Amade László: LXII. AZT GONDOLTAM, NINCS MÁR KÉTSÉG...

Full text search

LXII. AZT GONDOLTAM, NINCS MÁR KÉTSÉG...
 
1.
Azt gondoltam, nincs már kétség,
Föllobbant az igaz hüség,
S mind én bennem tisztán ég:
De elolvadott fáklája,
Meghűlt legkissebb szikrája,
Vagyok szegény példája.
 
2.
Mint az hajó, úgy habozom,
Noha én mégsem változom,
Meg is tisztán áldozom;
Nincs is búss szívemnek czélja,
Mert kemény szived aczélja,
Nincs érdeme s jutalma.
 
3.
Ah, mi haszna igy kinlódni,
Mint hó naptúl elolvadni,
S új új kinra születni;
Csak remélni és úgy élni,
Mindeneket csak csak vélni,
Csak mesében szeretni.
 
4.
Dobog szivem és szemem sir,
Mert előttem kész az gyászsír,
Kiben hived temeted!
Módi, látom, az álnokság,
Kénnyen él az gaz ravaszság,
Meghal az állandóság!
 
5.
Eztet tőlem, ha kivántad,
Végvoxomat ohajtottad,
Én szivemet próbáltad;
Azért magam' declárálom,
Hogy megválom, ez nem álom,
Szivem másnak ajánlom!

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me