Arany János: IDUNA EMLÉKE
IDUNA EMLÉKE
I. SÍRJÁRA
Egész teste fájdalom volt,
Egész lelke szeretet:
Az súlyától földbe hajolt,
Ez a mennybe sietett.
Fényes lelkének a mennyben
Jobb is, mint e földi szennyben;
Ott van igazi hazája,
Kedveseit oda várja.
Egész lelke szeretet:
Az súlyától földbe hajolt,
Ez a mennybe sietett.
Fényes lelkének a mennyben
Jobb is, mint e földi szennyben;
Ott van igazi hazája,
Kedveseit oda várja.
II. VERS-KÖTETE ELÉ
Mint álló csillagot
Nem láttuk az égen,
Fényesen ragyogott,
Oh! de már estében.
Nem láttuk az égen,
Fényesen ragyogott,
Oh! de már estében.
(1853)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
