Arany János: A VÉN GULYÁS TEMETÉSE
A VÉN GULYÁS TEMETÉSE
Viszik Marci bácsit, nem is hozzák vissza,
Hova ő most indul, nem csekély út lesz a!
Hova ő most indul, nem csekély út lesz a!
Nincs is benne mód, hogy gyalog odaérjen:
Mint urat kell vinni fekete szekéren.
Mint urat kell vinni fekete szekéren.
Harminchat ökör van fogva a járomba...
Majd csak bévontatják a paradicsomba.
Majd csak bévontatják a paradicsomba.
Hát még a kiséret! az egyszer a fényes:
Előtte a gulya, utána a ménes.
Előtte a gulya, utána a ménes.
S a lágyszívü barmok, mintha búsulnának
Mind olyan ostoba képeket csinálnak.
Mind olyan ostoba képeket csinálnak.
De az neki mindegy: ő már deszkát árul,
Vagy tud, vagy nem is tud e komédiárul.
Vagy tud, vagy nem is tud e komédiárul.
A gulyát sem kérdi: hever-e? szalad-e?
Csak egyszer se mondja: tala te! tala te!
Csak egyszer se mondja: tala te! tala te!
Csöndesen nyujtózik hátán a szekérnek,
Már nincs messze a hely, tüstént odaérnek.
Már nincs messze a hely, tüstént odaérnek.
Ott örök bucsút vesz tőle ménes, gulya;
Mögötte bezárul másvilág kapuja.
Mögötte bezárul másvilág kapuja.
De kiséri két pap, két egyház imája...
No, hisz valamelyik majd csak eltalálja.
No, hisz valamelyik majd csak eltalálja.
S amit száz esztendő nyilt kérdésül hagyott,
E szegény bitang juh fölleli itt, vagy ott.
E szegény bitang juh fölleli itt, vagy ott.
Lelje is föl nyáját, lelki üdvösségét:
Béke födje hamvát... fátyol az emlékét.
Béke födje hamvát... fátyol az emlékét.
(1855 máj.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
