Ady Endre: A Város leánya
S búgják bús, ódon énekek:
Falánkabban fal férfiut a nő,
Mióta Város építtetett.
Régi Zeusz-templom falán:
Bekúszta, fogta diadalmasan
Sziveinket a városi lyány.
Ha nem Budapest vagy, de más.
Egyszer a harmadik emeleten
Párisban ért egy szép riadás.
Függöny-feledten, mint titok,
Mely készülőn, keggyel, kegyetlenül
Valakinek majd megnyílni fog.
Szűz hó-teste úgy villogott,
Mint amikor a temetők során
Sikló, bús lidércfény hint lobot.
Így nem látták tolvaj szemek,
Egész szegény, csók-préda nememért
Lelkem jajgatón megremegett.
Míg az ablak sötétre vált
S aztán betakartam a szivemen
Két illetlent: Csókot és Halált.
Itt élnek bennem vétkezőn:
A Város leánya falura jött
S virágokat gyilkol a mezőn.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me