Ady Endre: Levél a szerkesztőhöz
Mert Vigadója kész vagyon.
Volt búra ok s hogy víg lehessen,
Hát meg is érdemli nagyon.
Hejh, mert erről a Vigadóról
Zengett nemrég sok méla dal.
(Úgy tudom, én is írtam egyet.)
Becses tehát a diadal!...
De azt is hallám, Szerkesztő Úr,
Hogy ez új, fényes Vigadó
Nemcsak bálnak és hangversenynek,
Hanem szinháznak is való,
Hogy Zilah rajong Tháliáért
És szellem-kosztra éhezett...
Homokay is ott telelt volt...
(Óh, édes, szép emlékezet!...)
(A Szilágy sem jön rendesen)
S hogy egyet-mást most tudni vágyok,
Hiszem, azért baj nem leszen.
Mert rajongok én Tháliáért,
Ha zilahi is Thália -
Hogy nem válhattam be szinésznek
És becsapott egy naiva.
Szerkesztő Úr, üzenje meg.
Ha naivába szeretnék tán
Addig - akkor is elmegyek.
Sulamitot Zilahon látni,
Gyönyörnek sok és szép remény!...
(Egy potyajegyet kapok tán csak,
Mert potyajegyhez szoktam én!)
Két-három sor nem árt talán...
Hajh, minő telt házakat csábít
Nálunk e szép zsidó leány.
A macska és a kút meséje
Hány érző szívet megrikat,
Talmud-mese, Kol-Nidre zsoltár
- Szelídülünk -, csak ennyi hat...
Nem kell manapság senkinek,
Aranykakas kukorikolhat,
Minek játsszák, ha nincs kinek.
Sulamit kell most a magyarnak,
Bánk bán sirassa Katonát -
Más az idő, mások a szerzők:
Él Kövesy és él Donáth!...
Voltam kiváncsi szerfelett.
Csak nem Sulamittal nyitják meg,
Mert akkor, akkor - nem megyek...
Kérem, hússzor hallgattam végig
S majd macska lett belőlem is. -
»A példa fáj...« Levelem zárom,
Be van fejezve meg nem is...
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me