Arany János: ÁRVA FIÚ | Verstár - ötven költő összes verse

ÁRVA FIÚ

Árva fiú sír az ablak alatt,
Ifi'asszony a szobában múlat.

"Anyám, anyám! hideg van itt,

Bocsáss be,

Bocsáss be."

"Megállj, poronty... megyek ki csak,

Megállj te!"

Ifi'asszony gyújt lobogó lángot,
Süti annál a csöröge-fánkot.

"Anyám, anyám! eressz be már,

Ehetném,

Ehetném. "

"Csak ezt is még a föld alá

Tehetném!"

Árva fiú marad a sötétben,
Özvegyasszony kedvese ölében.

"Anyám, anyám! nem tudom én

Mit látok,

Mit látok;

Félek nagyon: ne oltsd el a

Világot!"

Temetőben árva fiú apja
Lepedőjét, szemfödelét kapja.

"Anyám, anyám, az Isten szent

Nevére,

Nevére!

Amott jön az édesapám

Fehérbe."

Kimene az özvegyasszony éjjel,
Veri fiát a vizes kötéllel,

"Ne bántsd, ne bántsd, gonosz r...!

Az árvát,

Az árvát:

Te ölted meg, te adod meg

Az árát.

Temetőben csendes az én házam,
Jobb neki ott énvelem egy házban;

Oda viszem karon fogva

Magammal,

Magammal :

Ne bánjon így senki az én

Fiammal!"

S ifi'asszony elszalad egy ingben;
Ismeri őt a faluba' minden:

Körül, körül csatangol a

Temetőn,

Temetőn.

Szegényt, szegényt szánd meg uram

Teremtőm!

(1855 okt.)

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!