II.
II.
Nagy Iván nagy családtörténeti munkájában a B. betü alatt a Bay családról is megemlékezik s röviden elmondja, hogy a család ősrégi és Zemplén vármegyében is birtokolt. Adataihoz most csak annyit tehetek hozzá, a mennyit a Zichy Okmánytárban találok; e szerint 1426-ban a Bodrog vármegyében fekvő Bai birtokrészt illetőleg Zsigmond király január 17-ikén Budavárából rendeletet ad ki, és 1438-ban pedig Bodrog vármegyében Bay Miklósról történik emlités.*
Gróf Zichy Okmánytár VIII. k. 676. 1.
Ezuttal csupán I. Bay Ferenczről óhajtok egyet s mást elmondani; arról, a ki Eger várában Dobó István zászlója mellett hősileg védelmezte hazája becsületét és megérdemli, hogy a maga valóságában emelkedjék ki tisztes emléke.
Lehoczky Tivadar Bereg vármegye monographiája I. kötete 258. lapján a vármegye alispánjai sorrendjét 1570-ben ezzel az I. Bay Ferenczczel nyitja meg, felruházva őt az ismeretlen «lengyelfalvi» előnévvel; de ezen nem létező előnév legfeljebb toll- vagy sajtóhiba gyanánt tekinthető.
A Bay Ferencz alispán neve mellett csillag alatt szóról-szóra ez áll:
«Beregvármegyei levéltár jegyzőkönyvében 42., 56., 58. lapjain ugy fordul elő Bay, mint comes, a mi azon tévedésre vezetett, mintha Bay akkor főispán lett volna. E tévedés azonban eloszlik, mihelyest a jegyzőkönyv latin sorait átolvassuk, hol az áll, hogy Bulcsui Sára gyermekvesztés miatt halálra itéltetvén, – végrehajtás végett az elitélt asszony Bay comesnek kiadatott. Már pedig az itéletek végrehajtása nem a fő- hanem az alispán köréhez tartozott, s igy Bay is csak annak tekinthető, – annál inkább, mert 1571-ben ruszkai Dobó Ferencz volt beregi főispán – előtte pedig Szentjánosi Lajos.»
A monographia 354. lapján azonban azt olvassuk, hogy 1568-ban Szentjánosi Lajos, 1571-ben pedig ruszkai Dobó Ferencz voltak Bereg vármegye főispánjai, a két főispánság ideje közt három esztendő áll, közte épen a kérdéses 1570. év, a melynél nincs feltüntetve, ki volt a főispán, ép a mikor a beregvármegyei jegyzőkönyv Bay comesről tesz emlitést. Ugyancsak erre a kérdéses 1570. évre vonatkozólag, Petrovay elmondja a Turulban, hogy 1570-ben Bereg vármegye alispánja Ilosvay Sándor volt.* Bereg vármegye monographiája irója tehát tévedett, a midőn csupán ama föltevésből, hogy az «itéletek végrehajtása az alispánt illette» – Bay Ferenczet tette meg alispánnak.
Turul, «Ilosvay család», 1896. évf. III. f.
A mi az 1570. évek közigazgatási formuláit illeti, bajos azt most a modern papirrendszer pontosságával mérlegelni, főleg ha hozzá veszszük a kornak fölfordult állapotát. Amaz évek törvénykezési módját hiven vázolja az az esemény, a mely 1565 körül Erdőd templomában ment végbe. Miksa király hadvezére, Swendi Lázár, Erdőd királyi vár ujonnan készült erődjét ment megszemlélni, a mikor is többek között a vár hajdani urai, a kihalt Drágffi nemzetség kegyuri templomába is befordult. A templomba lépve észrevette, hogy két német katonája a Drágffiak nyugvóhelyét fedő kőlapot – nyilván sirrabló szándékkal – feszegette. A rabló katonák vandalizmusán fölháborodott fővezér, hosszu tőrével ott a helyszinén átszurta a katonák egyikét.* A fővezér tehát a saját kezével hajtotta végre a halálbüntetést s a véghezvitt itéletszolgáltatásért bizony senki nem vonta kérdőre!
Szirmai Szathmár várm. II, k. 169. 1.
Bay Ferencz comes legelőször Eger vár ostroma alkalmával vonta magára a közfigyelmet. 1552. évben az ozmán Egervárra üzent parancsával: «Az ország véderődjei példáját 60követve a nagy ozmán hatalom előtt Egervár kapuja is nyiljék meg, – melyet ha cselekszenek, azzal maguknak Sulejmán császár kegyelmességét fogják megvásárolni; régi szabadságaikat meghagyják, ellenkező esetben marhájukkal, gyermekeikkel, feleségeikkel fognának nyakasságukért fizetni». Dobó István Egervár hőslelkü védője azonban a török fenhéjázó parancsolatjától nem rettent meg, s miután Miksa királytól segélyt nem kapott, a vármegyék vitézlő rendeihez fordult.
A hazafias fölhivásnak lett is sikere, mert a mai közömbös, önző korban alig érthető lelkesedés fogta el a rendeket, és az ideális hazaszeretet lángjától hevitett vitézek az ország különböző részeiből csakhamar Eger falai alá gyültek. Mikor már különféle mesteremberekről, kenyérsütő asszonyokról is gondoskodtak, Egervár kapuját bezárták, és a mindenrendü bentlévőknek a vár udvarán kihirdették: «hogy a váronkivüliekkel érintkezniök nem szabad, – a várbeliek is csak többedmagukkal settegjenek, suttogjanak.» A nagy ozmán had Eger alá vonult; az ozmán tábor pasái közül Arszlán pasa a vár alatt, a boldogságos szűz templomát szállta meg, és a templomfalak védelme mellől Eger vár egyik bástyájára keményen tüzeltetett. Dobó István látván a veszedelmet, huszárait küldé ki a várból Arszlán pasa ágyui leszerelésére. A bátor csapat rövid küzdelem után semmivé tette a veszedelmes ágyutelepet. A történelem följegyezte, hogy ama huszárcsapat előkelői Figedi János, Pető Gáspár, Zoltai János, Bay Ferencz és Ormándy János voltak.*
Budai polg. 1. I. k. 551. 1.
Nagy költőnk, Vörösmarty Mihály Eger czimü hőskölteményében, ezt az epizódot is megénekli:
Egy gond tartja Petőt, kirohan valamennyi huszárral,
Zaltai vágtat, öl, üz, szaladók közt kémli Araszlánt.
Hasztalan: őt repülő ménen szolgái ragadják.
Agg Uliman ví még, és víttában az éltes atyának,
Látni megifjodott erejét, a mint az időnek
Mélye fölött lebeg, és sugarát megereszti turulként.
Ő magas Ormándit s Bayt elfárasztja sebekkel.
Zaltai vágtat, öl, üz, szaladók közt kémli Araszlánt.
Hasztalan: őt repülő ménen szolgái ragadják.
Agg Uliman ví még, és víttában az éltes atyának,
Látni megifjodott erejét, a mint az időnek
Mélye fölött lebeg, és sugarát megereszti turulként.
Ő magas Ormándit s Bayt elfárasztja sebekkel.
Egervár ostroma után 1565-ben Szatmárnál harczol Bay Ferencz, a királyi hadak fővezére, Swendi Lázár oldalán és ott is magára vonja a figyelmet.
A hatvan sing magas kőfalakkal erőditett királyi Erdőd várat a szatmári csatározás alkalmával az ozmán megszállotta s a heves ostrom alatt a vár német parancsnoka, Löwenberg is elesett. Az erős tüz közé fogott erőség védelmére néhány száz katonával Bay Ferenczet küldé ki Swendi Szatmár alól s az egri hősnek már puszta megjelenése uj erőre serkenté az ostromló tulerővel már csüggedten daczoló várbelieket.
A védelemhez Bay derekasan hozzálátott kivált mióta a Löwenberg parancsnok helyét ideiglenesen betöltött Gyóni eleste után a már nagyon megrongált vár védelme teljesen rá maradt. A várvédelem közben katonái közül sokan elhullottak, a magas és erős kőfalakon az ellenség veszedelmes réseket tört, de Bay nem csüggedt, a vár falait tataroztatta s nagyon megfogyatkozott emberei pótlására a főparancsnoktól segélyt kért. Swendi ujra küldött némettel vegyes várvédelmező katonaságot.
Az Erdőd alatt veszteglő ellenség, hogy könnyebben rohanhasson a várfalakra, a váruradalomhoz tartozott erdőkből szállitott élőfák galyaival tömette be némely helyütt a vár széles és mély árkát. A titkon folytatott manipuláczió nem kerülte el a mindenre kiterjeszkedő parancsnok figyelmét, és Bay, szintén az éj fátyla alatt, a betemetett árokba lőporos hordókat csempésztetett.
Másnap, mikor az ostromlók a betömött töltésekre rohantak, a várból ágyuk, puskák golyói repültek feléjük, majd az aláaknázott töltés robbant föl, a fahasábokkal az ostromlók egy részét is légbe repitve, a mikor azonban a nagy rázkódástól a várfalak is tetemesen megrongálódtak. Azért az ostrom tovább folyt, a várfalakat belülről foldozgatták. A magyarral meghasonlott német őrség azonban megunta a nehéz helyzetet, és hogy erélyes parancsnokuktól is mielőbb szabaduljanak, az ostromló ellenséggel alkudozni kezdettek. Bay Ferencz mindenről értesült, a német katonákra tehát éberen ügyeltek. Egy napon jelentették a parancsnoknak, hogy az áruláson fondorkodó németek főkolomposa a várból kifelé igyekszik. Bay a faltörmelék halmaza mellől figyelt. A német óvatosan igyekezett kifelé, hason csuszva a várból, és már csak a két lába volt bent, ekkor Bay 61gyorsan előugrott buvhelyéből és hevenyében saját kezével rántotta vissza a szökevényt. A mikor ezt az udvarról a német őrség meglátta, a várkapitányra lőtt, de a kapitány szerencsére sértetlen maradt.
Végre a dolog mégis oda fejlődött, hogy a teljesen összelövöldözött vár a többségben lévő német őrség árulása következtében kapitulált, de oly szoros kikötéssel, hogy a parancsnokkal a kevés számra apadt várőrség sértetlenül kivonulhasson a várromokból. A vár kulcsát annak módja szerint az ozmán átvette; a várbeliek fegyverüket letéve vonultak kifelé, de a várkapu mellől az ozmánok – a már fegyvertelen, kevés számra apadt magyar várőrséget megrohanva, felkonczolták. A parancsnokoló főkapitány, Bay Ferencz és Zeleméri életben maradását János Zsigmond erdélyi fejedelem hosszas utánjárása eszközölhette csak ki.*
Budai polg. l., I. k. 303. 1.
Erdőd várát a felbőszült török had teljesen szétrombolta; törmelékeiből emeltetett később a mai erdődi kastély.
Az Erdődnél kapott sebeiből fölgyógyult Bay Ferenczet 1567-ben mint a királyi Krasznahorka vár parancsnokoló királyi főkapitányát látjuk viszont. Jellemző az akkori törvénykezés katonai és önkényjellegü voltára, hogy a még e vár első tulajdonosai, a Bebekek által a Rozsnyó városi javakból elfoglalt erdőterületet Bay krasznahorkai királyi kapitány a várjavak közt szintén fentartotta.
A megkárositott rozsnyói polgárság Baynál hasztalan könyörgött, sőt Swendi Lázárhoz is fordult, de bizony onnét is elutasitották őket.
Végre a legmagasabb fórum ele vitték igazoló okmányaikat, a hol aztán kérésüknek lett is sikere, mert Miksa király a rozsnyóiakat erdejük birtokába visszahelyezte, a Bebekek rendszerét követett krasznahorkai kapitánynak meg Pozsonyból keltezett levelében tudtul adta, hogy «az embernek igazsághoz való magatartása, a jó katonaság mellé is odaillő.»*
Budai p. 1. I. k. 303.1.
Miksa király haragja fölött Bay azonban nem soká töprenghetett, mert akkoriban a jó katonát a törvények fölé helyezték. Mutatja ezt, hogy Miksa, miután János Zsigmondtól Munkács végvár birtokába került, királyi parancsnokul Bay Ferenczet nevezte ki.*
Lehoczky: Beregvárm. monogr. III. k. 557. 1.
A királyi végvárak pedig a határvédelem szempontjából fontosak lévén, parancsnokoló kapitányaik rendesen előkelő állásu emberek voltak.* Bay Ferencz comes, a ki 1570-ben a beregvármegyei levéltár jegyzőkönyvében comesnek neveztetik, 1570-ben Bereg vármegye élére csakis főispáni hatáskörrel és ranggal állhatott.
Perger, «A Magyar és Hazája» 81.1.
BAY ILONA.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
