Oklevéltani apróságok.
Oklevéltani apróságok.
Második honalapitónk, IV. Béla király az 1245-ik évben az abaujvármegyei Kinizsen adománylevelet állit ki, melynek corroboratiója igy szól: «– presentes eidem preposito – t. i. az adományosnak – concessimus literas sigilli nostri munimine roboratas. Datum etc.»*
Turul V. 91.
Az oklevelen azonban zöld szinü, csucsos papi pecsét töredéke függ, melyet olyképen erősitettek a hártyára, hogy ezt alsó részén bal szeglete felett néhány vonalnyira behasitván a szélesség irányában mintegy az oklevél közepéig, az igy nyert keskeny szalagot alól a hártya 131közepén a szöveg alatt vágott nyiláson átbujtatták s szabadon lecsüngő részére alkalmazták a szokásos módon a pecsét fészkét.
A corroboratio szavai bizonyitják, hogy ez a pecsételési mód valóban ötletszerüen, az oklevél megszerkesztése után történt s magyarázatát a kiállitó is szükségesnek találván, az okirat utolsó része, a kelet után a következőket jegyeztette fel: «Istam – t. i. litteram – cum prior predicatorum ad presens domi esse non potuit, cum sigillo domini plebani Achillei fecimus roborari».
Az oklevél Kassa város titkos levéltárában Szebenye Nr. 1 jelzés alatt őriztetik.
Miklós nádor 1347-ben Abauj- és Sárosvármegye rendeivel Kassán nádori gyülést tartván, az erről kiadott oklevélben a megpecsételésről ezeket olvashatjuk: «– et in testimonium sigilla nostra presentibus literis iuxta sigillum ipsius domini palatini duximus apponenda». A nádor ismert függő pecsétjén kivül, melynek körirata: † S.(igillum) Nicolai Gileti* palatini: Hungari(a)e: Et: Et: Judici. Comanor.(um), más pecsétnek nyoma sincs. Az oklevél Kassa városa nyilvános levéltárában.
Az A. O. IV. k. 123. lapján egy 1341-ben kelt oklevélben: Geletus dictus de Boioth.
Ilyen ellentmondások nem ritkák s a literatus regius* – királyi iródeák – vagy scriptor* 1439-ben is az oklevélen függő pecsétet emleget s a kanczellária az okirat hátára üti a pecsétet* anélkül, hogy ez a hitelesség rovására esnék.
Varjú, Bánffy oklevéltár. 238. 1.
U. o. 329. l.
Varjú, Bánffy oklvt. 622. I.
Már Nagy Lajos királyunk utolsó éveiben, de különösen Zsigmond alatt a munkával megterhelt kanczelláriákban hanyag gondatlanság kap lábra. Classicus példája egy 1380-ban kelt oklevél, mely tele van törlésekkel és javitásokkal, mert Szepesi Jakab országbiró, a kinek kanczelláriáján indult meg az irat szerkesztése és kiadása, időközben meghalálozván, az expeditio megszakadt; azt később ismét elővették, a király nevében adván ki az oklevelet, melynek néhány sora már az oklevél hátára került.*
U. o. 350 1.
Szakasztott példáját birjuk az 1405-ik évből.*
U. o. 491. 1.
Elég sürün találkozunk apróbb korrekturákkal a káptalani kiadványokban. Az egri káptalan 1328-ban kelt s Kassa városa titkos levéltárában Baska. Nr. 1. jelzés alatt található oklevelének szövegében az asserurerunt szó középső r betüjét, mint feleslegest, áthuzták.
A jászai konvent 1340-ben kelt okiratának* a datuma fölösleges szó-, helyesebben számszaporitással ez: «–anno eiusdem Mo CCCmo XLmo prenotato». A lelkiismeretes jegyző az évszámot, mint feleslegest, kihuzta; a szövegben egy helyütt az ipsius szót áthuzván, fölébe illius-t irt.
Kassa város titkos levéltára Kajul. Nr. 2.
A szepesi káptalan az 1337-ik évben statutiót eszközölvén, az erről szóló okiratban* a jegyző leirván az adományozott birtok határait, nem a kellő helyen alkalmazta a «super eodem fluvio Byztre cadit in fluvium Harnad» szavakat. Úgy segitett a dolgon, hogy a mondatot idéző jelek közé rekesztette s a super szó fölé a vacat szó első, a Harnad fölé második szótagját irta fel. Az itt nem helyén való sor alább illő helyén is olvasható.
U o. Beke. Nr. 1.
V. László király ismert pecsétjében, melyre az 1453-as évszámot, a pecsétnyomó készitésének idejét is felvéste az udvari ötvös – a czimerpaizs mögül fénysugarak törnek ki.
Kassa, Bártfa és Lőcse sz. kir. városok ekkor nyert czimerleveleibe s innét pecséteikbe is belekerülnek e fénysugarak. Lőcse város pecsétjében azonkivül a fénysugarakon túl e három gót betü van, ú. m. jobbra s(igillum), fent c(ivitatis) és balra l(eutschoviensis).
A királyi kanczelláriában divó iktatói és kiadói eljárásról szóljanak a következő adalékok.
Zsigmond király egy 1430-ik évbeli oklevele* plikaturáján: Lecta, correcta et collationata.
Kassa város titkos lvt. L. Nr. 3.
1436-ban kelt okiratán: Recta ad registum regale.*
U. o. Zakal. Nr. 49.
II. Ulászló király 1496-ik évbeli oklevelén:
Presentata, lecta et extradata est in sede per M(agistrum) Adam prothonotarium.
Coram me magistro k k k
et coram me magistro Gereczy et ceteris, et coram me magistro Ladislao de Doroghaza prothonotario.
Az okiratot hártyán, könyvalakban állitották ki s pecsétje veres-fehér-zöld fonalon függ.*
Kassa v. titk. lvt. D. Nr. 40.
Az 1510-ik évben Perényi Imre nádor Esztergomban ad ki oklevelet; alól jobbra: Ad relationem domini Blasii de Raska thavernicorum regalium magistri, s ugyanitt, nagy szerényen a jobb alsó sarokban az okirat scriptorának neve: Bolyary.* Talán a legrégibb adatunk erre a szokásra, mely a Habsburgházból származó királyaink alatt kezdettől fogvást divatozott.
U. o. B. 61.
Orbán győri püspök, királyi kincstartó 1483-ban kelt oklevelein mindenben hasonló pecséttel él; azonban a czimerpaizs mezeje hol balharánt, hol jobbharánt osztásu.*
K, v. nyilvános levéltára 541. és 542. sz. a.
Egy 1435-ik évbeli, Bask abaujvármegyei 132helység adományozásáról szóló oklevél hátán ez egykoru magyar felirat: Zabad espansag ad Bask.*
Kassa v. titk. lvt. Bask. Nr. 8.
KEMÉNY LAJOS.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
