Ányos Pál: Gyöngyösi árnyékához
VIRG. Aeneid. VI. v. 380. |
Állj meg, Te nagy lélek tünő szárnyaiddal, |
Közölj egy pillantást hiv onokáiddal,
Kiket már utánad emelsz tollaiddal!
Nézz le, hogy röpdöznek Duna mellyékéről, |
Hogy szóll furuglyájok őseik lelkéről,
Hogy nyög, hogy mosolyog Gellért tetejéről?
Szebben ragyog Fébus köztök sugarával, |
Flora többet festi réttyét virágjával,
Többet játszik Zefir rózsák illattyával.
Miolta eljöttünk Tanais partyáról, |
-Nem keltek illy napok világunk sarkáról,
S nem törött annyi ág Apollo fájáról.
Ha ezt mind megláttad, menny repülésedben, |
De magad mosolyogj érzékeny szivedben,
Hogy még van, ki örül versszerző tüzedben.
Mi pedig elmenünk Gömör vármegyében, |
Ott áldgyuk lelkedet polgárink nevében,
Rózsát s ciprust hintvén sirod tetejében!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me