Ady Endre: Az én menyasszonyom
De elkisérjen egész a síromba.
»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«
Csak a szivébe láthassak be néha.
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
A lelkem lenne: életem, halálom.
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
»Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.«
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me