományozott földjüket visszaadja, minthogy Ipócs és Leusták fentebbi Péter meggyilkolásában ártatlanok voltak, s a gyilkosságot csak reájuk háritották « . . . et omnem criminem super eosdem Ipoch et Leustachium licet innocentes obiecissent . . . » Károly király Leusták és Ipócs fiainak a tőlük elkobzott birtokot visszaadja ugyanazon jogokkal, a mint azt László király adományából birták « . . . remittimus restituantes et resignamus cum omni iuris titulo quo . . . ex collectione didi domini Ladislai regis dinoscuntur possedisse...» Kiadatott ezen okirat Visegrádon 1340 évi deczember 13-ikán. «in festo beate Lucie virginis et martyris . . .»* Az erre következő harmadnapon, deczember 15-én « . . . feria sexta proxima post festum beeste Lucie virginis et martyris . . . » Károly király parancsot meneszt Péter fia Tamás csókakői castellanus és liptói comeshez, a melyben arról értesiti, hogy Leusták és Ipócs fiainak a két ekényi földet a Lubella folyó mentében, és Bogomér fiainak határa mellett visszaadta s elrendeli, hogy azt Leusták és Ipócs fiainak átadja és birtokukba helyezze « . . . super quo fidelitati tue formiter precipimus per presentes, quatenus prenotatam terram duorum aratrorum ipsis filiis Leustachii et Ypoch statuere debeas vel facias possidendam . . .»*

1 Eredetije Leustách Lajos főszolgabiró tulajdoná-

ban, Nagy-Szalatnán.

1 U. ott, ugyanannál.

Leusták fia Gergely azonban alig nehány évig élvezte a visszakapott, jószágokat, minthogy őt 1349. évben Boda fia, Miklós megölte, a miből bünpör keletkezett. Ezen pör azzal ért véget, hogy a választott biróság útján kiegyeztek és Boda fia Miklós, Gergely megöléseért testvéreinek Czin, Leusták, Mátyás és Czinegének budai súly szerinti száz márkát fizetett « . . . abitrio proborum virorum et compositione dictus Nicolaus filius Boda pro morte et homicidio dicti Gregorii, Chyn, Leustasio, Mathie et Chynege daret et persolveret centum marcas ad rationem marcarum Budensium . . . » Az egyezkedés iránti vallomást a pörös felek a liptói alispán Tamás előtt tették, a ki az erre vonatkozó bizonyságlevelet 1349. évi augusztus 26-án «quarta feria proxima pont predictas octavas festi assumptionis virginis gloriose. . . » adta ki.* Tamás alispán bizonyságlevelének végső soraiban mondja, hogy Czinege vagy Czinéga másképen Ivánkának is hivatik, midőn arról szól, hogy a kikötött száz márka vérdijat Boda Miklós fia a megállapitott határidőkben tényleg ki is fizette «. . . . predictas centum marcas, ut premissum est iidem Nicolaus ipsis filiis Leustachii Chyn, Leustachio, Mathie et Chynega qui alio nomine Ivanka nuncupatur, persolvisse . . .»

2 Eredetije Palugyai István levéltárában, Bedefalván.

Legelső elnevezését a Szentkereszti jelzővel a Palugya földén letelepült adományos családoknak ugyancsak az 1349. évben találjuk a szepesi káptalannak ez évben október 11-én «dominica post festum beati Francisci confessoris. . . »* kiadott oklevelében; midőn is t. i. a Stenk törzséből eredő Miklós fia András a 134káptalanban megjelenvén, a turóczi konvent által 1306. és 1324-ben, Donch mester által pedig 1323. évben kiadott okiratokat átiratni kéri. Ezen okmány szövegében mondja a szepesi káptalan, hogy megjelent előtte Miklós fia András szentkereszti nemes Liptó vármegyéből « . . . Andreas filius Nicolai nobilis de Zenthkyrysth de comitatu Liptoviensi . . . »

3 Eredetije Thuránszky Rudolf levéltárában; Prie-

chodon.

1352-ben május 10-ikén «feria quinta proxima post festum beati Stanislai martiris . . . » Lajos király azon adás-vevési oklevelet, a mely 1306-ban a Sebestyén törzsből eredő Demeter fiai Markalf, Hypolit, Miklós és másik Miklós között egyrészt, másrészt a Stenktől leszármazó Miklós és Pál között köttetett, megerősiti.* Ugyanez év október 16-ikán « . . . in die beati Galli confessoris . . . » határjárás eszközöltetik a Béla király által Sebestyén, Dank és Stenk jobbágyok fiainak a Csrmno és Lubella patakok között adományozott három ekényi földön.*

1 Liptói Regestrum, id. kiadás.

2 U. ott.

Ezen határjárást és birtokbavezetést elrendelő királyi iratnak igen értékes nemzedékrendi adatai vannak, mert abban egyenként neveztetnek meg azok, a kiknek e birtok átadandó volt, s igy a leszármazás további hiteles fonalát adja kezünkbe, melylyel az egyes ágakhoz tartozók őseikkel összeköthetők. Megneveztetnek abban: Miklós fia András; Tamás fiai: István, Miklós, Péter és Miklós; Miklós fia Miklós; Lőrincz fiai: János és Simon; Pál fia Miklós; Imre fiai: András és István. Egy évvel erre 1353-ban augusztus 14-ikén «in vigilia assumptionis beate virginis . . . »* Lajos király parancs-levelet irt Liptómegye kettős főispánjához Bubek Istvánhoz és Györgyhöz, hogy a fentnevezetteket ne merészeljék jogaikban és birtokaikban háborgatni «ne iidem memoratos nobiles in eorum juribus et terris legitimis molestare presummerent . . . »

3 U. ott ; eredetije Thuránszky Rudolfnál Priechodon.

1358. évben nyerünk tudomást legelőször Ipócsfalváról, a mely Bachlor törzséből származó Ipócs fiának Ipócsnak a telepitvénye, a ki ez évben de Ipochfalva neveztetik, de generatiója már a harmadik izben kihal, minthogy a XV. században már az Ipócsfalvi családra vonatkozólag sem a káptalanokban, sem a megyei levéltárban adatokat nem találunk. Ipócsfalvi Miklós fiai Máté és Márton 1358-ban márczius 28-án « . . . feria quarta proxima post dominicam Ramispalmarum . . . » Miklós liptói alispántól bizonyságlevelet kapnak az iránt, hogy Ipoch fiai: Szerefel, Pál és Livasius az ipócsfalvi birtokrészből Agatha, Ipócs leánya, Ipócsfalvi Jakab neje után, a ki Máthé és Mártonnak nagyanyja volt, a hajadoni negyedet megkapták « . . . super extradatione quarte filialis... per Serephil, Paulum et Livasium filiis Ipoch de possessione eorum Ipochfalva vocata domine Agathe filie Ipoch consorti Jacobi, avie scilicet ipsorum Mathe et Martini . . . »*

1 Eredetije Thuránszky Rudolfnál ; kivonatban a

liptói regestrumban.

Az 1360. évi május 2-ikán Akalicsnai Péter fiai Márk és Szerafin, Mikó fiai János és Mothk és János fiai: Miklós, Gergely, Tamás csereszerződést kötnek egymás között;* mely szerint Akalicsnai Péter fiai cserébe adják Szentkereszti Mikó és János fiainak szentkereszti birtokukat, ezeknek akalicsnai földrészükért.*

2 Eredetije a Magy. Nemz. Múzeum levéltárában,

kivonatban a liptói regestrumban.

3 Eredetije a Magy. Nemz. Múzeum levéltárában.

A Keresztúr helynév és Keresztúri családnév okiratos első nyomát, a mint feljebb kimutattuk, először is 1349. évben találjuk. Ez elnevezésnek azonban sem a XIV. sem a XV. században állandósága nincsen, s az folyton ingadozik a Szent-Kereszt és Szentkereszti névvel, mert 23 esetben tizszer akadunk 1381-től 1492-ig a Szentkereszti és 13-szor a Keresztúri családnévre egy és ugyanazon területen egy és ugyanazon családbelieknél; mig végre a XVI. század második felében a Keresztúri vagy Szentkereszti családnév végképen elvesz; némi megállapodást a Keresztúri névre csak a XIV. század utolsó évtizedében tapasztalunk, azontúl váltakozva, hol az egyik, hol a másik név fordul elő.

1381. évben fordul elő előszőr a Keresztúr név azon okiratban, melyet Eg˙ed fia János mester, liptói alispán, deczember 24-ikén « . . . feria proxima ante festum nativitatis domini» adott ki Keresztúri András fia Márton részére Bethlenteleki Márk fia Tamás ellen 60 garasnyi tartozása 135ügyében « . . . Marthinus filius Andrae, filius Emerici de Keresztur contra Thomam filium Marcy de Bethlenteleke . . . in facto sexaginta grossorum pignori obligatorum . . . »*

1 Eredetije Bobrovniczky László ltárában Rózsahegyen.

Keresztúri János – másképen Czinege – fiai István és Pál nővérüket Dorottyát János fia Györgyhöz, nem nemes emberhez adván feleségül, mint a nővérüket megillető negyedet, a Leusták-féle sessiónak felét a keresztúri határban, és saját ugyanottani birtokuk negyedét adták át « . . . quod Stephanus et Paulus filii Johannis dicti Chynege de Keresztur comitatus Liptoviensis... dominam Dorotheam verum sororem ipsorum Georgio filio Johannis homini ignobili matrimonio aliter copulassent . . . ipsi medietatem sessionis in dictam Kerestur . . . nec non quartam partem dicte possessionis eorum . . . dicte Dorothee sorori ipsorum dederunt . . . » Ezen kielégités iránti vallomást Keresztúri István és Pál a turóczi konvent előtt tették, s ez a bizonyságlevelet 1386. évi november 19-ikén «in festo beate Elizabeth» ki is adta.*

2 Eredetije Bohus Péter ügyvéd levéltárában, Liptó-Szent-Miklóson.

A számos tagú és több családra szétágazó Keresztúriak között, a kik békés polgári foglalkozás közben élték le napjaikat, csak egy vált ki, a ki elődeinek munkaköréből kilépve, mint katona tüntette ki magát, s bátorságával, katonai erényeivel érdemeket szerzett, melyeket Zsigmond király meg is jutalmazott. Ez Keresztúri Miklós mester, Pálnak fia volt, a ki 1390. évben Zsigmond királytól a nyitramegyei Málnafalut adományul kapta.

Ez a Keresztúri Miklós mester, a mint az adománylevél irja, a királynak sok országos ügyek elintézésében tett kiváló és hüséges szolgálatokat. Zsigmond, midőn a Horváthiak elleni hadjáratát 1387-ben szervezte, már januárban Szlavóniában volt, de onnan a fölkelők azon fenyegetése miatt, hogy Mária királynőt megfojtják, a háború megkezdését elhalasztotta és Losonczi Istvánt hagyta ott, maga pedig visszatért s a Horváthiakkal alkudozásokba bocsátkozott s csak a márcziusban történt megkoronázása után látott erélyesen a fölkelők leveréséhez. Ezen hadjárat volt az, a melyben Keresztúri Miklós is részt vett és különösen Gomnech vára ostrománál és megvivásánál kitüntette magát és Málnafalvát adományul kapta « . . . Strenui et egregii viri magistri Nicolai de Keresztúr . . . in pluribus nostris et regni nostri agendis . . . sub diversitate locorum et temporum presentium et expugnatione ac obtentione castri nostri Gomnach appellati in regno nostro Sclavonie stabiliti prestitorum laudabilium operum . . . villam nostram regalem Málnafolw vocatam in comitatu Nitriensi sitam . . . dedimus et donavimus et peremnaliter conferimus . . . perpetuo et irrevocabiliter possidendam, tenendam et habendam . . .» Az adománylevél kelt 1390. évi július 10-ikén «die dominico proximo ante festum beate Margarethe virginis et martyris».*

1 Eredetije Rásztokay János levéltátában, Jásztokon.

Az 1391. évben Bubek Imre országbiró által tartott birtokvizsgálat alkalmával, a Keresztúri királyi adományosok közül bemutatták okirataikat Lubella földéről Keresztúri Miklós fia János; Ipócsfalvi Miklós fiai Máté és Márton Ipócsfalva iránt; Imre fia András a Lubella és Csrmno patak közötti birtokok igazolása czéljából.*

2 Liptói regestrum.

A XV. században hovatovább mindinkább elvesztik a családnevek ingatag jellemüket; a helynevek határozottabb alakot öltenek, élesebb jelzőket vesznek fel. Ez a megállapodás azonban az egykori terra Polughea széles határai között a XV. század második felében észlelhető, s e lassú átmenet még többszörös változásnak veti alá úgy a hely- mint a családnevek okiratos használatát. Egyébiránt ezen okiratok leginkább családtörténeti, nemzedékrendi szempontból nyujtanak érdekes adatokat, a melyek lánczolatos összefüggésben tüntetik fel az egyes ivadékok leszármazását az első ismert ősöktől; s a mi különösen érdekessé válik, az a női leszármazók gyakori előfordulása a Keresztúriak családjában a kiházasitások, a női hozományok, a hajadoni negyed kiszolgáltatása keretében.

1404-ben Lubellai György fia László, Anda földét – a mai Andaháza – a melyet Andától – Andrásnak is irva – Imre fiától negyven márka adósság fejében birt, örökjogon 136megtartani nem kivánva, megjelent a turóczi konvent előtt Cseremnai – ma Csrmno-Szent-Kereszt – Mihály fiával Miklós pappal « . . . quod Ladislaus filius Georgii de Lubele . . . . ab una parte vero ab altera discretus vir dominus Nicolaus presbyter filius videlicet Michaeli de Cherempna . . . » kijelentette, hogy Miklós papot és Pált, apja utáni nagybátyját Anda nevü birtokrészért, a mely a két Csrmno patak között van, a mint makrára vallalta, örökké nem tarthatja « . . . quia ipse Nicolaum et Paulum patruum suum in dominio Anda . . . in medio duorum rivulorum Chempenia . . . tenere, proud (igy) ipse assumpsisset, non valeret . . . » e helyett nekik adományozza egész birtokrészét azon területen, a melyről anyja Ancsel Cseremnai Pál fia Miklós leánya után jogosan megilleti . . . . . ideo ipse totalem portionem possessionariam sibi per nobilem dominam Anchel vocatam filiam scilicet Nicolai filii Pauli matrem videlicet suam ab endem domino Nicolao et Paulo et ab aliis congeneratipnibus eorum videlicet Anda filio Emerici ac Nicolao filio Nicolao jure debere pertinentem . . . dedit et commisit . . . » s végre magát kielégitettnek jelenti ki Imre fia Anda és Miklós irányábazn a női hozomány és kelengye felől, mely anyját megillette . . . . . insuper Andam filium Emerici, et Nicolaum filium Nicolai super dotis et rebus paraphernalibus . . . matris sue legitime spectantibus liberos dimisit . . . » Ezen bevallási bizonyitványt a turóczi konvent 1404. évi deczémber 27-én « . . . in crastino beati Stephani prothomartyris» adta ki.*

1 Eredetije Platthy Gyula nagy-palugyai levéltárában.

Két érdekes mozzanata van ezen okiratnak, a mely két községnek és egy családnévnek keletkezésére vet világosságot; az egyik az Anda földrésznek neve, a mely szoros összefüggésben van tulajdonosa Imre fia Anda nevével, a ki másképen Andrásnak is iratik, s nyilvánvaló, hogy az a kis helység, a mely Anda földén keletkezett, egykori birtokosa Imre fia Andától kapta elnevezését, s lett belőle akkor Andaháza, a mai Andice és az Anda ivadékaiból az Andaházy család, a mely egészen más és semmi vérrokonságban nem áll a Milát törzséből eredő Fejérpataky, Lipthay és Andaházy családdal. A Dank-törzsből leszármazó Andaházyak maig is virágzó család s még néhány évtized előtt Andaháza birtokában voltak.

A másik érdekes adat Miklós leányának, Lubellai György fia László anyjának neve Ancsel, a kinek földrészét a most emlitett László, mint feljebb kimutattuk, örökösödési jogon birván, azt Miklós pap és Pálnak adományozta. Szorosan meghatározható helyrajza ennek a területnek kijelöli annak fekvését, a mely a mai Ancsikován határába esik, a mely szó Ancsik faluját jelenti; Ancsik pedig kisebbitője az Ancsel névnek, s e szerint az Ancsel földe, a mint az valószinüleg csak a XV. század folyamán népesittetett be és községgé alakult Ancsikfalunak neveztetett. Ezen birtokrész későbbi idők után a Platthy család birtokába ment át.

Szentkereszti Imre fia Andrásnak valamelyes ügyes-bajos dolga levén a turóczmegyei Zathureczky Máthé fia Lukácscsal és János Demeter fiával, ezt nem tudván elintézni, az esztergomi érsebi helyetteshez folyamodott, hogy ügyének elintézése czéljából a fentnevezetteket maga elé idézze s a szentszéki biróság útján itéljenek a Zathureczkyak elleni ügy ében. János, az esztergomi várbeli Szent-István egyháznak prépostja és érseki helyettes, Mihály szentmártoni és László szucsáni – Suchena irva – plebánosok által megidéztette a szentszék elé Zathurhei Lukácsot és Jánost « . . . quatenus visis presentibus citatis ad instanciam nobilis viri Andree filii Emerici de Sancta Cruce in Liptovia nobiles vires Lucam filium Mathei de Zaturhe, Johannem Demetrii de eadem . . . » Az idézőlevél kelt 1407 július 15-ikén « . . . Strigonii in festo sanctorum divisionis apostolorum . . . »*

1 Eredetije a Fejérpataky család levéltárában, a Ma-

gyar Nemz. Muzeumban.

Bár ha ezen most idézett okirat sem nemzedékrendi, sem az előadott ténynél fogva újabb adatot nem foglal magában, azt csak azon oknál fogva jegyeztük ide, hogy bizonyitó példával megokolhassuk azon ingadozást, mely a családnevek irásában az oklevelekben még mindig uralkodott, mért ime ugyanazon Imre fiát Andrást hat évvel későbben 1413-ban a szepesi káptalan nem Szentkeresztinek, de Keresztúrinak 137irja azon tiltakozási okiratban, melyben Lubellai Péter fia István a saját és Lubellai Tamás fia Márk nevében tiltakozik Keresztúri Imre fia András neje Skolasztika és fiaik András és Benedek azon szándéka ellen, melylyel malathei – a mai Malathyn – birtokrészüket valamelyes ürügy alatt elfoglalni akarják « . . . quod Stephanus filius Petri de Libule . . . sua ac Marci filii Thome de eadem personis per modum protestationis . . . curavit significare, quod . . . Andreas filius Emerici ac domina Skolastica consors nec non Andreas et Benedictus fil˙ eiusdem Andree de Keresthur . . . portionem ipsorum in . . . Malatha vocata . . . occupare niterentur . . . » Kiadta a szepesi káptalan 1413. évi márczius 31-én « . . . feria sesta profima ante dominicam Letare . . . »*

1 U. ott.

Szentkereszti vagy Keresztúri Imre fiát Andrást az 1422. évben kiadott s a turóczi konventhoz intézett rendelet mint néhait emliti, mely szerint néhai Szentkereszti András fiait Benedeket és Istvánt és ezeknek osztályos rokonait Pál fiát Imrét és Miklós fiát Soldos Miklós szentkereszti nemeseket, Szentkereszth nevü birtokukba a Csrmno és Lubella patakok között bevezetni rendeli « . . . dicitur nobis in persona Andree filii Emerici Stephani et Benedicti filiorum eiusdem necnon Nicolai Soldos filii Nicolai et Emerici filii Pauli nobilium de Zentkerezth, quod in dominium . . . Zenthkerezth vocate inter cuvios Cermnyik et Lyble vocatos . . . legitime vellent introire . . . » Királyi emberül a többiek között a királyi parancs Szentkereszti Miklós fiát Jánost « . . . . Johannes Nicolai de Sancta Cruce . . . » nevezi meg.*

2 Fejér, Cod. Dipl., X./VI. k. 977. l.

Nem tudjuk megokolni azon ellentmondást, mely a most idézett oklevél és az esztergomi érseki vicarius Máté által 1425. június 6-ikán «... in vigilia corporis Christi . . . »* kiadott megbizó levélben Keresztúri Imre fia Andrásra nézve előfordul. A fent emlitett királyi okiratban ez áll « . . . Benedictus filius condam Andree de Zenthkerezth . . . » ez határozottan csakis a néhait jelentheti, tehát András ugyanakkor e szerint már nem lehetett az élők sorában; az 1425. évi június 6-ikán kelt oklevél tehát három évvel későbben azt mondja, hogy Szentkereszti Imre fia András az esztergomi szentszék előtt bizonyos ügyeket óhajtván meginditani, mert törődött testi állapota, aggsága és a hely távolsága miatt a szentszék előtt a maga részére ügyvédőket nem vallhat « . . . dicitur nobis in persona Andree filii Emerici nobilis de Sancta Cruce, quod ipse in sede Strigoniensi coram nobis certas causas movere intenderet, cum autem propter senilem etatem, et corporis sui debilitatem . . . nec non longam distantiam pro constituendis procuratoribus ipsa loca accedere nequeat . . . » kéri a szentszéket, hogy otthon alkalmatos megbizott egyén előtt ügyvédet vallhasson. Máté érseki helyettes erre megbizza Jánost, boldogasszonyfalvai plébánost és alperest, hogy Szentkereszti Imre fia Andráshoz menvén, tőle az ügyvédvalló nyilatkozatot vegye ki s arról a szentszéknek jelentést tegyen. Nyilvánvaló ebből, hogy Szentkereszti Imre fia András 1425-ben még élt s az 1422. évi okirat azon kitétele, «Benedictus filius condam Andree» a valóságnak nem felel meg.

3 Eredetije Robrovnyiczky László levéltárában, Rózsa-

hegyen.

Mi az 1422. évi királyi beigtató parancs eredetijét, melyről Fejér Codex Diplomaticusában mondja, hogy az Vadasi Jankovich Miklós birtokában volt, nem ismerjük s igy sem annak hiteles voltáról, sem netaláni hibás olvasásáról itéletet nem mondhatunk, de azon 1425. évi június 6-ikán kelt esztergomi szentszéki megbizó oklevelet, melyre itt hivatkoztunk s a melyet Bobrovnyiczky László úr szivességéből annak idején lemásolhattunk, úgy alakjára, mint belső és külső tartalmára nézve kifogástalan teljes hitelességü eredeti okiratnak kell tartanunk.

Az 1360. évnél láttuk, hogy Akalicsnai I. Péternek két fia Márk és Szerefel csrmrói birtokukat elcserélték a Mothkó-Szent-Kereszti Myko és János fiaival, ezeknek akalicsnai birtokrészükért. I. Péternek Lőrincz fia azonban megtartotta birtokát s ennek András nevü unokája Akalicsnai II. Péternek fia a cherempnei határban levő Lazicse – a mai Lazistye – nevü jószágrészét szinte elidegeniteni óhajtotta 1430. évben, s azt Platthy Péter fia szándékozott megszerezni. Ezen adás-vevés 138vagy elzálogositás ellen Keresztúri András fia István a garam-szent-benedeki konvent előtt ünnepélyesen tiltakozik az emlitett 1430. évi junius 22-ikén « . . . octavo die sacratissimi Corporis Christi...»* kelt okiratban.

1 Eredetije Bobrovniczky László rózsahegyi levéltá-

rában.

1438. évi márczius 30-ikán «quo cantatur divinum officium Judica me domine . . . » midőn Platthy Péter és Bálint fiait a turóczi konvent nagypalugyai birtokukba bevezette, akkor ott mint szomszéd Kereszthuri István Zsigmond volt jelen.*

2 Platthy Gáspárnál Nagy-Palugyán őrzött hiteles

másolat,

A most emlitett Keresztúri István és testvére Benedek úgy látszik, hogy elhagyván Liptómegye területét, Hunyadi János országos kormányzó körében tartózkodtak, neki s az országnak tettek közhasznú szolgálatokat. Erre vall legalább az 1447. évi november 19-ikén kelt beigtatási és bevezetési jelentése a túróczi konventnek, a mely szerint Hunyadi János kormányzó megkeresésére Keresztúri Istvánt és Benedeket az emlitett konvent Keresztúr, másképen Csrmno – a mai Csrmno-Szent-Kereszt – jószágba bevezette. Ezen jelentésben Hunyadi János kormányzó megkeresése a konventhez, a mely szeptember 25-ikén kelt Budán « . . . Bude feria secunda proxima ante festum beati Michaelis archangeli . . . » átiratván, mondja a kormányzó, hogy Keresztúri István és Benedek azon hű szolgálataikért, melyeket az országnak és neki tettek «. . pro fidelium servitiorum gratuitis meritis nobilium Stephani et Benedicti de Keresztur per eos sacre regni Hungarie corone et ex post nobis . . . impensis . . . » a liptómegyei Keresztúron nekik öt jobbágytelket adományoz « . . . totem et omne ius regiem si quod regia maiestas . . . in quibusdam quinque sessionibus iobbagionalibus in possessione Keresztúr . . . in comitatu Liptoviensi existente habitis haberet . . . » s a bevezetést elrendelvén, mint a kormányzó emberét a többi között megnevezi Czin Simont is. A birtokba beiktatás megtörtént november 5-ikén « . . . die dominica proxima ante festum beati Martini confessoris . . . » s erre tizenötöd napra november 19-ikén «quindecimo die introductionis . . . »* kelt a bevezetésről szóló okirat. Ezen okiratban az emlitett birtokrész Keresztur, másképen Csrmno «in possessione Keresztur prefata alias Czrmne . . . » világos, hogy ez csak a ma úgynevezett Csrmno-Szent-Kereszt lehet. Jelen voltak a többi között a birtokba igtatásnál mint határos szomszédok Leustákházi Miklós és Bálint is «vicinis et commetaneis eiusdem videlicet Nicolao de Leustaczhaza, Valentino de eadem . . . » Az Aladár törzséből eredett Leustach családnak Liptómegyében való létezéséről ez az utolsó adat, ezentúl úgy látszik, hogy kiköltözködtek, talán a szomszéd Zólyommegyében telepedtek le, mert a késő utódok egyikére Nagy-Szalatnán akadtunk néhány év előtt.

1 Eredetije a Magyar Nemz. Múzeum levéltárában.

1459. évben Czinszentkereszti András Hadászi Kiszel Jánost, Komoróczi Péter liptói comes előtt bepanaszolván, hogy az egyik szentannai jobbágyát, Markovis Pétert, a mely őt és nejét Szentannai Czecziliat elzálogositás révén illeti, hatalmaskodás utján lefoglalta. Ez iránt Hadászi Kiszel Jánosnak esküt kelletett letennie; le is tevén az iránt az esküt, hogy ebben az ügyben ártatlan, a vád alól fölmentetett «. . . quod ipse prefato Andrea Cyn nullum dampnum fecisset, et quod sibi jobbagionem Petrum Markowys de Sancta Anna dictum Andream Cyn et dominam Ceciliam consobrinum eiusdem pignoris titulo concernentem non occupasset potentia mediante . . . » Komoróczi Péternek eziránt való bizonyságlevele kelt 1459. évi január 10-ikén « . . . feria quarta proxima post festum Epiphaniarum domini . . . »*

2 Eredetije Bobrovniczky László levéltárában.

Kispalugyai Miklósnak Kispalugyai Gáspár fia Márton elleni különféle surlódásai, pöreinek és ellenségeskedéseinek elintézésében s a felek kibékitése ügyében, mint választott biró előfordul Czinszentkereszti Simon. A kibékitésre vonatkozó iratot kiadta a boldogasszonyfalvai plébános, liptói alesperes 1478. évi april 28-ikán « . . . feria tertia port festum beati Georgii martyris . . . »*

3 Eredetije a Magyar Nemz. Múzeum levéltárában.

Az Ivánka, másképen Czinege ágán leszármazó 139István és Pál ága János, Miklós és Imre fiaikban kihalván, birtokaik a kincstár kezére jutottak.

Ezen birtokrészek megszerzése iránt tett Kispalugyai Lipthay Bálint lépéseket s azt siker koronázta, mert Mátyás király Zágrábban 1481. évben január 3-ikán « . . . feria tertia proxima port festum circumcisionis domini . . . » Kispalugyai Lipthay Bálintnak, Márton nevü testvérének és Szent-Ivány Balázsnak kiadta az adománylevelet* « . . . totales portiones possessionarias in possessione Kereszthur vocata in comitatu Liptoviensi . . . que quondam nobilium Johannis filii Stephani, et Emerici Palfy de Kereszthur prefuissent, sed per defectum seminis eorundem ad sacram dicti regni nostri Hungarie coronam . . . devoluta esse perhibentur . . . Valentino Lipthay, Marthino fratri suo carnali ac Blasio de Zentywan . . . contulimus . . . » A beigtatásra a túróczi konvent, és a király embere január 25-én megjelenvén a helyszinén, a bevezetés ellen Keresztúri János fia György – a ki Dobrinak is hivatott – tiltakozott « . . . tunc Georgius filius Johannis Dobry dictus de eadem Kereszthur statucioni contra dixit . . . » a konvent bizonyságlevele kelt 1481. évi július 6-ikán «feria sexta proxima post festum beati Procopii . . »*

1 Eredetije Loksánszky Béla liptószentmiklósi ügy-

védnél.

2 Eredetije u. ott.

Helyénvalónak tartjuk itt a Keresztúri család tagjainál gyakrabban előforduló kettős nevekre nézve, mint Soldos, Pálfi, Dobri, azon meggyőződésünknek kifejezést adni, hogy ezen esetekben mint számos családoknál is az «alias, aliter, dictus» nem külön családi, de csak ragadvány-nevekre vonatkozik. Igy az 1390. évnél emlitett Pál fia Miklós bizonyára valamelyes zsoldjánál fogva neveztetett Soldosnak; ugyanazon Pálnak fia, a ki fentebbi 1481. évi okiratban Emericus Pálfy de Kereszthurnak van nevezve, atyjáról Pálról kapta a ragadvány Pálfi nevet, mint a kinek fia volt; ugyancsak Keresztúri János fia György a Dobri nevet, a mi jót, szelidet jelent, bizonyára ezen tulajdonságánál fogva neveztetett igy.

A turóczi konventnek egy 1481. évben kelt okiratában átiratott Bisztereczi Kremniczky Mátyás liptómegyei alispánnak, Boldogasszonyfalván május 9-ikén «feria quarta hoc est in crastino beati Stanislai episcopi . . . »* kelt kiadványa, a melyben a Szentkereszti Mothkó család egyik ujabb tagjával Miklóssal s annak nejével találkozunk. Az emlitett kiadvány szerint Vidafalvi Mihály, a konvent jegyzője, Bukovinai Demeter özvegye Mártha, később Szentkereszti Mothkó Miklós nejének nevében kéri a konventet, « . . . quod nobilis Michćl de Vidafelde notarius scilicet noster, nomine et in persona nobilis dominć Martha vocate alias relictć condam Demetrii de Bukovina nunc vero consors Nicolai Mothko dicti de Szentkereszt . . . », hogy Bistreczi Kremniczky Mátyás liptói alispánnak 1481. évi május 9-ikén kelt kiadványát átirja. Ezen kiadványban Izsépházi György fia László, vallomást tesz az iránt, hogy ő Bukovinai Demeter özvegyét Márthát, Bölcsházi Bölcs András nejének Klárának leányát az Izsépházi birtok után járó leánynegyedből kielégitette « . . . quod Ladislaus filius Georgii de Izsépháza . . . domine Martha vocate consorli Demetrii de Bukovina filić vero condam domine Klare vocatć consorti condam Andreć Belcz didi de Belczháza – a mai Bölcsháza – de totali porcione in prćfato Izséphaza . . . domine Marthe extra dedisset et contulisset . . . »

1 A pozsonyi kápt. hit. másolata, Lavotta János

rózsahegyi levéltárában.

A magvaszakadt Kereszturi István fia Jánosnak keresztúri jószágát Revisnyei György, Othmár és Jakab, Revisnyei Jánosnak fiai a maguk részére szándékoztak lefoglalni azon a réven, hogy anyjuk Keresztúri Imrének a leánya Dorottya volt; ettől azonban Szent-Ivány Balázs, Kispalugyai Bálint és Márton a túróczi konvent előtt tett ünnepélyes tiltakozásukkal elütötték és vesztes felek lettek azon oknál fogva, hogy Guthi Ország Mihály nádor által a Budára 1483. évi január 30-ikára* «vigesimo quinto die festi epiphaniarum domini» kitüzött határidőre meg nem jelentek. Ezen idéző levélből tudjuk meg, hogy az emlitett Revisnyeiek anyja Dorottya Keresztúri Imre leánya Revisnyei 140Jánosnak neje volt « . . . contra Othmarum filium quondam nobilis domine Dorothae filie quondam Emerici de Keresztur . . .» Borbála pedig ugyancsak Keresztúri Istvánnak leánya volt « . . . et contra nobilem dominam Barbaram filiam quondam Stephani de eadem Keresztur . . . »

2 Eredetije Loksánszky Bélánál Liptó-Szt.-Miklóson.

Megtudjuk továbbá a túróczi konventnek 1484. évi január 27-ikén « . . . feria tertia proxima port festum conversionis beati Pauli apostoli . . . »* kelt kiadványából, hogy ugyanezen Szentkereszti Istvánnak Borbála leánya Hliniczki Györgynek volt a neje, az anyja pedig Szent-Ivány Péter leánya Katalin; « . . . quod nobilis domina Barbara filia quondam Stephani de Zentkerezth, relicta veroq uondam nobilis Georgii de Hlinick . . . » stb. s ezen a réven Szent-Ivány Istvánt és Balázst nyugtatja a felől, hogy az anyja után őtet megillető negyedet, hozományt és kelengyét a Szentiványi jószágok után megkapta, «quod Stephanus et Blasius de Zentyvan de portionibus possessionar˙s quondam Petei de Zentywan avi ut puta ipsius domine Barbare, patris vero quondam nobilis domine Katharina matris ut puta eiusdem . . . super dote et rerum paraphernalium ac quarta puellari omnimodam satisfactionem ipsius dedissent et fecissent . . . »*

1 Eredetije Szmrecsányi Bogomir levéltárában Szmre-

csányban.

2 Helyre kell itt igazítanunk azon tévedést, a mely

«Liptómegyei törzsöki családok..» czimű értekezésembe

(Turul, VIII. k. 22. l.) becsuszott, t. l. hogy Szent-Ivány

Péter leánya Katalin nem Hliniczky György, de Szent-

kereszthy István özvegye volt; s a Szent-Iványi család

nemzedék-rendének I. táblázatán Szentkereszti Borbála

nem is volt Szent-Iványi Istvánnak neje, végre Szent-

Ivány Péter leánya nem Borbála, de Katalin volt.

Azon pörlekedés, surlódás, a mely Keresztúri János magszakadtával ennek nővére, Keresztúri Borbála ellen Kispalugyai Lipthay Márton és Bálint, továbbá Szent-Ivány Balázs és István részéről napirenden volt, hovatovább hatalmaskodásra vezetett, mert a most emlitettek Borbálától az anyja Szent-Ivány Kata után örökölt ingóságokat tőle elvitették. Ez iránt ujabb pörlekedés támadván, mire a hatalmaskodók magukba szállván, az elvitt dolgokért Borbálának teljes elégtételt adtak « . . . certas res mobiles que per mortem domine quondam Katharine ad prenominatam lominam Borbaram iure hereditario devoluta fuissent . . . Valentinus et Martinus Lipthay, Blazius et Stephanus de Zentyvan ex curia ipsius domine Barbare abstulissent... tamen ad se reversi ipsas res ablatasplene et integre restituissent . . . » Igy adta elő Borbála az ügyet a turóczi konvent előtt, a mely ez iránt a bizonyságlevelet 1485, évi február 19-ikén «sabbato proximo quadragesimali . . . » adta ki.*

1 Eredetije Szmrecsányi Bogomirnál Szmrecsányban.

A sok huzavonának vége mégis csak az lett, hogy Lipthay Bálint és Márton, Szent-Ivány Balázs, bemutatván összes, a keresztúri birtokra vonatkozó irataikat, Szentmihályi Turóczi János mester és Alphy Miklós előtt kinyilatkoztatták, hogy ezeknek és még más hat nemes embernek itélete alá bocsátják ügyüket s azok bármiként itélkezzenek is, itéletöket elfogadják; hasonló kijelentést tettek Szentkereszti Dobri Imre leánya Dorka és Borbála fia László. Ezen nyilatkozatok iránti bizonyságlevelet kiadta a sághi konvent 1485-iki évi június 11-ikén « . . . sabbato proxima ante festum beati Anthonii confessoris . . . . »* A végitélkezés eredménye az lett, hogy Kispalugyai Liptai Bálint, Márton és Szent-Ivány Balázs 1485. évi október 4-ikén «in festo beati Francisci confessoris . . . » Bécsben kelt királyi rendelettel a magvaszakadt Keresztúri János és Keresztúri Dobri Imre birtokába a szepesi káptalan által beigtatva levének. A káptalan erre vonatkozó jelentésében mint határos szomszédok és érdekelt felek közön jelen voltak: Cin András, Mothkó Szentkereszti György és István; a bevezetés megtörtént október 20-ikán «... feria quinta proxima post festum sancti Luce evangeliste . . . », a káptalan beiktató jelentése kelt november 4-ikén « . . . sexto decimo die introductionis et statutionis . . . »*

2 Eredetije Loksánszky Bélánál Liptó-Szent-Miklóson.

3 Eredetije Loksánszky Bélánál.

A XV. századból még két adat áll rendelkezésünkre, melyek a Keresztúriak nemzedékrendi leszármazására világot vetnek. Az egyik adatot szolgáltatja a sághi konvent által 1486. évi márczius 31-ikén « . . . feria sexta proxima post 141festum pasce domini . . . »* kiadott bizonyságlevél, a melyben Szentkereszti Dobri Imre leánya Dorottya, úgy a maga, mint nővérei Veronika Fejérpataky Mátyás neje és Magdolna Czinszentkereszti Benedek neje nevében nyugtatványozza Kispalugyai Liptai Bálintot, Mártont és Szent-Ivány Balázst a keresztúri birtokból kielégitett jegyajándék, kelengye és hajadoni negyed iránt „quod nobilis lomina Dorothea filia quondam Emerici Dobry de Szentkereszth, onera etiam dominarum Veronice, Mathie de Fe˙erpatak et Magdalene Benedicti Cz˙n de Zenthkereszt consortum sororum suarum . . . » stb.

1 U. ott.

A másik adat a most emlitett Szentkereszti Czin Benedekre vonatkozik, – a ki Gálfalvát telepitvén, a község nevéről tálfalvának is iratik, a melyből kiviláglik, hogy Czin Benedeknek Katalin nővére volt, a ki Rásztokai Andráshoz ment nőül, s Bóz de Halman – Alnanfalvi Bóz – Miklós liptói alispán 1492. évi május 30-ikán « . . . feria quarta ante ascensionem domini . . . »* bizonyitja, hogy emlitett nővérét kielégitette a hajadoni negyedből.

2 Eredetije Rásztokay Jánosnál Rásztokon.

Helyreigazitandónák véljük itt Szirmaynak azon téves adatát,* a mely után Nagy Iván is közölte,* hogy Szentkereszti Czin Mihály családjának utolsó leánytagja Dorottya Dlholuczky Péter neje, volt a Szentkeresztiek utolsó ivadéka, a ki után a Dlholuczkyak örököltek 1502-ben. Dorottya, a mint kimutattuk, nem Czin Mihálynak, de Ivánka alias Czinege leánya volt s élt 1386-ban s György fia Jánosnak volt a neje. Egy másik Dorottya Keresztúri vagy Szentkereszti Dobri Imre leánya, élt 1483-ban s volt Dlholuczky Péter neje, de egyik sem tartozott az Aladár törzséből származott Czyn ágához, bár mind a kettő keresztúri Szentkereszti volt. Az emlitett Aladár-törzsből leszármazó Czin vagy Cin áron az utolsó férfi ivadék csakugyan Szentkereszti Czin Mihály volt, de ennek csak egy leánya Feliciana volt, a ki Fejérpataky Flórián nejévé vált, s Czin Mihály még 1523-ban is életben volt, a mint erről öt okirat is tanuságot tesz. Ugyanis Vidaföldi Benedek liptói alispán bizonyitja, hogy Czin Mihály egy Nagy-Palugyán lakó György nevütől « . . . nobilis Georgius incola de Paludia majori . . . » ennek Záhorján nevü földrészét, melyet quartális jogon birt, három arany forintért zálogba vette « . . . partem suam hereditariam que ipsum coucernet in possessione Zahorjan jure quartaticio nobili Michaeli Cz˙n in florenis tribus pignori obligavit . . . » A bizonyságlevél kelt Boldogásszonyfalván május 5-ikén «... feria quarta proxima post festum inventionis sancte crucis . . . »* 1513-ban Prozéki Jóbnak Benedekfalvi Péter elleni erdő-kárositási ügyében, mint ezen ügyben biráskodott választott birák egyike Szentkereszti Czin Mihály és almanfalvi Alman Mihály alispán elé lett idézve, hogy az emlitett ügyben hozott itéletükről vallomást tegyenek « . . . Michaelem Cz˙n de Zenthkerezt inquirentes ab eo, quid constaret ipsis de arbitrio . . . in causa Nobilis Job de Prozek, contra Petrum de Benedekfalva . . . » A vallomásról szóló bizonyságlevél kelt ugyanazon év márczius 11-ikén « . . . feria sexta proxima ante festum sancti Gregorii pape . . . »* 1517. évben Orbán és neje Katalin Záhorjáni Zemko János leányának fiai Lázár és Tamás bejelentik Vidaföldi Benedek liptói alispán előtt, hogy a szüleik által Bodafalvi Imrénél zálogba vetett nemesi kúriájának kiváltási jogát Szentkereszti Czin Mihálynak engedik át « . . . quod nobilis Lazarus et Thomas filii quondam Urbani et nobili domine Katharina filia nobilis quondam Johannis Zemko de Zahorjan . . . fassi sunt . . . quod genitores ipsorum curiam nobilitarem in Zahorjan . . . Emerico de Bodafalva inpignorassent . . . eandem curiam nobili Michaeli Cz˙n de Sancta Cruce admitterunt redimendam . . . » a bizonyságlevél az iránt kelt 1517. évi január 17-ikén «feria tertia post octavas epiphaniarum . . . . »* Ugyanez év deczember 6-ikán « . . . dominico die sancti Nicolai . . . » bizonyitják Draskovics Péter, András deák liptómegyei sedriális jegyző és Malathini Jakab, hogy Szentkereszti Czin Mihály András deák házában Malathini Margit vejének Malathini Péternek negyven arany forintot adott 143«quod Michćl Cz˙n de Sancta Cruce in Oppido sancti Nicolai in domo prefati Andree literati provido Petro de Malathyna genero eiusdem Margarethe de esdem dedit florenos quadraginta in auro...»*

3 Szirmay, Com. Zempl. not, top. 111. l.

4 Nagy Iván, Magyarország Családai, III. k. 198. l.

1 Eredetije Bobrovniczky László levéltárában Rózsa-

hegyen.

2 Eredetije Rásztokay Sándornál Rásztokon.

3 Eredetije Bobrovniczky Lászlónál Rózsahegyen.

1 U. ott.

142A Keresztúriak nemzedékrendi táblázata.

Dank 1362 (Szentkeresztiek) Sebestyén 1262 Pál 1283 Demeter Karácson 1269 Márton 1323 † Domonkos 1306 Péter 1306 II. Miklós 1323 Tamás 1306 Bencsik 1306 (Andaházi ág) Imre Stenk 1262 (Szentkeresztiek) I. Miklós 1306 Pál 1306 II. Miklós 1352 Fábián 1306 † Markalf 1306 † Hypolit 1306 † II. Miklós 1306 † III. Miklós 1306 † IV. Miklós 1352 † Mihály 1352 VI. Miklós pap 1404 István 1352 † V. Miklós 1352 † Péter 1352 † András 1323 (először de Zenth-kereszth 1349-ben) † Tamás 1323 N. Albert 1230 körül (adományos a Csrmno patak mentén) I. András 1352 (neje: Lubellai György leánya Skolaszt. ) Andaházy, Anda néven is Andicze telepitője I. István 1352 János (Dobri) 1391 Ancsel 1404 (Lubellai György neje nevéről Ancsikován község) Imre 1481 György 1481 Veronika 1486 (Fejérpataki Mátyás neje) Dorottya 1483 (Dlholuczky Péter neje) Magda 1486 (Szentkereszti Czin Benedek neje) II. István Zsigmond 1422 (neje Szent-Ivány Katalin) II. András 1413 Márton 1481 Benedek 1413 János 1481 Borbála 1483 (Hliniczky György neje) Gáspár 1523 András 1269 Jakab 1262 Turóczban Poleczkán Ábrahám 1330 György 1351 Tamás 1351 Benedek István Mátyás 1278 (Csrmno földért cserébe kapja Nunsirt, Túrócz megyébe költözik) Bertalan Márk Albert 1351 István 1364 Miklós 1364

Bachlor 1255; Ipócs 1285; Agatha 1360 (Ipócsházi Jakab neje); I. Miklós 1340; Gabrián 1340 †; Kristóf 1340 †; Lőrincz 1340; Mike 1340; János 1352 †; Simon 1352 †; János 1360; Mothk 1360 (Mothkó család őse, Motkó-Szent-Kereszt telepitője); II. Miklós mester 1349 †; Máté 1358 †; Márton 1358 †; II. Ypoch Jakab 1358 (Ipócsháziak első őse, neje Ágotha Ipócs leánya); Serefel 1350; III. Miklós 1358; Pál 1358; Lukács 1358; Máthé 1398; Márton 1398; IV. Miklós 1360; Gergely 1360; Tamás 1360; Niklinus 1361; Mihály 1361; István 1485; György 1485; László 1523; V. Miklós 1481 (neje Mátha Bukovinai Demeter özvegye, Bölcs András leánya).
Aladár 1255; I. Leusták 1285; Iáancs 1340; Ivánka (Czinege) 1340; Mátyás 1340; Czin 1340 (Czin csal. őse); Gergely 1332; II. Leusták 1332 Leustách család őse; István 1386; Pál 1386; Dorottya 1386 (Lubellai János neje); Symon 1447; András 1459 (neje Czeczilia); I. Miklós 1389; II. Miklós 1447 (Liptó megyéből kivándorol); Miklós (Soldos) 1390; Imre 1422 (Pálfy de Keresztúr); Dorottya (Revisnyei János neje); Benedek 1486 (Gálfalut telepiti neje Szentkereszti Dobri Imre leánya Magdolna); Katalin; Mihály 1512; Feliciána 1536 (Fejérpataky Florián neje).

Czin Mihály nevét utoljára találjuk Báthory István nádor által 1523. évi január 11-ikén « . . . sabbato proximo post festum ephiphaniarum domini . . . »* kelt s a szepesi káptalanhoz intézett beigtatási rendeletében Szentkereszti Czin Mihály részére az ipócsfalvi birtokba, melyet örök áron szerzett meg « . . . dicitur nobis in persona nobilis Michćlis Cyn de Zentkerezth, quod ipse in dominium totius portionis possessionarie in possessione Ipochháza vocata in comitatu Liptoviensi vellet introire . . . » a beiktató rendelet mint királyi embert Andiczei Pétert is fölemliti; az ugyanazon év május 1-én «feria sexta proxima ante festum inventionis sancte crucis proxime preterito . . . » kelt beigtatásról szóló káptalani jelentés a meghivott határos szomszédok közül felsorolja Ipócsházi Lászlót és Szentkereszti Gáspárt.

2 Eredetije Platthy Gyula levéltárában Nagy-Palugyán.

Az I. Ferdinánd által 1536. évi april 8-ikán « . . . sabbatho proximo ante dominicam palmarum . . . » Kubinyi Lénárd, Máté és Márk, Szentannai György, Zarevuczki Péter és Lubelei Fülpös Andrásnak, Benedekfalvi Kvachenszky András és Fejérpataky Floriánné Czin Mihály leánya Feliciána elleni ügyében kiadott okiratában Sentkereszti Czin Mihály már mint néhai emlittetik « . . . pro nobili Feliciana consorte nobilis Floriani de Feyerpatak filie videlicet nobilis quondam Michaelis Cz˙n de Zentkerezt . . . »*

1 Eredetije Bobrovniczky Lászlónál Rózsahegyen.

Kétségtelenül kitünik az előadottak bizonyitása alapján, hogy a Czin családnak férfi ágon magvaszakadt utolsó tagja Szentkereszti Czin Mihály 1523–1536 között halt meg, s utolsó leánytagja a most emlitett Mihálynak leánya Feliciána Fejérpataky Flóriánné volt.

A felkutatott és rendelkezésünkre állott adatok hitelessége mellett levezettük az ugynevezett Keresztúriak: a Szentkereszti, Czin, Mothkó, Ipócsfalvy, Leustách és Andaházy családok nemzedékrendét feladatunk keretén belől 1526. évig; kivánatos lett volna ezeknek nemesi czimer-képüket is leirni, de sajnos, hogy ezek egyikének, az Andaházyak czimerének kivételével* nemesi czimerük megismeréséhez fáradtságos kutatásaink után sem juthattunk.

2 Siebmacher, Wappenbuch des Adels von Ungarn.

IV. rész, 15. k. 12. lap.; 9. tábla.

A mellékelt nemzedékrendi táblázat tünteti föl a Keresztúriak leszármazását 1262-től 1526-ig. (A családfát lásd az előző lapon.)

MAJLÁTH BÉLA.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me