Ányos Pál: Érzékenységeim egy kedves atyámfiának időnek előtte történt halálán
Érzékenységeim egy kedves atyámfiának időnek előtte történt halálán
Tua vita dignior aetas.
VIRGILIUS
| Vond be, szomoruság, fátyollal lantomat |
Kit végezéseknek mostoha rendei
S halandóságunknak örök törvényei
Élete tavasza virágzó korában
Az elenyészésnek zártok homályában.
Illy hamar tünnek el Hibla virágai,
Kiket ápolgattak Gráciák ujjai,
Midőn a nap érvén egünk közepére,
Lankasztó sugárit küldi mezejére.
Illy gyorsan múlik el erdők ékessége,
Mellyet a tavasznak szült gyönyörüsége,
Ha az ősz ráküldi süvöltő szeleit,
Mellyek leszaggassák halvány leveleit.
Szomoru törvénnye a nagy természetnek,
S egy föld golyóbicsán tévelgő nemzetnek,
Ezt is te irtad fel nem levők számában,
Kit most sohajtásim követnek sirjában.
| Bátyám! nem vagy többé! nem látnak szemeim! |
Csak néha, ha az éj bus csendességében
Elmult napjaimat olvasom rendében,
S a szomoru holdnak bágyodtt világára
Könyves szemmel nézek haldokló lángjára,
Akkor hallok szomszéd toronyban huhogni,
S egy fejér árnyékot mellettem suhogni,
Ó tudom, hogy tied! - Te jősz barátodhoz,
Hogy felszedd könyveit s vigyed koporsódhoz;
Oda, hol életünk lehullnak jármai,
S megszünnek sebesült szivünknek jajjai;
| Hol hiv barátinknak nemes könyveiből |
Nagy éj - hosszu álom! - most nyugodalmadban
Altatod bátyámot bus birodalmadban!
Hol van most erkölcsin nőtt gyönyörüségünk,
Hol annyit igérő hamis reménségünk?
Megcsalt! - a temető fonnyasztó szelei
Fujtak, s elbágyodtak rózsáink szinei,
Mellyek már az érdem illatos kertyéből
Reánk mosologtak bimbók rejtekéből!
Igy sohajt a szegény lakos kunyhójában,
Ki jutalmát várta terhes munkájában,
Midőn a szélvésznek kietlen árjai
Pusztittyák telekét, s usznak kalászai.
| Ti, kik e nagy világ gyászos piacára |
Érdemes aggottak, hallom nyögésteket,
Hallom sohajtozni sebhedt sziveteket!
Igaz helyét lelte fájdalom nálotok,
Elfonnyadt a virág, amelyre vártatok!
Elmegyek veletek idétlen sirjához,
Hogy közelithessek boldog árnyékához,
Melly az igaz erkölcs gyönyörü fényében
Lebeg temetőnek bus kerittésében.
| Ó szerencsés ifju, ki annyi sohajtást |
Nyugodjál békével! - s ha eltüntél tőlünk,
Sirod tulsó részén emlékezz felőlünk!
Éngem még életem egy-két esztendeje
Biztat; ó azután boldogok mezeje
Leszen lakóhellyem, hol téged, barátom,
S véled több pajtásim, reménlem, meglátom!
1780-1781
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
