II.
II.
Mielőtt elbeszélésünk további fonalát felvennénk, röviden szólnunk kell a birtokszerzők cserében szerzett új birtokainak Sárosfalvának és Nadasdnak történetéről s helyre kell igazítanunk ezek birtoklására vonatkozólag az irodalomba átment egynémely helytelen adatot.
Sárosfalva, újkori nevén Sárosfa, mintegy középpontját képezi az északról Nagy-Lég, keletről Egyház-Gelle, délről Süly és Felbár, nyugatról Nagyszarva, nemkülönben északnyugatról Tárnok felől egybefutó utaknak, amivel körülbelül földrajzi fekvését is kellő pontossággal körvonalazhatjuk.
Határának kiterjedése a hozzátartozó Ujfalu pusztával* 1863 kat. hold.
Neve a régi hasonnevű település emlékét őrzi.
Pozsony vármegyének egy újabb keletű monografiájában azt olvashatjuk róla, hogy a vármegyében ily nevű község már 1075-ben említtetik, de hogy ez Ipolyi szerint nem a mai Sárosfa, továbbá, hogy első ízben Sáralja néven szerepel 1328-ban, mely néven említi Földes Gyula is.*
Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye. Budapest, Apollo irod. társaság, évszám nélkül, 107 1., s Földes id. műve 16. 1.
Nem oszthatjuk a monografia íróinak egyik állítását sem, sem pedig Földesét. Az első adat nyilvánvalólag I. Géza 1075. évi oklevelére s az abban említette Saroufalu nevű községre vonatkozik. Ám erről Knauz Nándor már kimutatta, hogy az a manap is létező Kis- és Nagysáróra vonatkozik.* Az 1328. évi elnevezés, bár ezt a monografia kifejezetten nem említi, csakis azon oklevélen alapulhat, a mellyel L. Károly király 1328. évi február hó 14-én a pozsonyi káptalannak meghagyja, hogy Péter fia Jánoki Domokost Tolvaj és Sáralja nevű birtokokba iktassa be.* Ez a Sáralja azonban nem lehetett Felső-Csallóközben, miként azt kétségtelenül megállapíthatjuk egy másik, ezzel csaknem egykorú oklevélből is, mely arra vonatkozik, hogy Pál országbíró előtt Bugár fia Márton fia Nagy Gergely lemond azon perről, amelyet a fenntemlített Jánoki Domokos ellen Tolvajfölde pozsonyvármegyei birtok iránt folytatott.* Ezen oklevélben a szóban lévő birtok határa megjárásánál szomszédos föld gyanánt Sáralja említtetik, az oklevél hátírása szerint pedig Tolvajfölde a Boldogazzonfalva és Boldogfalva nevet viselte s így azonosnak kell lennie a manap Szempctől majdnem északra fekvő Boldogfával. Ha tehát Sáralja szomszédos volt Boldogfalvával, nem lehetett Felső-Csallóközben. Egyébként 13e mellett szól még az is, hogy a Sáralja nevet Boldogfának egyik dülője, bár ferdített alakban, mint Sorallya napjainkig is megőrizte,* úgy hogy aligha távolodunk el az igazságtól, ha feltesszük, hogy a régi Sáralja idők jártával beolvadt Boldogfalva határába.
Knauz N. A Garam melletti szentbenedeki apátság, Budapest, Franklin 1890, I. 183. 1.
O. Ltár, D. L. 2488, régibb jelzete Mon. Pos. f. 46, nr. 12, közölte: Anj. O. II. 347. 1. I. Károly király 1328. évi márc. 5-iki- megerősítő oklevelében lévő átírásból.
O. Ltár, D. L. 2784, régebben Mon. Pos. f. 6, nr, 2, közölte Anj. O. III. 22–26. 11. Sáralja fekvésére vonatkozólag a határjárás így szól: «............ ibi cursus metarurn terre Tolvajfelde usque terram Saaralya predictay terminuntur.».
Pesthy helységnévtára, Pozsonyvármegye 34, 1, Magyar Nemz. Múz. kézirattára, 1114 fol. Hung. jelz. alatt.
Ezek után már most Sárosfalva régi nyomát egyebütt kell keresnünk! Első ízben az 1272-ik évben találjuk Zorus néven említve a pozsonyi káptalan egyik bizonyságlevelében, mely szerint Mór (Mour) és Farkas a Pál fiai egy bizonyos földbirtokukat Patonyi Bulcsnak (Bulchu de Potun), a pápai udvarnokok ispánjának (comesének) adják el.* Ebben meg van mondva, hogy a két eladott földrészt az az út választja el egymástól, amely Patonyból (a mai Patonyok egyikéből) Zorusba visz. Ez az út manap is megvan Patonyokból Sárosfára Nagy-Légen át. Utóbb 1294-ben Zorus a nyulszigeti apácáknak adatott el.* Ebben az esztendőben még többször is találkozunk nevével és pedig október hó 31-én, mikor Ábrahám fia Csobon (Chubun) és Bőz (Beuz) fiai Máté és Benedek, a béli vár jobbágyai Zorus nevű földjüket, mely «iuxta villam magnam Zorus» van, Ógyai (de Owgea) Farkas fivérének Péternek adják el a pozsonyi káptalan előtt.* Itt már a falut vagy települést is megtaláljuk, midőn az oklevél a szomszédokat megnevezve a nagy Zorus falubeli («de villa magna Zorus») királyi népeket említi. Ugyanez évben Csege (Chege) fia Simon s ennek fia Kozma (Cosmas) zorusi várjobbágyok a Koto nevű földrész alsó felén lévő 29 hold örök földjüket három bécsi márkáért ugyancsak annak vallják örökbe.* Ez esztendőbeli utolsó adatunk arról szól, hogy zor-i Oka és Simon, kiknek testvérét Endrét, Benedek pozsonyi várjobbágy szolgája János megölte, a pozsonyi káptalan előtt vérdíjon megegyeztek.*
W. VIII. 409, helytelenül Orust írva, a helyes Zorus névvel közli Kubinyi I. 87. 1. Az ered. oklevél a M. Nemz. Múz. ltárában őriztetvén, dr. Jakubovich Emil igazgató kétséget kizárólag megállapította, hogy bár a «Z» betű kissé elmosódott a Zorus szó teljesen olvasható.
C. D. VI/1. 341. l., kivonatos közlés.
O. Ltár, D. L. 1393, régebben Mon. Poson. f. 46, nr. 10; közölte H. Oklt. I. 144. 1.
O. Ltár, D. L. 1402 régebben Mon. Poson. f. 51, nr. 9; közölte W. X. 166. 1.
W. V. 101. 1. nyilván itt is rossz olvasásról vagy elírásról lehet szó, a Simon név, mely az előbbivel egyezik, arra látszik mutatni, hogy az előbbivel azonos birtokról és egyénről van szó. Ered. a pozsonyi kápt. hit. h. ltárában C. 14, f. 19, nr. 1 jelz. alatt lévén, ma hozzáférhetetlen, így a helyes olvasás nem ellenőrizhető.
Két év multán, 1296-ban Ógyai Péter megszerzi Iváncz fiai Moyk, Moys és Beke és Iwahun fia Iwahun sorusi várjobbágyoknak a Barus vize mellett fekvő sorusi birtokon lévő örök földjei egy részét öt márka súlyú denárért* s még ebben az évben adományul kapja III. András királytól Zorus földjét, amelybe ugyanezen esztendőben be is iktattatott.* Ez időponttól 1300-ig mitsem tudunk Sárosfalva multjáról, mikor Ógyai András fia Péter, a György fiaitól: Balázs-, Demeter- és Pétertől ezeknek zorusi 30 hold földjét a pozsonyi káptalan előtt megszerzi.*
W. XII. 592., a Barus (Baarus) vízfolyás talán a későbbi Barcs (Barch) vagy a még újabb Bács.
O. Ltár, D. L, 1451, régebben Mon. Poson. f. 5, nr. 1, közölte H. Oklt. 148–149. 11.
U. i. D. L. 1560, régebben Mon. Poson. f. 43, nr. 2, közölte H. Okmt. VII. 287. 1.
Újabb adatunk róla most már csak 1310-ben akad. Ekkor ugyanis Budo fia Mihály, Bulcsu (Bulchu) fia Miklós földjét, melyet Bulcsu testvére Vrochnak fia László az ő támogatásával szerzett vissza, s amelyből ez neki megfelelő részt igért volt, 10 márkáért visszabocsátja.* Ezen oklevél fontossága abban van, hogy módot nyujt Zorus földrajzi fekvésének meghatározásához, amennyiben a szóban lévő földeket úgy írja körül, hogy azok Gelye (Egyház-Gelle), Zarus, Leeg (Nagy- és Kis-Lég) és Potun (Patony) között fekszenek, amivel kétségtelenné teszi, hogy Zorus nem lehet más, mint az újabb időben Sárosfának nevezett régi Sárosfalva, miről egy pillantás a térképre még a helyi viszonyokkal nem ismerőst is meggyőzheti. Az 1310. évtől kb. 44 éven át nem rendelkezünk Zorusról illetve Sárosfalváról adatokkal, 1354-ben Ógyai Farkas comes részesül Sorus, Ujfalu és Egyházasmagyar királyi birtokokra adományban.*
Pozsonyi kápt. hit. h. ltára C. 14, f. 7, nr. 3, közölte Knauz II. 626. A határoló községekről Sárosfalva földrajzi elhelyezkedésénél már-megemlékeztünk.
Bartal, Csallóköz történeti vázlata Pest 1860, 61. 1. Újfalu, mint már említettük újabban Sárosfához tartozó puszta, Egyházasmagyar, újabban Nagy-Magyar, Somorjától É.-K.-re, Olgyától É.-ra.
14Azonban Farkas comessel az Olgyay-ak (Ógyaiak) itt szereplő ága még ez évben kihalván, ezen birtokok Kont Lőrinc fiainak Miklósnak és Lőkösnek (Leukus) adományoztattak,* 1367-ben pedig e birtokok már a budai apácák kezén vannak:*
Bartal id. műve 62. 1.
U. itt 63. 1.
Ezen évből még egy adatunk van, mely arról szól, hogy az itteni királyi udvarnokok bizonyos ügyben ellentmondanak;* hasonló ügyben említi őket még egy 1379-iki oklevél is.*
O. Ltár, D. L. 5600, régebben Mon. Poson. f. 23, nr. 22.
U. itt D. L. 6608, régebben Mon. Poson. f. 23, nr. 29.
Az 1379–1397-iki időközben tudomásunk szerint Sárosfalvára vonatkozó adat nincs, vagy legalább a kiadott és előttünk ismert kiadatlan pozsonyi káptalani oklevelekben nem fordul elő. Az utóbb említett évben történt, mint láttuk, hogy Zsigmond király Rohói (máskor Rohaynak is nevezett) Pál fia Máté s Pető fia Andrástól királyfalvi birtokukat visszavevén, őket ezért a cserében adott Sárosfalva és Nadasd királyi birtokokkal kárpótolta.
Ettől az időtől fogva a Rohói Pető fia András késői utódai a Sárosfalvi és Nadasdi Bittó-család tagjai bírják napjainkig legnagyobb részben Sárosfalvát.
Még csak egy, Sárosfalva birtoklására vonatkozó, Wertner M. egyik közleménye útján az irodalomba átment téves adatot kell helyreigazítanunk.* Wertner ezen közleménye szerint I. György bazini gróf Királyfalváért cserébe kapta volna 1397-ben Sárosfalvát és Nadasdot.* Úgy látszik Wertner teljesen félre értette Zsigmond királynak a pozsonyi káptalanhoz intézett fentebb már említett parancsát s a káptalan vonatkozó jelentéseit. Ezekből u. i. világos, hogy György gróf a király megbízottja volt arra, hogy a királyfalvi nemesektől és pedig Pál fia Mátyástól (így, helytelenül Máté helyett) s Pető fia Andrástól* csere alakjában visszavett Királyfalváért s tartozékaikért ezeknek megfelelő birtokot keressen.* Ennek a parancsnak megfelelve György gróf nevezetteknek cserebirtokul a pozsonyvármegyei Sárosfalva és Nadasd birtokokat jelölte ki, melyekbe azok tényleg be is iktattattak.* Wertner ezen állítását kétségtelenül a Fejér-féle Codex Diplomaticus már említett közleményéből vette s így tévedését azzal véljük magyarázhatni, hogy őt ezen közlemény fejrésze tévesztette meg, mely tényleg, de helytelenül megengedi azt a következtetést, hogy a csere a Bazini és Szentgyörgyi grófok részére történt.*
Dr. Moriz Wertner: «Die Grafen von St. Georgen und Bösing» c. közleménye a Jahrbuch der k. k. herald. Gesellsch. «Adler», neue Folge I. Band, Wien 1891. 171–274. lapjain.
Wertner id. műve 254. 1.
A szóban lévő 1397. évi oklevél átírása Rozgonyi Simon országbíró 1409-iki ítéletlevelében, eredetije a csal. ltárban. U. i. megvan rossz átírásban I. Lipót király Bécsben, 1692. évi jan. 31-én kelt privilegialisában is. Valószinűleg ebből közölte a C. D. X/2, 523–525. és másodszor 529–531. 11. Rozgonyi országbíró átírása a a helyes Rohay, I. Lipóté s a C. D. közlései helytelen Bohay nevet tartalmazza.
Rozgonyi Simon orsz. bíró átírásában a kir. parancs vonatkozó kivonatos szövege ez « .................... Quia villam Kyralfalu vocatam a Mathia (így!) filio Pauli et Andrea filio Pethew de Rohay abstulimus et recepimus sub hoc pacto, ut eis equivalentem et tam bonam dare, appropriare et assignare debeamus, igitur vobis committimus ............. ut ubicunque Groff Joerig de Bozen, cui hoc ipsum exequendum commisimus, aliam villam nostram predictis Mathie et Andree dandam et assignandam elegerit et vobis demonstraverit, vel nunciaverit, ad eandem villam ipsos Mathiam et Andream investiatis et instituatis et efficaliter assignetis, promittimus enim vigore presencium ipsam villam, in quam ipsos ut premittitur sic introduxeritis et institueritis, prefatis Mathie et Andree appropriare, assignare et confirmare stb.» A beiktatási parancsnak kelte 1397. évi máj. hó 3-a.
A pozsonyi káptalannak az említett Rozgonyi Simon-féle ítéletlevélben átírt, 1397. évi jún. hó 11-én kelt jelentése szerint a beiktatás 1397. évi jún. hó 1-én megtörtént és pedig a szöveg szerint következőkép «...................... quod predictus comes Georgius feria sexta prox. p. f. Ascensionis Domini (jún. 1.), nunc proxime preterituni iuxta commissionem annotati domini nostri Sigismundi regis una cum aliis probis viris ad se assumptis, de quantitate et fructuositate dicte ville Kyralfalua, .................... a Mathia filio Pauli et Andrea filio Pethew de Rohay per ............ regem per formam concambii ablata, duas villas regales ................. Zarusfalua et Nadasd vocatas ...: pro ipsis Mathie et Andree elegisset et demonstrasset, stb.»
A vonatkozó közlemény címe a C. D. X/2. 523. oldalán a következő: «An. Ch. 1397. Capit. Posoniense ad regem Sigismundum refert, se pro possessione Királyfalva aequivalentes invenisse pro comite Georgio de Bozin possessiones Sárosfalva et Nadasd.»
Pozsony vármegyének már említett monografiája 15szerint 1397 után Malath András pozsonyi polgárt is Sárosfalván találjuk, ki ugyancsak Zsigmond király adományából jutott volna itt birtokhoz.* A rendelkezésünkre álló bőséges adathalmazban azonban ezen birtoklásnak semmiféle nyomát fel nem lelhettük. Ez okon azt hisszük, hogy ez a monografia ezt az adatot abból vélte levezethetni, hogy a Sárosfalvára és Nadasdra vonatkozó csereleveleket nevezett polgár 1412-ben a pozsonyi káptalan által kiadatta és 1413-ban Zsigmond király által megerősíttette. Mivel pegig Sárosfalván sem Malath Andrásnak, sem pedig más, Majláth-családbelinek nyoma nincs, mivel továbbá ezen két Malath-féle oklevelet csakis I. Lipót király 1692 jan. 31-iki már említett s különben is hibákkal telt átírásából ismerjük, valószinűnek tarthatjuk, hogy a Malath név éppoly olvasási hiba, mint a Bohay név. Erre mutat az is, hogy I. Lipót király ezen privilegialisában az 1409 ápr. 27-iki és 1413 jan. 27-iki keletű átirásokban Pető fia, Andrásról mint «... Andrea filio Pethew de Malaty»-ról szól.
Pozsony vm. már idézett monografiája 107. 1. Sárosfa ismertetésénél.
A másik cserekép adományozott birtok: Nadasd újabb korban is létező kisközség a pozsonyvármegyei alsó-csallóközi járásban Kis- és Nagylucstól délkeletre a Somorjából Bősre vivő út mentén. Határának területe 1087 kat. hold. Történetéről nem sokat tudunk, mivel a XV. századig csak öt oly adatot ismerünk, mely határozottan reá vonatkoztatható. Az első Roland nádor ítéletlevele 1250-ből, mely szerint Nadasti Mihály fiai Ivalm, Illés (Elias), Csene (Chene) nem udvarnokok, hanem szabadok.* A második 1269-ből való, mikor IV. Béla Bár (Baar) földét Bodó (Bodou) comesnek adományozza. Ebben a birtok meghatárolásánál említtetik Nadasd.* A következő adatunk már a XIV. század elejéről, 1318-ból való. Ekkor Nadasdi [de Nadost] Iván (Iwan) leánya Liliom (Lilium) saját és három kiskorú gyermeke: János, András, Tamás nevében azokat a földeket, melyeket Mocs (Moch) fia Pál az ő (t. i. Liliom) atyjának megölése és egyéb jogtalanságok fejében neki és már elhalt testvéreinek adott volt, a pozsonyi káptalan előtt Pál fia Miklósnak három márkáért visszabocsátotta.* A legközelebbi ismert adat ezután már csak 70 év mulva merül fel. Ez azt a Kis Lászlót, aki unokatestvérével Rohói Pető fia Andrással Királyfalva birtokába beiktattatik, nadasdi birtokos- vagy lakosnak mondja.* 1390-ben Pensauroi Lénárd kanonok május 13-iki decretuma említi a plebániáját a magyari, gellei, légi, vajkai plebániákkal a szentelt olaj és gyertyák beszerzésével kapcsolatban.*
Er. O. Ltár, Olgyay letét, közölte Bartal Gy. Csallóköz tört. vázlata Pest, 1860. 33–34. 11.
Er. M. Nemz. Múz., a gr. Forgách-csal. ghymesi ágának ltárában, közölte W. VIII. 227–228. 11. és H. Okmt. VI. 118. 1.
Er. pozsonyi kápt. hit. h. ltára, C. 14, f. 8, nr. 9, közölte Knauz II. 747. 1.
O. Ltár, D. L. 7397, régebben N. R. A. f. 379, nr. 7.
C. D. X/8. 313–314. 11.
További ismeretünk róla nincs 1397-ig, mikor mint láttuk Királyfalvi Máté s unokatestvére Rohói Pető fia András cserekép birtokba veszik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
