A Gathali család czimereslevele 1431-ből.
A Gathali család czimereslevele 1431-ből.
(Szines czimerképpel.)
A GATHALI-CSALÁD CZIMERE 1431-BŐL.
Zsigmond király Nürnbergben, 1431 augusztus 9-én, Rozgonyi István pozsonyi főispán hü familiárisát, a Gathali Balázs fiát – Lászlót – ki ennek sok vállalatában vitézkedett, s a király iránti hüségét sokszor kimutatta, megnemesiti, s az oklevél elejére festett czimerrel ajándékozza meg. Ez adomány részeseivé teszi a főczimerszerző testvéreit Jakabot és Fülöpöt, valamint unokatestvéreit: Gathali András fiait Istvánt és Jánost.
Az armális elejére festett czimer következő: balradülő, feketével és vörössel osztott paizsban az osztóvonalból növekedő ezüst szarvas, melynek bal agancsa vörös. Koronás csőrsisakjának disze: a paizsbeli szarvas szügyből növekedőleg. Takarói vörös-ezüst szinüek mindkét felől.
E czimer szépen foszladozó arany brokátos sötétkék táblába van foglalva, melyet kivül sötét rózsaszin keret határol; e keret belül sárgával, kivül zölddel van körülvonalazva. Külső sarkaiban arany diszszel. A czimerfestmény nagysága 16˙1 x 11˙7 cm.
A paizs háromszögletü, bár már nagyon érzik rajta a későbbeni tárcsapaizs formája; ezt mutatja balfelől csücskés pereme, de kiválólag a bal paizsvonal, mely kissé homoruan indul és a paizs felén tul domboruan fut a paizstalp csücskébe. Vágásvonala alsó 2/5 részénél van; ebből növekedik a szépen stilizált, igazán heraldikusan ágaskodó ezüst szarvas.
A paizs fekete mezeje fehéresszürkén, az alsó vörös mező pedig narancssárga szinnel van damaszkolva.
A paizs jobb csücskére helyezett, balra forduló ezüst csőrsisak koronája sárga szinü, három későgót cipripedium levéllel, s ezek közt egy-egy kifejletlen csücskével. Pántján három vörös ékkő látszik.
A vörös és ezüst szinü takarók szépen foszladozó késői gót stilusban vannak tartva.
A czimer arányai a következők: a paizstengelye 5˙6, a sisak 3, a korona és a sisakdisz 6˙5 cm.
Festőjének még két müvét ismerjük, a Berényi Kakas Lászlóét 1431 márczius 12-éről és a Krisztalóczi Tarkasis Józsáét, mely 1431 junius 28-án kelt. Mindkettőnek paizsformája, sisakja, arányai, sőt apró brokát részletei is azonosok az itt bemutatott czimerével, ez azonban sokkal szebb, gondosabb munka.
Nürnbergi mesterünk ha nem is a legszebb, de kétségtelenül a legheraldikusabb czimereit festette Zsigmond nagyszámu armálisainak. A Gathali czimeren olyan heraldikai szépségek vannak, melyeket máshelyt festetteken nem igen fedezhetünk fel. Ilyen szépsége az, hogy paizskép, sisak, sisakdisz teljesen egyirányba néznek. Hogy érczet érczre nem alkalmazott. Sárgára festette a koronát, hogy nem aranyfesték hiányában tette, bizonyitja a szőnyeg mintázata, mely arany.
A takarók a paizs alsó osztásától és a czimerkép érczétől veszik mázukat; a felső osztás fekete szinét nagyon helyesen itt nem szerepeltette.
A czimerképet a festő úgy igyekezett elhelyezni, hogy a paizs felső fekete mezejét lehetőleg betöltse. Ezért adta a szarvasnak azt a helyzetet, a mit a czimer feltüntet, ezért helyezte a vörös agancsot a sisak alá, s ezért töltötte ki, hogy a paizs ürességét elhárítsa, az alsó vörös mezőt, valamint a fekete mezőt is damaszkolással. A két szarvasagancs vörös szine egyébként egyik ritka értékessége e czimernek.
Az armális szövege a következő:
Relatio Leonardi Noffry de Ba˙mocz.
Sigismundus dei gratia romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex, omnibus Christi fidelibus, tam presentibus, quam futuris, presentium notitiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine throni cesaree vel regie maiestatis velut e sole radii nobilitates legittimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia ab imperatoria vel regia sic dependent serenitate, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat cesaree vel regie dignitatis. Sane ad universorum tam presentium, quam futurorum harum serie volumus pervenire, quod nos consideratis fidelibus servitiis fidelis nostri Ladislai filii Blasii de Gathal, familiaris fidelis nostri dilecti magnifici Stephani de Rozgon, comitis Posoniensis, per ipsum Ladislaum in nonnullis (nostr-)is et regnorum nostrorum expeditionibus unacum dicto Stephano de Rozgon, domino utputa suo, cum nostra serenitate hincinde procedendo maiestati nostre iuxta sue possibilitatis exigentiam exhibitis et impensis, hec arma seu nobilitatis insignia, in principio seu capite presentium litterarum nostrarum depicta et arte pictoria palpacius figurata ac distinctius expressata, prefato Ladislao et per cum Jacobo et Phillippo (!) carnalibus ac Stephano et Johanni filiis Andree de eadem Gathal condivisionalibus fratribus eiusdem Ladislai, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia dedimus et contulimus, ymmo ex habundantiori plenitudine nostre specialis gratie concedimus et presentibus 130elargimur, ut ipsi et eorum quilibet, cunctaque ipsorum posterias predicta arma more aliorum armis huiusmodi utentium a modo inantea, ubique in preliis, hastiludiis, torneamentis, duellis, ac aliis omnibus exercitiis nobilibus et militaribus, necnon sigillis, anulis, cortinis, velis, papilionibus, domibus et gene raliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo gestare, eisdemque uti, frui et gaudere valeant atque possint. Quodque ipsi cunctaque ipsorum posteritas eisdem gratiis, honoribus et libertatibus, quibus ceteri proceres, nobiles et clientes regni nostri, armis huiusmodi utentes, quomodolibet consvetudine vel de iure freti sunt et gavisi, gaudeant et fruantur, ac de tanto singularis et specialis gratie antidoto merito exultent, tantoque ampliori studio ad honorem regalis dignitatis eorum inantea solidetur intentio, quanto se largiori favore regio preventos conspiciunt et munere gratiarum. In cuius rei memoriam perpetuam presentes litteras nostras secreto sigillo nostro, quo-ut rex Hungarie utimur inpendenti communitas prefato Ladislao et aliis supradictis ducimus concendendas. Datum Neuremberge, in vigilia festi beati Laurentii martyris, anno domini millesimo quadringentesimo tricesimo primo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. quadragesimo quinto, Romanorum vigesimo primo et Bohemie duodecimo.
Hátán XVII. századbeli irással: 1431, Sigismundi regis insigne nobilitatis pro eg. Ladislao de Gathaly et eius condivisionalibus. Lejjebb XVIII. századbeli irással: Docum: Famil: Gathalyi No. 1.
Az oklevél meglehetős ép állapotban maradt ránk, helyenként vizfoltos, s egy helyt kiszakadt; nagysága 50˙1 x 32˙8 cm, ebből 8˙8 cm a felhajtás, mely a czímer egy részét födi. Függőpecsétje sötét rózsaszin és zöld selymen – teljesen ép, s igen szépen kinyomott. A czimeres levél a Magyar Nemzeti Muzeum levéltárában őriztetik.
KÖPECZI SEBESTYÉN JÓZSEF.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
