Amade László: XLII. LÁNGOZIK BÁR LÁNGOM...

Full text search

XLII. LÁNGOZIK BÁR LÁNGOM...
 
1.
Lángozik bár lángom hív tüzében,
De mégsem olvad el szerelmében;
Mert vár hüségtül,
Mint vas magnestül,
Vagy pedig az hajnal
Piros égtül.
 
2.
Azt gondolod talán, hogy kedvezek,
Éretted meghalok, úgy szeretlek;
Mint arany tüztül
Vár nyólcz próbátúl,
Próbálok és várok
Előbb attúl.
 
3.
Czifra bár az égen a szivárvány,
Sok fösték s ér benne, olly mint márvány;
Nem kedvem sinlés,
És a rézfinlés,
Bár álnok s ravasz szem
Sandalon lés.
 
4.
Sokszor ugyan, sokszor már föltettem,
Többször nem cselekszem, kit miveltem:
Hogy légyek ködben
S hamis fölhőben
Éljek, s mint eb türjek
Reménségben.
 
5.
Nem köll már engemet késérgetni,
Mint ebet nyúl után köll kergetni,
Hidd meg, hogy való
S bizony állandó,
Ez végső s múlt esső
Nem változó.
 
6.
Így azért s ezekért meg köll lenni,
Szivemnek más tüztül köll hevülni;
Már légyen elég,
Azért is van vég,
Kintelen voltam ezt
Elkövetni.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me