Ady Endre: Testem, vitéz pajtásom
Híven ugrott értem tűzbe, vérbe,
De most már nagyon kopott
Hajdantan büszke vértje.
Mert ha szól hozzá az Élet hangja,
Hegyezi beteg fülét
S fiatalon fogadja.
Homlokunk nyirkos gödörbe ejtjük
S ha volt egymáshoz hibánk,
Egymásért elfelejtjük.
De az Élet bús megérezése,
Testem vidám fiú volt,
Nem leszek rossz Jób én se.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me