c) A Csák nemzetség a Margit-legendában.
c) A Csák nemzetség a Margit-legendában.
A a «Monumenta romana episcopatus Vesprimiensis» I. kötete az Árpádházi Margit († 1271) szenttéavattatása ügyében 1276-ban felvett tanuvallomásokról szóló jegyzőkönyvet közli, melynek azonban csak későbbi időből származó másolata maradt hátra, a mi annál inkább sajnálandó, a mennyiben a másolat az eredeti példányban már kétségen kivül elferditett magyar tulajdonneveket többnyire a felnemismerhetőségig ferditette. Mindamellett mégis megbecsülhetetlen adalékot szolgáltat az árpádkori genealogiához és szabad remélnünk, hogy az okirati anyag szaporitásával még sikerülni fog a latinizálás és olaszositás által ferditett tulajdonneveket meghatározni.
A Csák nemzetségre vonatkozólag a nevezett jegyzőkönyvben a következő adatokat találjuk:
1. augusztus 6-ikán kihallgatják Máté erdélyi herczeg (dux) anyját, Margitot. Előadja, hogy 51 éves, 22 év óta özvegy, 13 év óta apácza a margitszigeti zárdában; magasabb műveltséggel nem bir. Vallomásából kitünik, hogy Taacs nb. Máté úrnak egyik szolgája urának nyolczéves leányát, ki kar- és térdzsugorodásban szenvedett, Margit sirjához hordta. A beteg leány nevét nem ismeri; atyja Máté pedig az ő rokonságából való, tehát őt és leányát jól ismeri; gyógyulása már most az ötödik évbe jár. Ha maga (t. i. Margit) nem jól érzi magát vagy fiainak valamely kellemetlenségük van, ő is fordul Margit sirjához; szeptember 5-ikén pedig mondja egyik tanu, hogy e Margit Máté bánnak az anyja.
Margit házassági viszonyait jól ismerjük. Férje, Csák nb. Máté már 1233-ban Béla ifj. király hive. 1235-ben Temesmegye főispánja és tálnokmester, mely utóbbi állásban 1241-ikig marad; mellette 1240 óta Nyitramegye főispánja is. 1242-től 1246-ig tárnokmester, a mellett 1242-ben nyitrai és soproni –, 1243-tól 1245-ig pozsonyi főispán. Hogy 1263 november 25-én még tárnokmester és pozsonyi főispán lett volna, a mint ezt Fejér, IV/III. k. 132. l. állitja, nem áll, mert az illető okirat keltezése 1243-ra esik. Meghalt 1255-ben. Ebből tehát következik, hogy azon Máté, ki a 70-es években mint vajda fellép és 1283-ban mint nádor meghal, vele nem azonos!
Margit és Máté fiai: Máté és Péter. Igaz ugyan, hogy a Blagaj-okmánytár 32. és 34. ll. szerint 1278 november 6-ikán Máté nádor és István Pozsonymegye főispánja «filii magistri Mathei»-ként szerepelnek, miből egyik kimagasló kutatónk határozottsággal kiolvassa, hogy Máténak még egy István nevü fia is volt. De ha szemügyre veszszük, hogy Máté nádor 1283. évi végrendeletében csak egyetlen fivérét (Pétert) emliti (igaz, hogy István akkor talán már nem is élt), hogy IV. László, midőn Csák nb. Péter életrajzát és érdemeit ecseteli, mindig csak egyetlen egy fivéréről, Mátéról szól és hogy István pozsonymegyei főispánnak birtokviszonyai csak Hont- és Barsmegyére vonatkoznak, kétségkivülinek kell vennünk, hogy ez István nem Máté nádornak a fivére s hogy a Blagaj-okmánytár fennidézett darabjának az a magyarázata, hogy az illető oklevél irnoka csak azt hallotta s tudta, miszerint Máté nádornak az atyja Máté és István pozsonyi főispán szintén egy Máténak a fia, – hogy tehát, a nélkül hogy a leszármazási viszonyokat közelebbről megvizsgálta volna, a két Mátét egy személynek véve, a nádort és a főispánt fivéreknek nézte.*
1 V. ö. az esztergomvidéki régészeti és történelmi társulat III. évkönyvének 83-85. lapjaival, hol István főispánnak családi hovatartozandósága tárgyalva van.
Margit fia Máté, kit a jegyzőkönyv egyszer erdélyi herczegnek, máskor bánnak nevez, 1270 június 13-tól 1272 augusztus 3-ig erdélyi vajda, 1272 november 27-től 1273 április 21-ig Szlavónia 171bánja, 1274 szeptember 30-tól 1275 július 27-ig és 1276 augusztus 9-ikén ujra erdélyi vajda. Meghalt mint nádor 1283-ban. Figyelemre méltó, hogy a jegyzőkönyv az erdélyi vajdát «dux» kifejezéssel forditja, mert e körülmény egy másik országnagy meghatározására nézve jelentőséggel bir.
Margit tehát 1225-ben született, 1263-ban lett apácza és 1276-ban még él.
2. Olympias fejedelemasszony előadja, hogy – mint már részben fennebb is olvastuk – Mastaacs nb. Máté urnak a leánya, ki kar- és térdzsugorodásban szenvedett, Margit sirjánál meggyógyult; szerinte a leány nyolczéves, Margit apácza (Máté bánnak az anyja) pedig Máténak rokona volt. Felicián szerzetes azt vallja, hogy bizonyos Caach nb. Máté nemes ember a kar- és térdzsugorodásban szenvedő leányát elhozta; midőn meggyógyult, kérte őt többiek között Caach nb. Máté úrnak az özvegye, hogy a leányt az apáczákhoz vezesse. A leány atyja a gyógyulás után azonnal visszatért erdélyi birtokába (ad partes suas ultra silvas) és csak később találkozott vele még többször.
Ezekből már most minden kétséget kizáró módon kiviláglik, hogy a «Mastaacs» és «Caach» a Csák ferditése és hogy 1276-ban Máté bánon kivül még egy más Csák nb. Máté is élt. De ki volt az?
A Hazai okmánytár V. k. 40. l. közöl egy okiratot, melynek erejével István ifjabb király egy meg nem nevezett év húsvét előtti szombatján Pásztón megengedi, hogy Csák nb. Miklós fia Máté comesnek Bonczhida nevü birtokában bárki letelepedhet. Miután Bonczhidát csak Erdélyben ismerjük, a tanu pedig azt vallja, hogy Máté leányának gyógyulása után az erdélyi részekbe utazott és István király oklevele okvetlenül az 1260-as években ki lett állitva, biztosra vehetjük, hogy a jegyzőkönyv Mátéja Miklós fiával azonos, a mi természetesen ki nem zárja, hogy e Máté erdélyi birtokán kivül még Magyarország északnyugati részeiben is birtokolt, mi annál is valószinübb, a mennyiben V. István oklevele, a Csák nb. Kisfaludy család niczki levéltárában őriztetik; e Máté tehát mindezek szerint a Csák nemzetség sopronmegyei ágának közel rokona. Leánya, ki 1276-ban még élt, a jegyzőkönyv adatai szerint tehát 1263 körül született.
Fiutódait is ismerjük.
A székesfejérvári káptalan tanusitja 1336 márczius 17-ikén, hogy Csák nb. Máté fia Miklós comes, fiai Máté és László beleegyezésével, vejének: Málasi Miklós fia Demeternek Fejérmegyében lévő Kendertó és Szabadgömnye nevü birtokainak felét örökbevallja; 1381 deczember 3-ikán pedig találjuk, hogy e Málasi Demeter özvegye Katalin Kendertó, Csaplár, Czelöm és Bodajk-on lévő birtokát vejének adja. Minthogy az erre vonatkozó oklevelek ugyancsak a Kisfaludyak levéltárában vannak, Czelöm, Kendertó és Bodajk pedig szintén e család birtokai sorában szerepelnek, világos, hogy itt csak a fennebbi Mátéról van szó. Megkapjuk tehát a következő stemmát:
Csák nb. Miklós.; Máté 1265-1276.; Miklós 1336.; Leány szül. 1263 körül, él még 1276-ban; Máté 1336; László 1336; Katalin 1336-1381 férje: Málasi Demeter 1336 † 1381 előtt
3. Caac nb. Gurich úr vallja, hogy rokonától Máté bán anyja Margittól hallotta Árpádházi Margit tetteit, hogy maga is már életveszélyes bajban szenvedett. Vallomásának folytatása és vége hiányzik.
«Caac» szintén a Csák ferditése; Gurich pedig nem más, mint Györk = Gyurka ferditése. A tanu személyét ismerjük. Csák nb. György (Gu[r]g) fia Csák, Sopronmegye főispánjának egy György nevü fia volt, kit 1237-ben emlitnek; ennek fia György 1278-ban fordul elő. Utoljára szerepel 1292-ben, midőn a Nána-Beszter nb. Berki Tamással bizonyos vérdij dolgában egyezkedik. Fia Pál 1330-ban Fejérmegyében fekvő verebi birtokát az ugyanazon megyebeli Sóskúttal cseréli fel. Leánya Erzsébet pedig, ki a királyné udvari hölgye volt, a királyi pár közvetitésével Di(t)bert fia Jakab pozsonyi városbiróhoz ment férjhez, kinek nejeként 1335 és 1339-ben szerepel.* Miután a tanu 1276-ban, úgy látszik, már korosabb ember volt, helyes uton járunk, ha benne Csák főispán fiára ismerünk, ki 1237-ben még fiatal ember volt.
1 Anjoukori okmtár, III. k. 533. l., Fejér, VIII/IV. k. 50. l.
Dr. WERTNER MÓR.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
