Arany János: REMÉNYEM
Sem árboca, sem kormánya;
Csapkod a hullám keményen
Gyönge sajkám veti-hányja.
Földe a kopár valónak,
Honnan el-ki számüzötten
Fut reményem, e kis csónak.
Bujdosott, mind beljebb téved;
Egy hab a más habhoz vágja,
Mégsem óhajt lelni révet:
Retteg újabb kikötőtül,
Hol tövis közt nincsen rózsa
S pusztában virág nem zöldül:
A föld, hogy sivár mezőin
Bírhassák követni bátran
Nyomaimat üldözőim.
Merre szél hajt és hab ingat:
Érzem, enyhül fájdalmam, ha
Szél és hullám karja ringat.
S néha-néha egy szivárvány
Mosolyog rám, megtörötten
Képzeletem óceánján.
Rengj, hajóm, szabad hullámon.
És ne tudjam, így rohanva,
Meddig halál, meddig álom!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me