Ányos Pál: Barcsaynak
Rendes! mig én Apony fedetlen bástyáin |
Mig én az országlás kényes oskoláin,
Csudálkozom szelid népeink hibáin:
Addig te Angola s Congo határára, |
Ott szegény szerecsen kinos igájára
Szánokodó szemet vetel rabságára!
Ember vagy és azért érdekel insége, |
Ezt okozta arany bünös fényessége,
Gazdagság bálvánnya, haszon dühössége!
Kikel a fösvénység szomju birtokáról, |
S leoldván tajtékos jármait rudjáról,
Ember nyakra veti barmoknak nyakáról!
Láncon, guzson hordja halandó társait, |
Nem nézi könyveit, nem zokogásait,
Csak vad nyeresége töltse tárházait.
Mi szükség volt tehát London piacára |
Vagy büszke Leidennek szabad tájékára
Annyi tudóst hozni Rajnának partyára?
Ha csak ezt tanulják Lock s Newton könyvéből, |
S efölött dühösség gazdag méhelyéből
Új s meg új bünöket szedni kebeléből:.
Iszonyu vadságok! fene emberségek! |
Cudor juhászodás! vétkes nyereségek!
Ó hát már reánk is néz kegyetlenségek?
Hallom barcagását e bus késértésnek, |
Vagyon egy kis része a testesülésnek,
Melly még helyet adhat e dühös döfésnek.
Hányd fel már erőszak, számát kinaidnak, |
Rázd ki zöldült aját mérges nyilaidnak,
Mellyik nem izzadja vérét polgáridnak?
Add meg azt is nekik, hogy megfereszthessék, |
S hogy pogány örömök inkább neveltessék,
Győzedelem kapu főre függeszthessék!
Ó egek! nem elég hogy titkos szerekkel |
Szükség még villogó kinzó eszközökkel,
Szegény világunkat dulni mennykövekkel?
Láttam én bálványink véres templomában, |
Egy illy bünt heverni, melly szilajságában
Kényeskedik fényes pálcák oltalmában.
Előbb, ha kikeltek szoros határokból |
Hadat irtak önnön vérekből, honnyokból,
Igy csinált tömlöcöt a szabad kunyhókból
Im igy törekedett Átila népével, |
Mintzius partyára rontó fegyverével,
Hogy szólhasson Róma öreg püspökével.
Igy fegyverkeztette Sándor kis hazáját, |
Midőn leszaggatta Persepol bástyáját
S fejére szoktatá világ koronáját.
Mármost az áll elől a vérferedőnél, |
Hal, vész, raboskodik más dicsőségénél,
S mégis fázik ügye hivsége tüzénél.
Boldogtalan nemzet, ki igy hurcoltatol, |
S ezer cselék által addig vakittatol,
Mig hazád s javadbul ki nem pusztittatol.
Ezt jövendölte az én kedves Lukánusom, imigy énekelvén:
Confundet ius omne manu, scelerique nefando Nomen erit virtus!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me