Ányos Pál: Hiv barátnak hivétől fájdalmas elválása | Verstár - ötven költő összes verse

Full text search

Hiv barátnak hivétől fájdalmas elválása

Szivem! jön már szerelmünknek,
Boldog szerelmünknek,

Elválásnak órája;

Próbaköve hivségünknek,
Eskütt hivségünknek,

Szenvedésnek pályája.

Bátran csüggtem ajakidról,

S eddig veled mulattam;

Ragad a sors karjaidról,
Gyenge karjaidról;

Bura kárhoztattattam,

Elhagyattam, elhagyattam!

Nyulj mellyemre kezeiddel,

Drága kezeiddel,

Érezd elholt szivemet:

De ne sirj; mert könyveiddel,

Igaz könyveiddel,

Kettőzteted sebemet.

Oh ég! mért adtál oly szivet,

Melly annyit érezhessen,

Vagy miért esmértem oly hivet,

Imádandó hivet,

Kiért szivem éghessen,

Esdekhessen, esdekhessen.

Nem szegezem a végzések,

Örök szent végzések

Ellenébe magamat.

Eltitkolom szenvedések,

Kinos szenvedések

Tengerébe bajomat.

Eltávozom személlyedtől,

Szivedtől nem távozom; -

Miként válhatnék el ettől,

S nemes hivségedtől?

Oh! ettől nem távozom,

Nem távozom, nem távozom!

Látlak én messzeségemben

Nagy messzeségemben,

S lelkeddel beszélgetek;

Csókjaidra képzésemben,

Édes képzésemben,

Csókokkal felelgetek.

Estvéli gyenge szellőktől

Kérdezd hollételemet,

Megmondgyák ők; s nyögésektől,

Csendes nyögésektől

Tanuld ki szerelmemet,

Hivségemet, hivségemet.

Emlékezz meg imádódról,

Igaz imádódról,

Te is, szivem reménye!

Gondolkodgyál barátodról,

Eskütt barátodról;

Ez szerelem törvénye.

Számot tartok hivségedre,

Félvilágért nem adom;

Emlékezz eskütt hivedre,

Ó eskütt hivedre,

Lásd, én immár bujdosom,

Már bujdosom, már bujdosom!

1782-1784

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me