Illés József: A magyar czímer és a királyi czím története 1804-től kezdve. 20 szövegközti képpel és 4 melléklettel. Budapest, 191…
Illés József: A magyar czímer és a királyi czím története 1804-től kezdve. 20 szövegközti képpel és 4 melléklettel. Budapest, 1916. Kiadja a M. T. Akadémia. Értekezések a történeti tudományok köréből. XXIV. k. 6. sz. Ára 4 korona.
A magyar czímer történetének utolsó száz esztendeje, a melyben a legfontosabb változások mentek rajta végbe, mindezideig homályban volt. Nem állt rendelkezésünkre oly munka, mely a XIX. század nagyfontosságu czímerrendezésének körülményeit a rájuk vonatkozó akták nagy tömegére támaszkodva hűen elénk állitotta volna. Nagy Ernő jeles akadémiai értekezése ugyan az ausztriai császári czím felvételéről a czímkérdéssel kapcsolatban sok fontos momentumot deritett ki s világitott meg a czímerkérdés területéről is a bécsi akták alapján, de csak az 1804–1806-os évekből, s igy valóban nagy hiányt pótol Illés Józsefnek, a kitünő jogtörténésznek fenti műve, melyben a czímerkérdést a czímrendezésekkel kapcsolatban mutatja be 1804-től 1874-ig.
Ez alapvető munka létrejöttét is a legutóbbi czímerrendezésnek köszönhetjük. A mikor a hivatalos lapban 1915 november 6-án az október 12-én megjelent legfelső kéziratokhoz pótlólag az uj czímerek rajzai is közreadattak, ezekkel egyidejüleg jelent meg a Pester Lloyd november 6.-i számában szerzőnek Die Heraldik und der Dualismus czímü tanulmánya, melyben alapos heraldikai tájékozottsággal fejtegette az uj czímerek jogi jelentőségét és tolmácsolta a nagyközönségnek azt, a mit az új czímerek a heraldika nyelvén és formáiban fejeznek ki. Mint jogtörténészt azonban erősen érdekelték az előzmények, a fejlődésnek régibb fázisai is; az Országos Levéltárban felkutatta az idevonatkozó akta-csomókat, eredeti typariumokat, hogy ezek alapján világítsa meg a czím és czímer történetét az ausztriai császári czím felvételétől, 1804-től, 1874-ig, a magyar czímernek az alkotmányos időkben történt első megállapitásáig; s alig egy évre rá, 1916 október 9-én, akadémiai székfoglalójában már be is számolt kutatásai gazdag eredményéről.
A munkát, mely jelen czímerszámunk kereteibe vág s szépen kiegésziti azt, a következőkben részletesebben mutatjuk be.
A mint az ausztriai császári czím felvételéről szóló pátenst 1804 augusztus 10-én a magyar kanczelláriával közölték, ez rögtön észrevette és tiltakozott az ellen, hogy az új czímerekből hiányzanak a magyar király apostoli czíme és igényczímei. A király döntése e kérdésben igen jelentős volt, mert kifejezésre juttatta a magyar király különállását: ugy döntött u. i., hogy a fenti czímekel a Magyarországot illető leiratokban és kiadványokban továbra is használják, mint az addig szokásban volt, az uralma alatt álló többi tartományok kiadványaiban azonban e czímek használatának nem lehet helye. A pecsétet illetőleg is a magyar kanczellária érvelését fogadta 60el a király, s ugy döntött, hogy mig az új pecsétek elkészülnek, a régieket használják.
Ezeknek terveit – az új czímről és czímerről szóló nyomtatványt – deczember 6-án küldte meg gróf Cobenzl a magyar kanczelláriának; ennek czíme ez volt: «Neue Titulatus und Wappen Seiner Römisch- auch Österreichisch-Kaiserlich auch Königlich-Apostolischen Majestät». A mig azonban e nyomtatvány czíme a helyes dualisztikus felfogásról tesz bizonyságot, addig a czímerben hiába keressük ezt. A nagy czímerben csak az alappajzsban helyet foglaló kétfejü sas mellén nyugvó nagy pajzsot körülvevő középmellékpajzsok közt foglalja el az első helyet Magyarország czímere, a középczímeren a sas szárnyán elhelyezett czímerek sora kezdődik vele, a kisczímerben pedig már nyoma sincs Magyarországnak.
A magyar kanczellária átirata, melyben kifejti álláspontját s megteszi külön javaslatát, nagyon érdekes: összefoglalja ebben mindazon történeti és jogi érveket, a melyekkel mindig következetesen küzdött az egységesités ellen, elsősorban arra hivatkozva, hogy hasonló kisérlettel szemben sikerrel foglalt állást már II. József trónraléptekor is. Tervet is mellékel a nagy és középpecsétre, s mindkettőben a legfontosabb helyet, a szivpajzsot foglalja el a kis magyar czímer, a mint azt már az 1723 : XCVIII. t.-cz. is megkivánta.
Ez átiratára a magyar kanczellária nem kapott választ; a mikor pedig 1806-ban ujra kérte a császári kanczéllária véleményét, oly események köszöntöttek be, a melyek ujabb czímerrendezés szükségét hozták felszinre.
A német-római császárságról való lemondás (1806 aug. 6.) u. i. új czímnek megállapitását tette szükségessé. Minthogy az apostoli czím s a nagy magyar igényczím ismét hiányzott belőle, a kanczellár azonnal (aug. 9.) tiltakozott az új czím ellen s ezzel kapcsolatban felvetette a pecsét elintézetlen kérdését is és hangsulyozta, a mi nagyon fontos, hogy 1804 után is még mindig a régi pecsétet használták.
A czímre nézve Stadion már augusztus 12-én kijelentette, hogy nincs akadálya annak, hogy a pusztán Magyarországot illető kiadmányoknál az apostoli királyi czím és a magyar igényczímerek is felvétessenek.
A hivatalos nyomtatványban («Titulatur und Wappen seiner österr.-kais. und königlich apostolischen Majestät...») közölt nagyczímerben a fő változás az volt, hogy a német-római császári sas helyét az osztrák császári sas foglalta el az alappajzsban s a szivpajasba a genealogiai czimer került. Ebbe felvétettek a magyar igényczímerek is. A középczímerben az osztrák császári sas szárnyán vannak elhelyezve a czímerek.
Minthogy az alapgondolat itt is ugyanaz volt, mint az 1804-es czímerek megtervezésénél, gróf Pálffy a Stadionhoz intézett átiratában (aug. 28.) hivatkozik az 1804-iki átiratában kifejtett kifogásokra, a melyekre még nem is kapott választ, s uj terveket is küld, a melyek az 1804-iki czímerei mintájára készültek: a szivpajzsban a magyar kisczímer, körülötte a Magyarországhoz tartozó országczímerek s a nagypajzson a magyar szent korona.
Szeptember 6-án érkezett meg a Felség döntése, melyben tudomásul vette, hogy a két kanczellária a czímre nézve megegyezett s a pecsétet illetőleg úgy rendelkezett, hogy addig, mig az uj elkészül, a régieket kell használni. Ezekre vonatkozólag pedig 1807 február 7-én oly értelemben döntött, hogy az addig használt czímerének alakján a Magyarország számára szóló kiadványoknál semmit sem kell változtatni. A külön királyi pecsét tehát fennmaradt a császári mellett s igy a magyar kanczellárnak a czímer kérdésében is sikerült megőrizni a dualizmust. Az uj pecsétek november 5-ére készültek el a magyar kanczellária tervei szerint.
1813-ban azonban – s ebben már Metternich keze működött – ismét új czím készült, de csak egyfajta: középczím, a mely már csak azért sem felelhetett meg a magyar követelményeknek, mert hiányzott belőle az apostoli jelző; de különben sem nyugodhatott bele abba a magyar kanczellária, hogy a nagyczím és ezzel együtt a nagypecsét egyszerüen félretétessék. Előterjesztésének vezető gondolata az volt, hogy más a magyar király czímere és más ennek használata is, mint a császáré az örökös tartományokban, s azt czélozta vele, hogy a külön magyar czímer- illetve pecséthasználatot, mint 1807-ben, most is sikerüljön megmentenie és megőriznie.
A király ugyan (ápr. 17) Metternich szellemében döntött, de a kanczellária azért nem adta fel a küzdelmet, ügyesen védekezett továbbra is, s eredménynyel, mert bár ujabb döntést nem kapott előterjesztésére, nem kapott választ Metternichtől sem a szükséges változtatások végrehajtására nézve. Igy tehát továbbra is használta az 1806-ban megállapitott magyar királyi czímeket és az 1807-es nagy- és kisczímert.
A napoleoni háboruk befejezése után ujból felmerült a czímek revideálásának szüksége, s Metternich hivatkozva a Felség döntésére 1815 szeptember 9-én megküldi a magyar kanczelláriának az új császári közép- és kisczímre és czímerre vonatkozó nyomtatványt. Ez csak deczember 1-én válaszol rá s bejelenti 61Metternichnek, hogy ő még mindig az 1807-es czímereket használja, minthogy 1803-iki előterjesztésére melyben azt kérte, hogy legalább a nagypecsét alakja maradjon meg, nem kapott választ; mivel ugy látja, hogy a nagyczím és czímer rövidesen elkészül, tanácsosabbnak tartja, hogy egyelőre a magyar kiadmányoknál az 1807-es czímerek maradjanak meg. Az 1807-es nagyczímer megtartásába még beleegyezett Metternich, az ellen azonban tiltakozott, hogy az uj közép- és kisczím illetve czímer helyett is a régit használják. A kanczellária el is készitette a nagy pecsét tervezetét és felterjesztette a királyhoz; minthogy azonban a Felség ezt nem fogadta el, a magyar király Hivatalos czímei és czímerei változatlanul megmaradtak az 1815. évi uj megállapitás után is. A kanczellária tehát ismét elérte czélját: sikerült megmentenie ezuttal is a külön magyar királyi czímert és czímet.
A következő czímerrendezés, az 1836-iki, a melyet az 1835-iki trónváltozás tett szükségessé, annyiban bir különös jelentőséggel, hogy néhány 1366-ban eszközölt változtatástól eltekintve, napjainkig érvényben volt.
Metternich 1836 augusztus 15-ikén kelt átiratával küldte meg a magyar kanczelláriának az ujonnan megállapitott császári nagy-, közép- és kisczímről és czímerről szóló nyomtatványt. («Wappen und Titeln Seiner Kais. Königl. Apostolischen Majestät...») Minthogy a magyar kiadmányoknál – irja – a czímre és a czímerek beosztására nézve eddig különös tekintetek voltak irányadók, nincs a Felség szándékában, hogy e tekintetben valami is megváltoztattassék. Hanem ezeknek a tekinteteknek kell az új czímeknél és czímereknél is érvényesülni. Metternich e meglepő kijelentése a magyar kanczellária következetes magatartásának volt az eredménye. A bemutatott czím és czímerek fölött Ferdinánd király ugy döntött, hogy a czímre nézve jóváhagyta a kanczellária javaslatát, a czimerre nézve azonban Metternichhel kellett továbbra is a megegyezést keresni. Az általa készitett czímereket a kanczellária el is fogadta, mert egészben véve megfeleltek saját tervezetének és a magyar igényeknek, és elrendelte az uj pecsétek vésetését a kanczellária, helytartótanács és kir. tábla részére. Érdekes azonban, hogy mig a kanczellária és helytartótanács ez uj királyi pecséteket használták, addig a magyar királyi udvari kamara egészen 1848-ig azt a nagy titkos pecsétet alkalmazta dekretális alakban kelt kiadmányain, a mely 1807-ben állapittatott meg.
Az 1848-as y törvényhozás (XXI. t.-cz.) törvénybe iktafta az ország czímerének ősi jogaiba való visszaállitását, de a czímer megállapitásával nem foglalkozott. A törvény eredeti szövegének két példánya közül az egyiken a magyar kis czímer látható s körülötte külön pajzsokon tiz kisczímer: a társországok czímere és az igényczímerek.
Az abszolut korszak eltörölte a külön magyar királyi pecséteket is, s a Magyarországot illető ügyekben is az 1836-ban megállapitott császári pecséteket használták. A mikor azonban az októberi diploma ismét életre keltette a magyar kanczelláriát, ez sietett a királyi pecsétek használatát is feltámasztani. Azt ajánlotta, hogy az 1836.os magyar királyi nagy- és kis titkos pecsétet vegyék elő ujra, s csak a köriratban tegyék I. Ferdinánd helyébe I. Ferencz József nevét. A Felség döntése alapján ez meg is történt.
A magyar királyi pecsétek változatlanul maradtak meg az 1866-os változások után is, s az 1867. és 1868. évi törvényeken is az 1836-ban megállapitott kétfejü sasos kis titkos pecsét van. Az 1869-es törvények szentesitő pecsétjén jelenik meg végre az a czímer, a mely jelvényeivel tisztán és egyedül a magyar államot hivatott kifejezni. A négyelt nagypajzsban Dalmáczia, Horvát-, Tótország és Erdély czímere látható, a középpajzsban, pedig a magyar kisczímer. Ez tulajdonkép az a pecsét, mely az 1836-os császári nagypecséten látható s a mely már az 1804-es császári nagyczímeren is megvolt. Az új czímer megalkotása azután 1874-ben történt a magyar állampecsét megállapitásával; ebben már megjelenik Fiume czímere is és pajzstartókul már angyalok szerepelnek. Ez 1874-ben jováhagyott czímer és ennek heraldikai leirása 1896-ban minisztertanácsi határozat alapján miniszterelnöki rendelettel tétetett közzé.
Ezekben próbáltuk meg röviden összefoglalni ez értékes munka gazdag eredményeit. Látjuk, hogy a magyar kanczellária következetes küzdelme meghozta gyümölcsét; ügyes ellenállásán mindig megtört mindenféle egységesitő czélu kisérlet és próbálkozás, és czéltudatos magatartásának eredménye volt, hogy sikerült annyi nehézség közepette is megőriznie a külön magyar királyi czimet és czímereket, természetesen olyan formában, a mint azt a kor felfogása kivánta és az akkori államjogi viszonyok engedték. Külön ki kell emelnünk a munkának azt a nagy előnyét is, hogy az a hatalmas apparatus, melynek alapján készült, nem tette szárazzá és nehézkessé, hanem világos és élvezetes előadással vezeti, az olvasót, a magyar czímer történetének e jelentős száz esztendején keresztű.*
Illés József e munkájának részletes ismertetéseit l. még a Századok, Budapesti Szemle és Jogállam 1916. évi folyamában Iványi Béla, Barabási Kún József és Csekey István tollából.
H. J.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
