A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
igazgató-választmánya november 24-én Thaly Kálmán ig. vál. tag elnöklete alatt ülést tartott, melyen Áldásy Antal, Bánó József, Barabás Samu, Boncz Ödön, Borovszky Samu, Illéssy János, Komáromy András, Majláth Béla, Nagy Gyula, Pettkó Béla, Szent-Ivány Zoltán, Szinnyei József ig. vál, Soós Elemér lev. tagok, Fejérpataky László titkár, Tóth Árpád pénztárnok és Schönherr Gyula jegyző vettek részt.
Az elnök megnyitván az ülést, kegyeletes szavakkal jelentette be a társaság másodelnökének, Nagy Ivánnak f. évi október 27-én bekövetkezett halálát. Az elnöki bejelentéssel kapcsolatosan a titkár az ig. választmány tudomására hozta, hogy a másodelnök elhunyta alkalmából vál. ülés nem lévén tartható, az elnökség saját hatáskörében intézkedett a felől, hogy a halálesetről a társaság nevében külön gyászjelentés adassék ki, az elhunyt koporsójára koszoru küldessék és az özvegyhez részvéttávirat intéztessék. Az igazgató-választmány mély megilletődéssel vette tudomásul a veszteséget, mely a társaságot nagyérdemü másodelnöke, Nagy Iván elhunytával érte; e felett érzett részvétének jegyzőkönyvileg ad kifejezést és jóváhagyólag tudomásul vevén az elnökségnek a gyászeset alkalmával tett intézkedéseit, elhatározta, hogy az elhunyt felett lehetőleg a legközelebbi nagygyülésen emlékbeszédet tart, melynek elmondására dr. Komáromy András vál. tagot kérte fel.
Ezután Áldásy Antal vál. tag felolvassa dr. Karácsonyi János vál. tagnak «A Wesselényi-család eredeti czimere» czimü értekezését, mely a Turulban fog megjelenni.
Boncz Ödön vál. tag bemutatta a vizeki Tallián-család kutasi levéltárának több heraldikai és családtörténeti érdekü oklevelét, köztük a Kökényesi-család Zsigmondkori czimeres levelét. Az adatok a Turulban fognak napvilágot látni.
A folyó ügyek során a titkár bejelentette gróf Esterházy János ig. vál. tagnak f. évi június 24-én történt halálát és tudomásul hozza, hogy az elnökség intézkedéséből a társaság folyóiratának 3. füzete külön nekrologban emlékezett meg az elhunyt érdemeiről. A választmány a bejelentést tudomásul véve, a társaságot ért sulyos veszteség felett részvétének jegyzőkönyvileg adott kifejezést.
A társaság tagjai közé való felvételre a következők ajánltattak: Pártoló tagul özv. Csergheő Gézáné, Budapesten (ajánlja dr. Schönherr Gyula); évdijas tagokul a folyó évtől: a bécsi m. kir. testőrség, Juhász Zsigmond cs. és kir. kamarás, m. kir. testőrszázados Bécsben és a nagyváradi községi iskola (ajánlja a titkár), 1899-től: Ghyczy Pál földbirtokos Csendespusztán, u. p. Nagy-Lapás (ajánlja herczeg Odescalchi Arthur) és dr. Récsey Viktor pannonhalmi főapátsági központi könyv- és levéltárnok Győr-Szent-Mártonban (ajánlja a titkár). Az ajánlottak a társaság tagjaivá megválasztattak.
Az üresedésben levő hat igazgató-választmányi tagsági helyre az illést megelőző napig hét ajánlólevél érkezett be. A választmány szine előtt felbontott ajánló-levelekben választmányi tagokul ajánltattak: dr. Baróti Lajos, ajánlják Csánki Dezső, Illéssy János és Tagányi Károly vál. tagok; Berzeviczy Edmund, ajánlják Fejérpataky László, Schönherr Gyula és Szinnyei József vál. tagok; dr. Békefi Remig, ajánlják dr. Áldásy Antal és Szilágyi Sándor vál. tagok; dr. Dézsi Lajos; ajánlják báró Radvánszky Béla és Szilágyi Sándor vál. tagok; Éble Gábor, ajáulják dr. Csánki Dezső, dr. Illéssy János és Tagányi Károly vál. tagok; Petrovay György, ajánlják Nagy Gyula és dr. Schönherr Gyula vál. tagok; ifjabb Reissig Ede, ajánlják dr. Komáromy András és Pettkó Béla vál. tagok; és Soós Elemér, ajánlják dr. Áldásy Antal és Szilágyi Sándor vál. tagok.
A titkos szavazás elrendeltetvén, beadatott 16 szavazólap. A szavazás eredményeként dr. Baróti Lajosra 6, dr. Békefi Remigre 12, Berzeviczy Edmundra 16, dr. Dézsi Lajosra 10, Éble Gáborra 10, Petrovay Györgyre 10, ifj. Reissig Edére 8 és Soós Elemérre 13 szavazat esett. És igy dr. Békefi Remig, Berzeviczy Edmund, dr. Dézsi Lajos, Éble Gábor, Petrovay György és Soós Elemér az igazgató-választmány tagjaivá megválasztattak.
A pénztárnok kimutatása szerint bevétel volt mai napig 3070 frt 33 kr., kiadás 1617 frt.41 kr., készpénz 1452 frt 92 kr. A társaság vagyona: 15,752 frt 92 kr.
A pénztár állapotának és az évi számadásoknak megvizsgálására kiküldött bizottság tagjaivá Boncz Ödön, Éble Gábor és Szinnyei József vál. tagok választattak meg.
A titkár bejelentette, hogy a nagygyülés megtartására a Magy. Tud. Akadémia ülésterme deczember 12–16. között áll rendelkezésre; a nagygyülés napirendje következőkép állapittatott meg: 1. Emlékbeszéd Nagy Iván társ. másodelnök felett, dr. Komáromy András vál. tagtól. 2. A szentgyörgyvölgyi Bakacs család czimere és leszármazása Boncz Ödön vál. tagtól. 3. A másodelnök választása. 4. Titkári jelentés. 5. Pénztári kimutatás.
148A jegyzőkönyv hitelesitésére (elnök) Bánó József és Szent-Ivány Zoltán vál. tagok kéretvén meg, az elnök az ülést bezárta.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság deczember 16-ikán tartotta Báró Radvánszky Béla elnöklete alatt évi nagygyülését, melyen jelen voltak Áldásy Antal, Barabás Samu, Bánó József, Békefi Remig, Boncz Ödön, Borovszky Samu, Dézsi Lajos, Illésy János, Majláth Béla, Makay Dezső, Nagy Gyula, herczeg Odescalchi Arthur, Pettkó Béla, Soós Elemér, Széll Farkas, Szendrei János, Szent-Ivány Zoltán, Szinnyei József dj. vál., Daniel Gábor, Harmos Gábor, Horváth Sándor, Pósta Béla, ifj. Reissig Ede, Szalay Gábor és Szilassy Aladár társulati tagok, Fejérpataky László titkár, Tóth Árpád pénztárnok és Schönherr Gyula jegyző.
Az elnök megnyitván az ülést, mély részvéttel emlékezett meg Nagy Ivánról, a társaság elhunyt másodelnökéről s felhiván a nagygyülést az üresedésbe jött másodelnöki szék betöltésére, a szavazatszedő bizottság tagjaivá Széll Farkas ig. vál. tag elnöklete alatt Áldásy Antal és Dézsi Lajos ig. vál. tagokat nevezte ki s a titkos szavazást elrendelte.
A szavazatok beszedése után, azok összeszámitása alatt Boncz Ödön ig. vál. tag megkezdte «A szentgyörgyvölgyi Bakacs család czimere és leszármazása» czimü értekezésének felolvasását. Időközben a szavazatok összeszámitása befejeztetvén, Széll Farkas szavazatszedő bizottsági elnök bejelenti, hogy beadatott titkos szavazás utján 27 szavazat, ebből Fejérpataky Lászlóra esett 25, Csánki Dezsőre 1 és Thaly Kálmánra 1 szavazat.
E szerint Fejérpataky László az 1899–1903. évi ötéves ciklusra a társaság másodelnökévé megválasztatott.
Elnök a megválasztott másodelnököt a társaság nevében üdvözölvén, és ez megválasztatásáért meleg szavakban mondván köszönetet. Boncz Ödön ig. vál. tag folytatta felolvasását.
A felolvasott értekezés tudomásul vétetett és a Turulban ki fog adatni.
Fejérpataky László felolvasta a titkári jelentést a társaság egyévi müködéséről, s mint titkár bucsuzván a helytől, melyet 16 éven át betöltött, köszönetet mondott a társaságnak a támogatásért, melylyel őt ez idő alatt részesitette.
A titkári jelentés tudomásul vétetett, s jelen füzetünk azt egész terjedelmében közli. A távozó titkárnak a nagygyülés a társaság ügyeinek vezetésében annak fennállása óta kifejtett buzgó és odaadó tevékenységeért köszönetet szavazott és elhatározta, hogy a társaság felvirágoztatása körül szerzett elévülhetetlen érdemeit jegyzőkönyvében megörökiti.
Schönherr Gyula társ. jegyző bemutatja Tóth Árpád pénztárnok részletes jelentését a pénztár állapotáról. E szerint a pénztári eredmény a nagygyülés napjáig a következő adatokat mutatja:
Bevétel.
| 1. Pénztári maradvány az 1897. évről | 182 frt 28 kr. |
2. Értékpapirok kamatai (10,800 frt 4%
koronajáradék és 100 frt 4% jelzáloghitelbanki
koronajáradék és 100 frt 4% jelzáloghitelbanki
| nyer. kölcsönkötvény után) | 436 frt – kr. |
3. Alapitványok kamatai, 3100 frtnyi be
| nem fizetett alapitvány után 5% | 140 frt – kr. |
| 4. Pártoló tagdijakból befolyt | 1280 frt – kr. |
| 5. Évdijakból | 1192 frt – kr. |
| 6. A társulati kiadványok eladásából | 131 frt 25 kr. |
| 7. Alapitvány befizetés | 99 frt 80 kr. |
| 8. Rendkivüli bevétel | 2 frt – kr. |
| Összesen | 3463 frt 33 kr. |
Kiadás.
| 1. Személyi járandóságok | 750 frt – kr. |
| 2. Irói tiszteletdijak és szerkesztés | 460 frt 25 kr. |
| 3. Nyomda | – frt – kr. |
| 4. Szinnyomatok készitése | 245 frt – kr. |
| 5. Metszetek, rajzok | 41 frt 61– kr. |
| 6. Utánvételi expediálás költségei | 46 frt 08 kr. |
| 7. Irodai átalány | 60 frt – kr. |
| 8. Társulati szolga dijazása | 60 frt – kr. |
9. Ujévi ajándékok, pénzbeszedési dijak,
| másolások stb. | 109 frt 74 kr. |
| 10. Tőkésités | 101 frt 10 kr. |
| 11. Rendkivüli kiadás | 33 frt 90 kr. |
| Összesen | 1907 frt 68 kr. |
| Készpénz | 1555 frt 65 kr. |
A társaság vagyona.
1. Értékpapirok névleges értékben
(koronajáradék 21,600 korona, jelzáloghitelbanki
(koronajáradék 21,600 korona, jelzáloghitelbanki
| nyeremény kölcsönkötvény 100 frt) | 10,900 frt |
| 2. Kötelezvényekkel biztositott alapitványok | 2600 frt |
| 3. Kötelezvények nélküli alapitványok | 500 frt |
| Az alapitványok összege | 14,000 frt – kr. |
4. A középkori czimeralbum és a
| Nemzetségi Zsebkönyv czéljaira félretett összeg | 300 frt – kr. |
| 5. A fenti készpénz | 1555 frt 65 kr. |
| Összes vagyon | 15,855 frt 65 kr. |
149Minthogy a választmány a számadások megvizsgálása felől már intézkedett, a nagygyülés a pénztári kimutatást ideiglenesen tudomásul vette.
Elnök a jegyzőkönyv hitelesitésére Boncz Ödön ig. vál. és Daniel Gábor évdijas tagokat kérvén meg, a nagygyülés véget ért.
Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság müködéséről az 1898-ik évben.
Tisztelt nagygyülés!
Társaságunk életének tizenhatodik esztendeje a gyász esztendeje volt. Nem folyt le eddig év, mely oly nagy, oly pótolhatatlan veszteségeket rótt volna reánk, mint az, a melynek most végén járunk. Miként egész hazánknak, úgy társaságunknak is bőven kijutott a veszteségből, a mély gyászból.
Azon megrenditő eset alkalmából, melynek hire lesujtó csapásként hatott hazánk minden lakójára, s gyászba boritott kunyhót, palotát egyaránt, társaságunk is sietett résztvenni az általános fájdalom és mélyen érzett részvét igaz nyilvánulásaiban. Szeptember havi választmányi ülését dicsőült Erzsébet királyné emlékének szentelte, s a legigazabb részvétből fakadó nyilatkozatával felkereste a legmagasabb trón zsámolyát. E részvétirat szavai s azon fenkölt szellemü beszéd, melylyel Fraknói Vilmos vál. tag elköltözött nagy királyasszonyunk emlékének áldozott, hü tolmácsai a fájdalomnak, melyet társaságunk egy nemzettel egyetemben érzett a minket ért csapás fölött.
Tavalyi jelentésemben örömmel adtam számot arról, hogy az első magyar heraldikai kézikönyv megjelenésétől, melynek létrejöttéhez társaságunk müködése sokban hozzájárult, már csak rövid idő választ el. Az örömöt, melyet e várva-várt mü megjelente fölött éreztünk, csakhamar fájdalom váltotta föl. Az érdemes szerző, kit tavaly ilyenkor még körünkben láttunk, kinek ugyanerről a helyről, hol jelenleg vagyok, mondott szavaira, melyekkel elköltözött kitünő heraldikusunk, Csergheő Géza, emlékezetét újitotta föl, kegyelettel figyeltünk, rövid idővel élte túl müve megjelentét. Szaktudományunkat, társaságunkat fájdalmas érzéssel lepte meg a szomoru hir, hogy Bárczay Oszkár, kitől még annyit várhattunk, kit annyian tiszteltünk és szerettünk, rövid hetekkel az első magyar heraldikai kézikönyv megjelente után elköltözött az örök nyugalom honába.
És mintha a tavalyi nagygyülésünkön elhangzott emlékbeszéd előre a gyász jellegét öntötte volna az év arczulatára: még nem telt el az esztendő, mikor társaságunk és elnökségünk disze, Nagy Iván, kinek neve hazánkban heraldikai és genealogiai gyüjtőnévvé vált, ki egymaga, minden segitség és támogatás nélkül többet tett szaktudományaink népszerüsitésére és terjesztésére, mint egy egész társulat, szintén itt hagyott minket örökre, kitölthetetlen ürt, pótolhatatlan veszteséget hagyván maga után.
De nemcsak szaktudományunk vezető alakjai, hanern buzgó, fáradhatatlan munkásai sorában is kérlelhetetlenül pusztitott a halál. Elvesztettük ig. választtnányunk soraiból a polyhistor Finály Henriket, a heraldika alapos ismerőjét, ki előszőr tett kisérletet arra, hogy a czimertan elemeit, sajnos, kéziratban maradt müvében magyar nyelven megirja; elveszitettük a családtörténet fáradhatatlan kutatóját Esterházy János grófot, – és tagtársaink sorában sok-sok jelesünket, kik a gyásznak e szomoru esztendejében költöztek át jobb világba.
Megfogyatkozva tagjainkban, elvesztve szaktudományunk annyi hivatott müvelőjét, megfeszitett erővel iparkodtunk azon tudományos és közmüvelődési czélokat megközeliteni, melyeknek elérését alapszabályaink elénk irják. Hogy sikerült-e ez a törekvés, a felől a t. nagygyülés van hivatva az elmondandók alapján itéletet mondani.
Választmányi üléseinket és folyóiratunk hasábjait két fő tudományágunk, a heraldika és genealogia terén végzett kutatások eredményei egyforma arányban foglalkoztatták.
Az előbbi tudományág terén eseményszámba ment az első magyar heraldikai kézikönyv megjelente, melylyel természetszerüleg többször kellett foglalkoznunk. Mutatványul, a mü megjelente előtt, közzétettük annak egyik legérdekesebb fejezetét, a magyar czimer fejlődéséről szólót. A közlemény felöleli és heraldikai szempontból méltatja mindazokat a fontosabb momentumokat, melyek czimerünk fejlődésére és megállapodására befolyással voltak s ezeknek alapján a czimer rekonstruálására két elmés tervezetet közöl; ebben mindazon fontosabb alkatrészeket, melyek megbizható források alapján valaha a magyar czimer alkotó részei voltak, egységes czimerképben foglalja össze. Ha aktuális értéke nincs is e tervezeteknek, de fényesen igazolják a szerző élénk heraldikai értékét és kombináló tehetségét.
Bárczay heraldikája Varjú Elemér társunkban talált szakavatott birálóra. Kétségtelen, hogy vannak hibái a korán elhunyt szerző könyvének, s a szakértő biráló rá is mutat teljes joggal nem egyre; de vannak oly előnyei, melyek neki szakirodalmunk történetében állandóan előkelő helyet biztositanak. A hibák kétségtelenül Bárczay Oszkárban találtak volna legkérlelhetetlenebb felismerőjükre, ha a sors megérnie engedi, hogy a kritika szavát is meghallja. Az az érdeme mindig megmarad, hogy ő irta az első magyar kézikönyvet, mely minden szabályát és tételét a magyar heraldika köréből vett példákkal igyekszik megvilágitani, s igy a magyar heraldikát bevonja a tudománykör általános tárgyalásába.
A magyar heraldika általános jellemzésére türekszik Csoma József vál. tag, felolvasás alakjában is ismertetett értekezésében, melyben a kar szerepét vizsgálja a régi magyar czimerekben. Éles heraldikai szemmel ismeri föl czimereinknek jellemző, mondhatni nemzeti sajátságot matató tulajdonságait. Ilyen a naturalisztikus irány, mely minálunk nem igen korán, a XIV. század derekán lép föl. E naturalisztikus irányzat eredménye a kar, mely az előbb lebegő stilizált czimeralakokat, minők a rózsa, liliom stb., természetes ábrázolásban tartja; s ennek eredménye az, hogy őseink nem nagy barátjai a heraldikai egyszerüségnek s hogy nálunk a heraldikus szimbolika oly korán nyilvánul. Fejtegetéseit gazdag czimeranyaggal igazolja.
A soproni benczések templomában lévő nagyérdekü eredeti sisakczimer egykori tulajdonosának kérdését, melyet Varju Elemér társunk tavaly behatóan ismertetett, 150Stessel József iparkodott a megoldáshoz közelebb vinni. Értekezése bár az óhajtott czélt nem érte el, a mennyiben nem vezetett arra, hogy ki volt a soproni ferenczrendi templom alapitója s ezzel a XV. századi sisakdisz tulajdonosa, de kétségtelenül felhivta a figyelmet nehány olyan adatra, melyek esetleg az azonos czélra törekvő kutatók segitségére lehetnek.
Középkori festett czimereink sorozatát az elmult évben is gazdagitottuk négygyel. Úgy hogy folyóiratunkban, annak tizenhat évi fennállása alatt nem kevesebb mint 55 szines czimerképet tettünk közzé az 1526 előtti évekből. E tekintélyes számból 38 esik Zsigmond király korára.
A lefolyt évben közzétett czimerek kiválóan érdekesek úgy ábrázolásuk mint az adományozás körülményei által.
Mint heraldikai érdekesség, első helyre teendő a Hettyey család ősének czimere, melyet 1415-ben a perpignani királytalálkozás emlékére I. Ferdinándtól, Aragonia királyától kap. Az eredetijében egyik tavalyi ülésünkben is bemutatott czimeradomány a titkár magyarázó szavaival jelent meg. Ugyancsak a titkár ismertette a Békássy család részére szóló 1417. évi czimeradományt, melynek oklevéltani főérdekessége abban van, hogy az nem eredetiben, hanem, a mi középkori czimeradományoknál egyedül álló eset, Hunyadi János kormányzó 1449. évi birói átiratában maradt korunkra.
Ismeretlen Zsigmondkori czimert hozott napfényre Illésy János vál. tag a Kolthay család 1431. évi armálisában, előadva mindazt, a mit a család multjáról felkutatnia sikerült. A czimerlevél legnagyobb érdekessége az ábrázolásban van, mely husvéti bárányt mutat czimerül. Schönherr Gyula vál. tag pedig heraldikánk hanyatló korából 1480-ból megismertetett, szakavatott tájékoztató értekezés kiséretében, Nagylucsei Orbán fejérvári prépostnak, a király kincstartójának, a későbbi hirneves püspöknek s rokonainak, a Dóczyak őseinek Mátyás királytól kapott czimerével. A czimeradomány oly család őseinek szólván, mely hazánk történetében előkelő szerepet vitt, kiválóan nagy érdekü.
Lehoczky Tivadar vál. tag Betlen Gábor 1629. évi czimeres nemeslevelét közölte, melyet ref. papjai számára adott ki. Heraldikai közleményeink sorát Majláth Béla vál. tagé zárja be, ki az Apaffyak czimerváltozásainak történetéhez járult egy 1561-ből való adattal, mely mintegy átmenetül tekinthető az Apaffy czimer XV. és XVII. századi ábrázolásai közt.
Üléseinken még két nagybecsü heraldikai emléket mutattak be tagtársaink. Minthogy ez emlékeket lehető rövid idő alatt folyóiratunk kőzzé fogja tenni: ez alkalommal csak röviden emlékezem meg rólok, hogy a társaságunk ez évi müködéséről adott kép teljes legyen.
Az egyik a Wesseléuyi család czimerének első formája, a mint az Zsigmond király 1418. évi adományában látható; ezt a nevezetes armálist a család leszármaztatásával egyetemben Karácsonyi János vál. tag ismertette meg velünk. A másikat Boncz Ödön vál. tagnak köszönhetjük, ki egyik legutóbbi vál. ülésünkön a Tallián család kutasi levéltárában végzett kutatásairól számolván be, számos nagyérdekü, eddig merőben ismeretlen régi oklevelen kivül a Zsigmondkori czimerlevelek sorozatát egy ujjal, a Kökényesi család 1428. évi armálisával gazdagitotta.
A genealogia körébe vágó dolgozatok közt, melyek folyóiratunk ez évi folyamában láttak napvilágot, úgy tárgyánál, mint terjedelménél és a reá forditott óriási fáradságnál fogva első helyre kell tennem Nagy Géza társunkét III. Béla királyról és nejéről Antiochiai Anna Ágnes királynéról, kikben királyunk ő felségének sokszoros őseit mutatja be. A terjedelmes dolgozat, melyhez külön mellékletképen 26 leszármazási tábla járul, kiindulva ő felségének azon legmagasabb elhatározásából, melyet emlitett Árpádházi királyunk és nejének maradványait méltó módon örök nyugalomra helyeztetni rendelte, kimutatja, hogy e királyi elhatározás létrejötténél kétségtelenül a sokszoros ős iránt érzett legmagasabb kegyelet is közremüködött, mert III. Béla királyunk ivadékai közül kilencz Árpádházi királyleányt találunk ő felsége ősanyái közt.
Régi genealogiai viszonyok buzgó kutatója, Wertner Mór vál. tag ismét több dolgozatával gyarapitotta e téren eddig szerzett érdemeit. Egyik közleményében a champagnei grófok családjából eredő Smaragd vajdának, ki II. Endre idejében az ország legelső méltóságait tölti be, állitja össze leszármazottjait, az Ajnárdfiakat és Gilétfieket, a XIV. század végéig. Egy másik nagyobb dolgozata a német eredetü Buzád-Hahót nemzetség elágazásaival és leszármazásával foglalkozik, és összeállitja az egybefüggő nemzedékrendet mindaddig, mig egy-egy család a közös törzsből kiválik. Harmadik dolgozatában az Árpádkori nádorok nemzetségi viszonyait iparkodik megvilágitani; az első közleményben, mely a legrégibb időktől kezdve II. Endre koráig 28 nádorról szól, még igen ingatag az alap, még kevés nádornál sikerül a genust és közelebbi leszármazási viszonyokat megállapitania; ennek oka a történelmi adatok gyér voltában keresendő, mi a következő korszakban egyre nagyobb gazdagságnak fog helyet adni.
Petrovay György vál. tag ez évben fejezte be azt a nagy fáradsággal és lelkiismeretes utánjárással készült családtörténeti sorozatot, melylyel az ország északkeleti részének genealogikus bonyodalmait évek óta közzétett dolgozataiban megvilágitotta. Ez elmult évben közöltük tőle a Dolhayakka1 közös eredetü Petrovayak történetének befejezését, mely a család ujabb nemzedékeit tárgyalja a család czimerével együtt, melynek a nagyérdemü szerző 16-féle változatát közli.
Apróbb, de nem érdektelen genealogiai adalékokkal többen járultak folyóiratunk változatossá tételéhez. Igy Thaly Kálmán vál. tag azon ismeretes tényből indulva ki, hogy egy-egy családban előszeretettel viseltettek valamely keresztnév iránt, mi egymáshoz közel eső generácziókban könnyen zavarra adhat okot, a Rákóczi-korban szereplő három Zákány Istvánra (apa, fiu, unoka) hivja fel a figyelmet, egy általa közzétett 1705. évi supplicatio révén. Ugyancsak neki köszönhetjük a karvai báró Orlay család nemzedékrendjének összeállitását, melyet a XI. század elejétől annak a XVIII. század első felében történt kihalásáig levezet. Bay Ilona urnő a csicseri Ormós család szabolcsmegyei ágának történetéhez közölt érdekes adalékokat. Ifj. Komlóssy Arthur pedig a borsodmegyei Konti család leszármazására és esetleges kihalására hivta föl a genealogusok figyelmét.
Ha még felemlitem hg. Odescalchi Arthur vál. tagnak érdekes előadását, melylyel egy XIV. századi, a Majthényi család történetére fontos pápai bulla eredetijét 151mutatta be választmányunk egyik ülésén, ezzel kimeritettem a kutatás és tudományos munkásság azon új eredményeit, melyek üléseinket foglalkoztatták és folyóiratunk lapjain láttak napvilágot. E szakdolgozatokhoz sorolható még kilencz ismertetés és birálat, melyeket a körünkbe vágó kiadványokról szintén a Turul hasábjain tettünk közzé.
Társaságunk belső élete az elmult évben rövidre fogható. Egy esztendeje, utolsó nagygyülésünkön, deczember 11-én, választottuk ujra meg az elnökség két tagját. A kérlelhetetlen sors úgy akarta, hogy mai nagygyülésünkön uj választásra legyen szükség. Azóta ügyrendileg előirt választmányi üléseinket f. évi február 24., április 28., szeptember 29. és november 24. napjain tartottuk meg. Az év első választmányi ülése volt hivatott a titkár és a folyóirat egyik szerkesztőjének megválasztására. A választás ugyanazt érte, ki e két tisztet az 1883. év, társaságunk megalakulása óta tölti be.
Az igazgató választmány tagjainak sorában bekövetkezett hézagokat a következő szakférfiakkal töltöttük be: Békefi Remig, Berzeviczy Edmund, Dézsi Lajos, Petrovay György és Soós Elemér tagtársainkkal. Választmányunk ily módon kiváló szakerőkkel gyarapodva, bizton nézhet a jövő munkássága elé.
Tagjaink számában lényeges változás nem történt. Folyóiratunk ez évi első füzetéhez csatolt kimutatásunk 67 alapitó, 153 pártoló, 308 évdijas, összesen 528 tagtársunkat sorolja föl. Azóta e szám 1 alapitó, 2 pártoló és 13 évdijas taggal gyarapodott.
Ezekben beszámolva az elmult esztendő történetéről, kérem a t. nagygyülést, hogy jelentésemet tudomásul venni méltóztassék.
Fejérpataky László,
titkár.
titkár.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
