196
196A Rátót nemzetségből származó esztergomi érsekről.
Mária királynő Budán, 1384 május 25-én kelt okiratában, Bálint pécsi püspök előadására, nagyságos János, volt oroszországi vajdának és öcscsének, nemzetes Dezső mesternek, a hajdani esztergomi érsek úr germanusainak (germani videlicet condam damini archiepiscopi Strigoniensis), fönnen magasztalván sokszorosan jeles, kivált Oroszország megtartását eredményező szolgálataikat, a Fülek királyi várhoz tartozó két, gömörmegyei birtokát, Simonyit és Dejtért (ma – úgy hiszem – Dejtár Nógrádban) adományozta.*
Hazai okmt. VII. 417. V. ö. Sztáray oklt. I. 466. M. O. D. L. 7086.
Nagy Imre, a magyar történelem e fáradhatatlan buvára, kinek elhunytát az abbamaradt Hazai, Anjoukori, Soproni és Zalai okirattárak velünk együtt mélyen gyászolják, abból a téves nézetből kiindulva, hogy a germanus szó alatt mindenkoron testvért kell értenünk, azt hitte, a fönt érintett néhai esztergomi érseket megtalálta (III.) Tamásban, ki szerinte a Rátót nemzetségből való Benedek fia, következőleg a megadományozott Kaplai János volt oroszországi vajda, utóbb (1385–1386.) országbiró, valamint Dezső öcscse testvére vala.*
Hazai okmt. VII. 205. 417.
Felejthetetlen barátom azonban alighanem tévedett. Azóta kimutattam egy klasszikus példában,* hogy valamint a frater nevezett alatt nem csupán fivért, hanem egyáltalán atyafit is érthetünk, úgy a germanus nevezett alatt se mindig testvért, hanem eshetőleg valamely távolabbi, oldalági rokont, tehát szintén atyafit kell helylyel-közzel értenünk. III. Tamás esztergomi érsekről pedig minden kétséget kizáró bizonyossággal tudjuk, hogy a Csanád nemzetségből eredett Telegdi Pongrácznak, Csanád esztergomi érsek testvérének volt a fia, vitéz Kelemen öcscsével együtt, kinek gyermekeit: Jánost, Egyedet, Jakabot és Lászlót szintén ismerjük. Viszont ugyancsak kétségtelennek kell vennünk, hogy ama meg nem nevezett esztergomi érseknek, a Rátót nemzetségbeli* Kaplai János és Dezső germanusának szintén a Rátot nemzetségből kellett származnia.
Turul. 1892. évf. 123. lap.
Wertner, M. nemzetségek. II. 301. – Karácsonyi, M. nemzetségek. III. 6–7.
Ilyet azonban a XIV. századbeli esztergomi érsekek közt nem találunk.
Tehetségemhez és hivatásomhoz képest kellő szorgalommal tanulmányoztam ugyan a XIV. századbeli esztergomi érsekek történetét; kiterjeszkedtem származásukra is, de hogy közöttük Rátót nemzetségbeli nincsen azt eddigi tudásom szerint jóhiszemüleg állithatom.
Vegyük őket sorra!
Az első, ki 1384-ben, vagyis Mária királynő föntebb érintett levele értelmében néhai esztergomi érsek vala: II. János (1376–1378 ), kiről nem rég bebizonyitottam, hogy a piacenzai Surdus nemes család ivadéka.*
Olv. ily czimü értekezésemet: De-Surdis II. János esztergomi érsek, mely megjelent a Szent-István-Társulat tudományos és irodalmi osztálya fölolvasásai között. (63. szám.)
Elődjéről, a Csanád nemzetbeli III. Tamásról, ki mint e néven II. 1358-tól 1367-ig a kalocsai, aztán 1367 és 1375 közt az esztergomi érseki Széken ült, az imént történt emlékezés.*
Olv. a Kalocsai 1888. évi Schematizmus XV. lapján Városi Gyula igen alapos értekezését: Thomas II. de Thelegd, de Genere Chanad.
Ennek elődjéről, Kerzei V. Miklós-ról (1358–1367) szintén értekeztem,* és habár nemzetségét nem sikerült meghatároznom, annyit kimutathattam, hogy valamely középrendü nemes család sarjadéka.
A M. történeti életrajzok 1904. évi folyama V. füzetében.
Ezt megelőzte Vásári IV. Miklós (1350–1357)* kinek atyja, Szügyi Loránt Nógrádból szakadt ugyan Biharba; de minden kutatásom mellett se birtam egy szálat is találni, mely őt származására nézve a Rátótiakhoz csatolta, noha kezdetben bizakodtam, hogy benne találom meg a keresett esztergomi érseket, levén a Rátótiaknak azon a vidéken: Borsod, Gömör, Heves, Hont, és Nógrád vármegyékben kiterjedt birtokaik.*
Kiről a századok 1902. évfolyamában irtam A négy Miklós czimü értekezésemben.
L. Wertner id. müve. II. 296.
Telegdi Csanád 1330-tól 1349-ig volt esztergomi érsekről köztudomásu, hogy a Csanád nemzetség egyik jeles, ha nem legjelesebb tagja volt.*
Olv. Karácsonyi és Wertner idézett müveit.
Csanád előtt az esztergomi káptalan 1329-ben megválasztotta III. Miklóst érsekéül, kit azonban a pápa meg nem erősitett, hanem 1330-ban kinevezett egri püspöknek. Ezen Miklós Zalamegyéből származott Dörögdről, mely patrimoniuma volt s ahol szép gót izlésü templomot épitett, melynek romjait egy fönmaradt keresztelő medenczével együtt Békefi ösmertette.* – A Rátótiakhoz semmi köze.
A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban, 132. lap.
Még előbb (1321–1328) Boleszló vagy Bogyoszló volt esztergomi érsek, ki mint toszti herczeg a Piasztok lengyel királyi házából származott.*
Olv. életrajzát Boleszló esztergomi érsek czim alatt az Esztergom vidéki régészeti és történelmi társulat III. évkönyvében.
Előtte II. Tamás mester 1306-tól 1321-ig foglalta volt el az esztergomi érsekek székét. Tamás 197nemzetségét mindeddig meg nem állapithattuk, noha ismételve nevezte a Monoszló nb. Ladomér érseket nagybátyjának, miből azonban nem következik, hogy ő is a Monoszlók nemzetségéhez tartozott, hisz anyai ágon is származhatott a Monoszlaiaktól. Életét megirtam,* de noha Esztergomban birtokos rokonaira bukkantam, semmi nyomát se találtam annak, hogy a Rátót nemzetségéből való lett volna.
A Szent-István-társulat által 1891-ben kiadott Almanach 32–69. lapjain.
Elődje Mihály mester a Bő nemzetségből való.* Ezt megelőzte Bicskei Gergely választott esztergomi érsek (1298–1303), kit VIII. Bonifácius pápa ilyenül elismert. Ennek eredetét és leszármazási rendét kimutattam.*
Karácsonyi i. m. 275. s köv. – V. ö. Knauz, Monum, eccl. Strigon. II. 529. és Wertner, M. nemzetségek. II. 139.
Turul 1892. évf. 121 és köv. lapján. V. ö. az Uj Magyar Sion XVI. kötetében megjelent ily czimü értekezésemet: Miklós ostiai püspök követsége Magyarországon.
S ezzel végeztünk a XIV. századbeli esztergomi érsekekkel, kik közt – ezt saját kutatásaink alapján állithatjuk – Rátót nemzetségbelit (de genere Ratoldi) nem találunk. Tovább kell tehát haladnunk, visszafelé a XIII. században, hogy a Rátót nemzetségből származott esztergomi érseket találjunk. Csakhogy itt már kevésbbé támaszkodhatunk saját kutatásainkra, hanem helyet kell engednünk mások, a magunkénál minden esetre tekintélyesebb véleményének.
Az első, kivel a XIII. század végén 1279-től 1298-ig az esztergomi érsekek sorában találkozunk Ladomér (Lodomerius), kiről Knauz Nándor fényesen bebizonyitotta,* hogy a Monoszló nemzetségnek volt tagja.
Monum. eccl. Strigon. II. pag. 99. et seqq.
Előtte kétszer is (1273 és 1277-ben) előkerül a szerencsétlen II. Miklós, mint választott esztergomi érsek, kit Knauz* föltételesen a Rátót nemből valónak vélt ugyan, de feltevése téves volt, minthogy II. Miklós a Baranya vármegyében törzsökös Kán (Keán, Kalán, Kaján) nemzetség erdélyi ágának szülötte. Atyja László, ki nádor és szlavon herczeg is volt és 1245 végén meghalt; unokaöcscse pedig azon László erdélyi vajda, ki Bajor Ottó királylyal oly csufosan elbánt, mint ezt Wertner barátom kideritette.
Ugyanott. II. l.
Közben, 1274-től 1276-ig, III. Benedek nevezte magát választott esztergomi érseknek, kit a főegyházi papság névtára – ugy tudom – helyesen a Nádasdiak nemzetségéhez számit.
III. Benedek és II. Miklós választott, de meg nem erősitett érsekeknek minden tekintetben törvényes elődje 1262-től 1272-ig Fülöp volt. – IV. Béla király Zólyomban. 1268 július 20-án kelt leveléből pedig világosan kitetszik, hogy Fülöp érsek a Churla nemzetségből való,* mely nemzetség Knauz szerint Szlavoniából származott.*
Knauz, Monum. eccl. Strigon. I. 464.
Magyar Sion. III. 359.
II. Benedekről, Fülöp érsek elődjéről (1254–1262), ki előbb kalocsai érsek vala, se Városy, se Knauz nem tud fölvilágositást adni az iránt: mely nemzetségnek volt ivadéka? Főrendié aligha; minthogy IX. Gergely pápa, midőn őt 1241 februárius 25-én megerősitette, tanult, gondos és tisztességes (literatum, providum et honestum) férfiunak jellemzé ugyan, előkelő származását azonban, noha a pápák rendesen ezt is ki szokták volt emelni, nem emlité.* Miből nem csekély valószinűséggel következtethetjük, hogy valamely középsorú családnak, és nem a Rátótiaknak volt ivadéka, kik az ország legfőbb nemzetségéhez tartozának az időben.
Fejér Cod. IV/I. 201.
Még előbb, 1147-től 1252-ig II. István kormányozta az esztergomi érsekséget, közben mint prenestei biboros püspök is. Knauz szerint de genere Vancha származott, amiért egyenesen Vancsainak nevezé, jóllehet tudta, hogy okleveleinkben Bancha (Bánca) alakban fordul elő.* – Knauzzal szemben Városy teljes biztossággal megmutatta, hogy a «Vancha» alak téves, és István biboros esztergomi érsek, valamint hasonnevű kisöcscse, ki utóbb (1266–1278.) kalocsai érsek lett, a bácsmegyei Bancha nembeliek.*
Monum. eccl. Strigon. I. 349.
Schematizmus Coloc. ad a. 1889. pag. XVII.
Az előadottak után – úgy vélem – bátran koczkáztathatjuk a nemleges tételt, hogy 1384-től, vagyis Mária királynő föntebb idézett levele keltétől fogva visszamenőleg a tatárjárásig nem találunk esztergomi érseket a Rátót nemzetéből.
Dr. Karácsonyi János prépost ur, tisztelt barátomé az érdem, hogy immár positive tudjuk, mert ő aknázta ki egy vizfoltos pöriratból, miszerint Mátyás érsek, ki 1240 márczius 6-tól 1241 április 11-ig, midőn a tatárok ellen elesett, állott az esztergomi főegyház élén, – a Rátót nemből származott.*
Turul. 1905. 86.
Hogy mintegy másfél század után is büszkén nevezik magukat az előkelő és érdemteljes kérő unokák, Mátyás a hajdani esztergomi érsek germanusainak, annak okát nem az esztergomi érsekek magas méltóságában, de abban sem találjuk, hogy Mátyás érsek alapitotta a nemzetség szentélyét, a rátóti monostort; hanem főleg abban, mert azon romlott időben, midőn az önző és nagyzó fegyelmetlenség a haza romlását fölidézte, Sajónál Mátyás érsek hazafias hűséggel kitartott királya mellett épp úgy, mint Kaplai János és öcscse, szintén romlásnak indult viszonyok 198közt, hiven megvédték és megtartani iparkodtak Oroszországot, a mai Galiciát és Lodomeriát Magyarországnak Nagy Lajos által visszaszerzett tartományát.
Esztergom, 1907 november 16.
PÓR ANTAL.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
