Ady Endre: Egy jövendő karácsony
Egy jövendő karácsony
Jön a karácsony fehéren
S énhozzám is jön talán majd
Valaki a régiekből.
S énhozzám is jön talán majd
Valaki a régiekből.
Csöndesen lép a szobámba
S én köszöntöm: »Béke, béke.«
A küszöbön sápadt orvos.
És szorongva szól a vendég:
»Ma karácsony van, karácsony,
Emlékszel a régiekre?«
S én köszöntöm: »Béke, béke.«
A küszöbön sápadt orvos.
És szorongva szól a vendég:
»Ma karácsony van, karácsony,
Emlékszel a régiekre?«
És bámulva és vidáman
És kacagva mondom én majd:
»Ma karácsony van, karácsony.«
És kacagva mondom én majd:
»Ma karácsony van, karácsony.«
És szorongva szól a vendég:
»Valami tán fáj a multból?«
Megmozdul a sápadt orvos.
»Valami tán fáj a multból?«
Megmozdul a sápadt orvos.
És bámulva és vidáman
És kacagva mondom én majd:
»Hiszen én még sohse éltem.«
És kacagva mondom én majd:
»Hiszen én még sohse éltem.«
És hörögve mondom én majd:
»Ki a szobámból, pogányok.«
Döng az ajtóm és bezárul.
»Ki a szobámból, pogányok.«
Döng az ajtóm és bezárul.
És hörögve mondom én majd:
»Hiszen én meg se születtem.
Karácsony van, száll az angyal.«
»Hiszen én meg se születtem.
Karácsony van, száll az angyal.«
És a nagy, szomoru házban
Zsoltárokat énekelve
Hajnalig várom az angyalt.
Zsoltárokat énekelve
Hajnalig várom az angyalt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
