Ady Endre: Válasz
Egy hosszú, kínos életen,
A kétség átkos órájában
A sors megadta énnekem.
Nem a nyugalmat. Az én lelkem
Megölné a csend, nyugalom,
Csak egy intést, biztatást vártam,
Ha zokogásba fúl dalom,
Szivemből ömlő, bús dalom.
Ez áldott, édes biztatást,
Áldott a szív, mely némán szenved
S mégis tud vigasztalni mást.
Hát más is érzi azt az átkot,
Melytől zokog minden dalom?
Óh! akkor nem fog porba sújtni
Bús végzetem, a fájdalom,
A dalba ömlő fájdalom...
Egy hosszú, hosszú életen,
A megértő, biztató hangot
A sors megadta énnekem.
Tudom, hogy múló pillanatra
De azért légy ezerszer áldott
Te, aki átérzed dalom,
Szivemből ömlő, bús dalom.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me