Ady Endre: Harcos és Harc
A harcos ember:
Megtelik szerelemmel
S valahogyan kifordul a sorbul.
Ilyenkor sem a lelke:
Kitelelte
A bánatát
S csak azért él néha magának,
Mert így lehet az övéivé,
Jövőt-küzdő fia a Mának,
Ön-boldogságáért másnak jó legény.
Amikor minden úgy rohad,
A nagyszerű,
Kettős, szép gesztusokat.
S mindenkié a szenvedésem:
Mégsem
Hamar támad ilyen valaki.
S gyermekesült szájammal itten
Beszél hozzátok,
Ha bármilyen káromkodás is:
A Harc,
Az Isten.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me