Ady Endre: Köszönet az életért
S nem mindegy-e, akárhogyan
Verjük magunk az elmulásig?
Olyan nagy vétek a sirás:
Esti vezeklés hajnal-pírban.
Mert az élet mindenkinek
Kivételes, szent örömül jön.
De már jön a megjobbulás,
Már az örömet látni kezdem.
Mindennemü s mindenkié:
Milyen nagy, áldott fényességek.
Életem éltem egyaránt,
Ujjongva avagy panaszolva.
Mielőtt végleg elmegyek,
Meg fogom ezt szépen köszönni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me