Újtordai Köváry László.
Újtordai Köváry László.
1819–1907.
Ismét kevesebb lett egygyel azoknak az érdemes férfiaknak a száma, a kik negyedszázaddal ezelőtt résztvettek a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság megalapitásában: munkában eltöltött tiszteletreméltó s eredménydús élet után elhunyt Kőváry László, az erdélyi történetirók nesztora.
Magas kort ért el, a minő keveseknek jut osztályrészül s átélte nemzetének legnevezetesebb, nagy és fontos eseményekben talán legkiválóbb korszakait. Mint ifju, látta a forradalom előtti, régi Magyarországot, benne élt a lelki forrongásnak, a felbuzdulásnak s nemes tettványnak abban a szép korszakában, a melyre gr. Széchenyi István nyomta rá egyénisége bélyegét; megérte a heroszi küzdelem két évét, az elnyomatás szomoru időit, majd az ujraébredés korát, ha ugyan a nemzeti létért való folytonos küzdelem jelen idejét szabad e közkeletü kifejezésssel illetnünk. S a mi több, nemcsak tanuja, hanem tevékeny szereplője is volt a maga korának. Alig rázta le az iskola porát, már beáll azok sorába, kik a magyarság előbbrevitelét tollal kivánták szolgálni; ir néprajzi, történeti, földleirási, egy szóval, mint akkor nevezték, honismertető czikkeket. A szabadságharcz kitörésekor már hirlapiró, ilyen s hivatalnoki minőségben szolgálja a hazát a dicső napokban; majd megkóstolja a bujdosás keserü kenyerét, végül pedig a fogság szenvedéseit.
Már börtönében, de még inkább kiszabadulása után, ifjukori ábrándjai megvalósitásához lát; egymás után adja ki szükebb s oly forrón szeretett hazáját, Erdélyt ismertető köteteit. Ekkor lép föl első genealogiai munkájával, az Erdély nevezetesebb családai»-val is. Munkásságára Erdély történetének megirásával tette fel a koronát. E hatkötetes mű utolsó része 1866-ban jelent meg; az azóta eltelt negyven év, bár ilyen nagy műbe Kőváry többé nem fogott bele, a szakadatlan munka korszaka volt. Több önálló köteten kivül százat jóval meghalad hirlapokban s folyóiratokban megjelent dolgozatainak száma. Az aggkor sem képességeit nem csökkentette, sem buzgalmát nem lankasztotta.
A genealogia körébe vágó munkái, néhány kisebb czikktől eltekintve, nem nagy számuak. Már emlitettük, hogy egyik legkorábbi müve e körbe tartozik s ez az Erdély családai. Ma már elavult, bár még sokszor fordulnak hozzá tanácsért a levéltáraktól távol élő kutatók, de érdeme, hogy a maga nemében úttörő volt, elvitázhatatlan. Utolsó nagyobb munkái egyike is ide sorozható, czime: A millennium századában Erdélyben kihalt főrangú családok. Folyóiratunkban csak egy dolgozata látott napvilágot: A hűbéri rendszer szelleme czimmel, ugy látszik, inkább csak vázlata egy tervbe vett nagyobb munkának, a melyet azonban a sokféle irányban elfoglalt szerző soha sem fejezett be.
A tiszteletreméltó agg tudós nevét gyorsan élő korunk, úgy lehet, hamarább fogja elfeledni, mintsem munkái belső értéke érdemelné, pedig ha másban nem, egyben mindenha mintaképe lehetne nemzetünknek: a csüggedetlen, kitartó szorgalomban. Keleti fajunk fiainál ritka erény ez, a kiben közöttünk megvan, kiválóképen megérdemli az elismerést.
Áldás emlékezetére!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
