Arany János: BALLADA AZ ELŰZÖTT ÉS VISSZATÉRT GRÓFRÓL
BALLADA AZ ELŰZÖTT ÉS VISSZATÉRT GRÓFRÓL
Goethe
Oh, jöszte be, jó öreg énekesünk!
Itt lenn, a terembe', magunkra leszünk,
Zárjuk be retesszel a zárat.
Anyánk könyörög, s az atyánk odakünn
Farkasra vadász, tova fárad.
Mondj szép regedalt, oh de többször is ám,
Míg bétanulom kis öcsömmel;
Már rég epedünk zene s dalnok után.
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Itt lenn, a terembe', magunkra leszünk,
Zárjuk be retesszel a zárat.
Anyánk könyörög, s az atyánk odakünn
Farkasra vadász, tova fárad.
Mondj szép regedalt, oh de többször is ám,
Míg bétanulom kis öcsömmel;
Már rég epedünk zene s dalnok után.
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Irtózatos éjben, ölő hadon át,
Elhagyja a fénylakot, ősi honát,
Kincsét idejében elásta.
A gróf tova illan a kis kapun át,
Mit burkol ölébe' palástja?
Mit rejteget és viszen oly szaporán,
Hogy visszatekinteni sem mer?
Kis lánya szegény az, aludva karán. -
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Elhagyja a fénylakot, ősi honát,
Kincsét idejében elásta.
A gróf tova illan a kis kapun át,
Mit burkol ölébe' palástja?
Mit rejteget és viszen oly szaporán,
Hogy visszatekinteni sem mer?
Kis lánya szegény az, aludva karán. -
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Nos virrad; előtte a messze világ,
Szállást neki völgy, neki hűs bokor ád,
Enyhet falu népe, daláér'.
Így vándorol, így eped éveken át,
Szakálla alább meg alább ér;
Ám nő kebelén is a szende alak,
Vihar ellen védve köpennyel,
Nem fejtheti szebbé hercegi lak. -
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Szállást neki völgy, neki hűs bokor ád,
Enyhet falu népe, daláér'.
Így vándorol, így eped éveken át,
Szakálla alább meg alább ér;
Ám nő kebelén is a szende alak,
Vihar ellen védve köpennyel,
Nem fejtheti szebbé hercegi lak. -
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Év elhalad, évnek utána megyen,
Meghagyja, megadja magát a köpeny,
Nem is éri be termete teljét.
Néz apja reá, kire néznie menny!
Örömében nem leli helyét;
Oly gyönyörű, oly nemes a hajadon,
Fájárul a mag nem ütött el;
Oly kincs az apának e drága vagyon! -
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Meghagyja, megadja magát a köpeny,
Nem is éri be termete teljét.
Néz apja reá, kire néznie menny!
Örömében nem leli helyét;
Oly gyönyörű, oly nemes a hajadon,
Fájárul a mag nem ütött el;
Oly kincs az apának e drága vagyon! -
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
S ím vágtat elő fejedelmi lovag,
Felnyúl a leány keze, vélve hogy ad,
Alamizsnát nem veszen észre,
Ám gyönge kacsója szorítva marad:
Ez kell nekem! üdvöm a kézre!
Ismerve - az ősz felel - égi becsét,
Mint hercegi nőd' emeld fel;
Ott a lovag elgyürüzé jegyesét -
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Felnyúl a leány keze, vélve hogy ad,
Alamizsnát nem veszen észre,
Ám gyönge kacsója szorítva marad:
Ez kell nekem! üdvöm a kézre!
Ismerve - az ősz felel - égi becsét,
Mint hercegi nőd' emeld fel;
Ott a lovag elgyürüzé jegyesét -
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Megáldja a pap őket az ima helyén,
Vígan, szomorún is, a hölgy vele mén,
Szomorún, hogy vészi bucsúját.
Azóta ide s tova jár-kel a vén,
Örömében viseli búját.
Ilyen vala drága leányom, ilyen
Unokákat vártam idővel!
Oh! nappal is, éjjel is áldva szivem -
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Vígan, szomorún is, a hölgy vele mén,
Szomorún, hogy vészi bucsúját.
Azóta ide s tova jár-kel a vén,
Örömében viseli búját.
Ilyen vala drága leányom, ilyen
Unokákat vártam idővel!
Oh! nappal is, éjjel is áldva szivem -
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Megáldja a gyermekeket; de mi hang
Zörgetnek: atyánk jön! az ősz odavan!
Elrejteni őt hova tudjuk? -
Mit csábitod a gyereket, te bitang!
Fogjátok el, érckezü hajduk!
Börtön fenekére a tolakodót! -
Anyjok veszi észre, hamar kel,
Fut, nyájasan esdeni, szólani szót.
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Zörgetnek: atyánk jön! az ősz odavan!
Elrejteni őt hova tudjuk? -
Mit csábitod a gyereket, te bitang!
Fogjátok el, érckezü hajduk!
Börtön fenekére a tolakodót! -
Anyjok veszi észre, hamar kel,
Fut, nyájasan esdeni, szólani szót.
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Hajdú haboz, áll nemes arccal az ősz,
Gyermek s anya esd, ahogy esdeni győz;
A hercegi dölyf nyeli mérgét.
De asszonya kértire lázad a bősz,
Míg vad dühe feltöri kérgét:
Vesztemre vevélek el, utcai rongy!
Koldus te!... hanem hisz úgy kell!
Szennyet koronámra hoz ím e poronty -
Gyerek ezt nem hallja örömmel.
Gyermek s anya esd, ahogy esdeni győz;
A hercegi dölyf nyeli mérgét.
De asszonya kértire lázad a bősz,
Míg vad dühe feltöri kérgét:
Vesztemre vevélek el, utcai rongy!
Koldus te!... hanem hisz úgy kell!
Szennyet koronámra hoz ím e poronty -
Gyerek ezt nem hallja örömmel.
Még áll, diadalmasan áll az öreg,
Döbbenve hanyatlik a szolgasereg,
A férj dühe dúl - kire töltse?
Átkos vala nászom, a kéjteli reg,
Viráginak itt a gyümölcse!
Nem pótol - igaz - nevelés soha fajt,
Nemes érzet jár csak a nemmel,
Koldús anya szűlt ime koldusi rajt -
Gyerek ezt nem hallja örömmel.
Döbbenve hanyatlik a szolgasereg,
A férj dühe dúl - kire töltse?
Átkos vala nászom, a kéjteli reg,
Viráginak itt a gyümölcse!
Nem pótol - igaz - nevelés soha fajt,
Nemes érzet jár csak a nemmel,
Koldús anya szűlt ime koldusi rajt -
Gyerek ezt nem hallja örömmel.
És el ha taszít apa, férj ha elűz,
Széttépi vadúl, ami együve fűz:
Oh jertek az őshöz, apához!
A koldus, az agg, a mezítelen ősz
Még fel bir emelni magához.
E vár az enyím! Te raboltad el azt,
Fajod űzte ki gyilkos elemmel;
Itt rá a pecsét, a királyi malaszt! -
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Széttépi vadúl, ami együve fűz:
Oh jertek az őshöz, apához!
A koldus, az agg, a mezítelen ősz
Még fel bir emelni magához.
E vár az enyím! Te raboltad el azt,
Fajod űzte ki gyilkos elemmel;
Itt rá a pecsét, a királyi malaszt! -
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Már jogszerű fejdelem űli a trónt,
Ő vissza hivének ad ősi vagyont,
Feltörhetem a kincs zárát.
Hagyján, fiam! így szeliden ipa mond:
Urunk kegyelem-szava vár rád.
Mind jóra üt ez ki; feledjük a bajt!
Ma szerencsénk csillaga tűnt fel,
Nőd grófi leány, szüle hercegi fajt -
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
Ő vissza hivének ad ősi vagyont,
Feltörhetem a kincs zárát.
Hagyján, fiam! így szeliden ipa mond:
Urunk kegyelem-szava vár rád.
Mind jóra üt ez ki; feledjük a bajt!
Ma szerencsénk csillaga tűnt fel,
Nőd grófi leány, szüle hercegi fajt -
Gyerek ezt hallgatja örömmel.
(1858 ápr.1)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
