Amade László: CXXIV JÓL TUDOD, KINCSEM...
CXXIV JÓL TUDOD, KINCSEM...
1.
Jól tudod, kincsem,
Minap hogy estem
Én véled szép ismeretségben,
Hogy szívem sértve
Van, de elröjtve
A te kegyességedben.
Adtam én azt néked nyilván tudtodra
Számot tartván a te fogadásaidra,
Melyet vártam én vigasztalásaimra,
De mindeddig hallasztva.
Jól tudod, kincsem,
Minap hogy estem
Én véled szép ismeretségben,
Hogy szívem sértve
Van, de elröjtve
A te kegyességedben.
Adtam én azt néked nyilván tudtodra
Számot tartván a te fogadásaidra,
Melyet vártam én vigasztalásaimra,
De mindeddig hallasztva.
2.
Jusson eszedben,
Beszédjeidben
Miket szóltál jelenlétemben;
Hogy árva sorsod
És jászos voltod
Gyámolát te nem tudod.
Hogy ha tetszik a szép személednek,
Kész gyámola szívem a te szívednek
Ád az Isten áldást mind a kettőnknek,
És élhetünk Istennek.
Jusson eszedben,
Beszédjeidben
Miket szóltál jelenlétemben;
Hogy árva sorsod
És jászos voltod
Gyámolát te nem tudod.
Hogy ha tetszik a szép személednek,
Kész gyámola szívem a te szívednek
Ád az Isten áldást mind a kettőnknek,
És élhetünk Istennek.
3.
Azért reményem
Egyetlen egyem,
Tekints kérlek, szívem fájdalmit;
Kegyesen gyógyítsd,
De meg ne újjítsd
Annak az ő sebeit.
Mert ég érted szívem miulta ismér,
És ha tőled kegyes választot nem nyér,
Nem frissíthet rajtam akármely nagy dér,
Kegyetlen ájulás ér.
Azért reményem
Egyetlen egyem,
Tekints kérlek, szívem fájdalmit;
Kegyesen gyógyítsd,
De meg ne újjítsd
Annak az ő sebeit.
Mert ég érted szívem miulta ismér,
És ha tőled kegyes választot nem nyér,
Nem frissíthet rajtam akármely nagy dér,
Kegyetlen ájulás ér.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
