Laczkfy István nádor siremléke Keszthelyen.
Laczkfy István nádor siremléke Keszthelyen.
A történelmi nevezetességü Laczkfy-család sokkal inkább beleirta nevét tetteivel az emlékezetbe, semhogy szakirók már jó eleve feladatuknak ne tekintették volna, hogy apróra kikutassanak mindent, a mi erre a nagyfényü családra vonatkozik. Valóban alig is lehet ebben a tekintetben valami ujat mondani. Mivel azonban a család egyik tagjának, ki a legmagasabb polczról bukott le a legnagyobb mélységbe, siremléke máig is épségben megvan és azon a család czimerének körvonalai még ma több, mint 500 év után is kivehetők, nem tartjuk 85feleslegesnek, ha annak képét a Turul hasábjain is* bemutatjuk és ebből az alkalomból hozzá néhány megjegyzést füzünk.
A siremlék képe Lóczy Lajos ur segedelmével és annak fényképfelvétele után készült, de azt a helyszinén megfelelően kiegészitettem. A siremlék képe különben nem jelenik meg először; legutóbb közölte: Békefi A.: A Balaton környékének egyházai és várai. 232. lap, továbbá Boncz G., Keszthely P.: Keszthely város monografiája 377. lap is. Ugyanilyen czimer van a szentély első boltosztályának zárókövén. (Boncz i. h. 370. lap.) Ez egy kis kerek tányérnagyságu festmény, a mely csupán a sisakot ábrázolja az oromdiszszel és takaróval.
Tudjuk, hogy a Laczkfy-családnak Nagy Lajos király hires hadvezérétől, I. Istvántól, származó ága különösen a dunántul szerzett birtokokat.* I. István a második olasz háboru után (1350.) kapta Nagy Lajostól jutalmul Csáktornya, Stridó és Simontornya várakat. Valószinü, hogy ezekkel, vagy esetleg később más uton, jutott Keszthely is a család kezére. Miután 1378-ban a Keszthelylyel szomszédos Rezi vár már az övék volt,* ennélfogva feltételezhető, hogy akkor már Keszthelynek is birtokában voltak, mert Keszthely várral Rezi vár tartozékának tekintették (1409.) I. István után fia II. István – a későbbi nádor – volt Csáktornya örököse és nevét is innen irta. Ugyancsak az övé volt Keszthely is, a mi ugy látszik kedvencz helye lehetett, mert 1386-ban templomot és a ferenczieknek kolostort is épittetett oda. Lehet, hogy már ekkor kijelölte azt temetkező helyéül is és ő maga is itt kivánt végkép megpihenni az örökszép Balaton kies partján.
Karácsonyi J.: Magyar nemzetségek II. 170–181. 1.
Csánki: Magyarország tört. földr. III. 14–21.
István nádor nagyon hányatott életü ember volt: 1343-ban van róla először emlékezet, 1367–70. székely ispán, 1371–72. horvát bán, 1372–76. erdélyi vajda, 1383–84. ujra horvát bán, a közben Garay I. Miklós nádorral összezördülvén, hivatalát veszti és a Horváthi párthoz csatlakozott. 1387–95. főlovászmester 1387–92. Zsigmond király idejében nádor volt. 1396 ban azonban végleg elpártolt Zsigmond királytól és a Horváthi-párt élére állt. Hütlensége folytán, az 1397 febr. a 7. kőrösudvarhelyi gyülésen a jelen volt főurak – élükön Garay II. Miklós nádorral – felkonczolták, majd Zsigmond király fejét vétette és testét a palota ablakán át, hivei megrettentésére, ezek közé dobatta. Hihetőleg hozzátartozói temették el az általa épitett keszthelyi egyházban és emelték sirja fölé azt az emlékkövet, a mely máig is fennmaradt.
Maga a siremlék vörös márványból faragott négyszögletes sirkő, amely 215 cm. hosszu és 132 czm. széles. Közepén a Hermann-nemzetségből származó Laczkfy-család czimere, körül a szélin következő felirás:
HIC EST SEPULTURA MANGNIFICI* VIRI
DOMINI STEFFANI WAJWODE AC
PALATIN REGNI ANNO DOMINI
M. C. C. C. L. X. XXX. V. II.
DOMINI STEFFANI WAJWODE AC
PALATIN REGNI ANNO DOMINI
M. C. C. C. L. X. XXX. V. II.
Érdekes, hogy «mangnifici» van a sirkőre vésve «magnifici» helyett és «palatin» «palatini» helyett, a miből nyilvánvaló, hogy a mű készitője nem tudott latinul.
A sirkő jelenleg a keszthelyi templom külsőfalán a déli oldalon van befalazva, de eredetileg a templom padlóján volt a sirbolt fedőlapja gyanánt elhelyezve, minek folytán a körirás ugyan ma is teljesen tiszta, de magát a czimert annyira lekoptatták a folytonos járás-keléssel, hogy annak ma már minden részét nem is lehet teljesen kivenni. Miután azonban a Hermann-nemzetség czimerét más emlékekből ismerjük.* ennélfogva nem nehéz a még meglevő czimerrészekből az egész czimer képét ujból összeállitani.
Csoma J.: Magyar nemzetségi czimerek, 95–99. l.
A jobbra dülő háromszög alaku paizs alsó hegyes része és felső széle tisztán látható; ugyancsak jól ki lehet venni a paizsban levő kiterjesztett szárnyu sárkánynak a fejét, szárnyának 86csontvázát, lábait és farkának nyomait; a sárkány lábaival egy halmon áll. A paizs bal sarkán jobbra néző formás csöbörsisak van helyezve, a melyen hátul a leomló takaró nyomai is kivehetők. Közvetlen a sisak tetején áll, mint oromdisz, ugyancsak kiterjesztett szárnynyal a czimerbeli sárkány, még pedig szerencsére itt jóval épebb állapotban maradt meg, mint magában a czimerben. Jól látható itt, hogy a sárkány két lába közvetlenül a csöbörsisak tetején áll és hogy a sárkány szája nyitva van, a kiterjesztett szárny csontos része tisztán megmaradt, azonban másik részt erősen megkopott; hasonlóan elvásott a sárkány farka is, bár még jól látható, hogy az gyürüsen össze van csavarodva.
Az egész mű igen jó benyomást tesz, a czimer helyes arányai és a finom kivitel, szakértő művészre vallanak. Örökre kár, hogy ez a szép czimer meg nem felelő elhelyezés folytán, kis hija, hogy teljesen tönkre nem ment, mert egyik legszebb heraldikai emlékünk az Anjoukor végéről, a milyent csak keveset mutathatunk hazánkban fel. Sajnos, a czimer szineit ebből az emlékből sem lehet megállapitani, de mint a Laczkfy-család helyes czimere, a melyen az oromdisz is feltalálható, megérdemli, hogy róla megemlékezzünk és a figyelmet reá tereljük.
SÁRKÖZY IMRE.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
