Arany László: ELFRIDA
ELFRIDA
Jelige: Pénzt, paripát, feleséget
Sohase bízz másra.
Sohase bízz másra.
Furcsán esett, de megesett
Hajdanában ez az eset,
Hajdanában, danában,
Ködös Britanniában.
Hajdanában ez az eset,
Hajdanában, danában,
Ködös Britanniában.
*
Edgar, angolok királya,
Gyászos özvegységet ére,
Sírt-rítt, majd meghalt nejéért,
Nem lelt balzsam-írt sebére:
No de mégis csak begyógyult,
Nem telt belé csak néhány nap,
Mihelyt hírét vette egy szép
Devonshirei gróf-leánynak.
Gyászos özvegységet ére,
Sírt-rítt, majd meghalt nejéért,
Nem lelt balzsam-írt sebére:
No de mégis csak begyógyult,
Nem telt belé csak néhány nap,
Mihelyt hírét vette egy szép
Devonshirei gróf-leánynak.
Jött a hír, - volt aki hozza,
A királyok lelnek enyhet,
Mért is tartanának másért
Jött és sugta: aki meghalt
Magok körül annyi renyhet,
Hadd nyugodjék lenn a sírban,
Szép virág vár, rózsabimbó:
Menj, szakítsd le, Devonshireban.
A királyok lelnek enyhet,
Mért is tartanának másért
Jött és sugta: aki meghalt
Magok körül annyi renyhet,
Hadd nyugodjék lenn a sírban,
Szép virág vár, rózsabimbó:
Menj, szakítsd le, Devonshireban.
Edgár szegre tette a bút,
S küldte Athelwold vitézét:
Kósza hírnek nem hiszek, menj,
Mindent szemre véve nézz szét,
S ha oly szép, mint híre mondja,
Magam megyek jegyváltásra -
- Pénzt, paripát, leánynézést
Sohase bízz másra!
S küldte Athelwold vitézét:
Kósza hírnek nem hiszek, menj,
Mindent szemre véve nézz szét,
S ha oly szép, mint híre mondja,
Magam megyek jegyváltásra -
- Pénzt, paripát, leánynézést
Sohase bízz másra!
Ment Athelwold, Devonshirenek
Grófi kastélyát elérte,
Látta Elfridát, s szívének
Verésitől dobban vérte; -
Mind a hírt, mely szállt felőle,
Rút hazugságnak találta,
Mert nem bimbó, rózsabimbó,
Szép kifeslett rózsa várta.
Grófi kastélyát elérte,
Látta Elfridát, s szívének
Verésitől dobban vérte; -
Mind a hírt, mely szállt felőle,
Rút hazugságnak találta,
Mert nem bimbó, rózsabimbó,
Szép kifeslett rózsa várta.
Szép kifeslett rózsa: szirmán
Megáll a szem önfeledve,
Kelyhén mintha ott ragyogna
A hajnalnak perge nedve,
Ez az arcpír, - áttűnik mint
Fátyol burka ért gyümölcsnek,
Talán szellő is lefujja, -
Eszét venné bármi bölcsnek.
Megáll a szem önfeledve,
Kelyhén mintha ott ragyogna
A hajnalnak perge nedve,
Ez az arcpír, - áttűnik mint
Fátyol burka ért gyümölcsnek,
Talán szellő is lefujja, -
Eszét venné bármi bölcsnek.
Könnyű menni követségbe,
Ország dolgát sütni-főzni,
Járni-kelni hadsereggel,
Ellenségeket legyőzni;
De ifjúnak szép leányért
Menni másnak jegyváltásra, -
- Pénzt, paripát, háztűznézést
Sohase bizz másra!
Ország dolgát sütni-főzni,
Járni-kelni hadsereggel,
Ellenségeket legyőzni;
De ifjúnak szép leányért
Menni másnak jegyváltásra, -
- Pénzt, paripát, háztűznézést
Sohase bizz másra!
Szíve lett úr, és Athelwold
Feledé, mi ügyben járt ott;
Telt az idő, egy nap, két nap,
Hetek óta mulat már ott;
Csinos ifjú szép leánnyal
Mindig együtt, reggel, estve, -
S egyszer, íme, csak belépnek
Az apához, áldást esdve.
Feledé, mi ügyben járt ott;
Telt az idő, egy nap, két nap,
Hetek óta mulat már ott;
Csinos ifjú szép leánnyal
Mindig együtt, reggel, estve, -
S egyszer, íme, csak belépnek
Az apához, áldást esdve.
Gazdag ifju, ős családból,
A királynak is kegyence,
Hajdanában is, miként ma,
Az ily kérő várt szerencse;
Az apánál kész az áldás,
S a nászt csakhamar megülik:
"Te az enyém, én a tied,
Ásó, kapa, mind a sírig!"
A királynak is kegyence,
Hajdanában is, miként ma,
Az ily kérő várt szerencse;
Az apánál kész az áldás,
S a nászt csakhamar megülik:
"Te az enyém, én a tied,
Ásó, kapa, mind a sírig!"
S elindulnak a királyhoz.
Csak most főtt Athelwold agyja,
Hogyan adjon neki számot?
Valljon-e, vagy jobb: tagadja?
Mi lesz a gonosz csalásnak
Legjobb leplezője, örve?
Hosszú az út s tekervényes,
Tekervényesb az ő terve.
Csak most főtt Athelwold agyja,
Hogyan adjon neki számot?
Valljon-e, vagy jobb: tagadja?
Mi lesz a gonosz csalásnak
Legjobb leplezője, örve?
Hosszú az út s tekervényes,
Tekervényesb az ő terve.
Hosszú az út, mégis annak
Hej, mi hamar végit érik;
De Athelwold úr fejében
A kimentő terv nem érik:
Látszik is már a királyvár,
Esti napfény megragyogja,
De nem fejlik, ki nem bomlik
Athelwold tervének bogja.
Hej, mi hamar végit érik;
De Athelwold úr fejében
A kimentő terv nem érik:
Látszik is már a királyvár,
Esti napfény megragyogja,
De nem fejlik, ki nem bomlik
Athelwold tervének bogja.
Hogy beértek este, későn,
Félre-úton, útca-zugban,
Félre-lakba vitte hölgyét,
Kandi szemtől rejtve, dugva.
Egész éjjel terveket főz,
Egyet eldob, mást határoz,
S alig virrad, sebbel-lobbal
Megy sietve a királyhoz.
Félre-úton, útca-zugban,
Félre-lakba vitte hölgyét,
Kandi szemtől rejtve, dugva.
Egész éjjel terveket főz,
Egyet eldob, mást határoz,
S alig virrad, sebbel-lobbal
Megy sietve a királyhoz.
"Jó királyom, hát jelentem,
Itt vagyok már, itt van a lány;
Hejh, de rászedett a híre!
Ha csak szép nem volna, hagyján!
De nyomorék, sánta, törpe,
Háta púpos, válla kajsza,
- Arca torz és szeme bandzsal,
Egyik csára, másik hajszra.
Itt vagyok már, itt van a lány;
Hejh, de rászedett a híre!
Ha csak szép nem volna, hagyján!
De nyomorék, sánta, törpe,
Háta púpos, válla kajsza,
- Arca torz és szeme bandzsal,
Egyik csára, másik hajszra.
"Mit tegyek? Tudák a célom,
Ha otthagyom, nyílt gyalázat,
Féltem, a lány dölyfös apja
Még királyom ellen lázad:
Elvevém hát magam. Aki
Tisztében ily híven fárad,
Ennyi önfeláldozásért
Megérdemelne egy várat.
Ha otthagyom, nyílt gyalázat,
Féltem, a lány dölyfös apja
Még királyom ellen lázad:
Elvevém hát magam. Aki
Tisztében ily híven fárad,
Ennyi önfeláldozásért
Megérdemelne egy várat.
"Meg, egy várat a királytól,
Félre-tájon, messze-innen,
Hova ezt az új menyecskét
Még ma el lehetne vinnem.
Még ma, hogy ne lássa senki,
Meg ne tudják, hogy mi csúnya,
Ne legyen ő, s véle én is
Mind az udvarnépnek gúnya."
Félre-tájon, messze-innen,
Hova ezt az új menyecskét
Még ma el lehetne vinnem.
Még ma, hogy ne lássa senki,
Meg ne tudják, hogy mi csúnya,
Ne legyen ő, s véle én is
Mind az udvarnépnek gúnya."
"Jó; tied ős Westwood vára;
Rejtve léssz ott, s mégse messze;
Rengeteg közt áll, s ne félj, hogy
Akárki is fölfedezze;
Én nem engedlek nyomozni,
S mint az éj rejt ott az a lak;
De magam, mivel kegyellek,
Nemsoká meglátogatlak."
Rejtve léssz ott, s mégse messze;
Rengeteg közt áll, s ne félj, hogy
Akárki is fölfedezze;
Én nem engedlek nyomozni,
S mint az éj rejt ott az a lak;
De magam, mivel kegyellek,
Nemsoká meglátogatlak."
Hej! Athelwold most akadt meg,
Hisz csak éppen őt kerülte,
Gondolá, majd messze tájon
Lopva, víg zaj pezsg körülte;
S íme, rab lesz, s kéz alatt is.
Tépi üstökét, sóhajtoz,
Hej ez asszony, szép menyasszony
Még fejére mennyi bajt hoz!
Hisz csak éppen őt kerülte,
Gondolá, majd messze tájon
Lopva, víg zaj pezsg körülte;
S íme, rab lesz, s kéz alatt is.
Tépi üstökét, sóhajtoz,
Hej ez asszony, szép menyasszony
Még fejére mennyi bajt hoz!
S mentek aznap, meg sem álltak,
És elértek agg Westwoodba:
Ócska kastély, zord, uratlan,
Útait fölverte dudva;
Ablak, ajtó, puszta termek,
Ősi képek, minden ásít
Messziről már a szerelmes
Pár elébe óriásit.
És elértek agg Westwoodba:
Ócska kastély, zord, uratlan,
Útait fölverte dudva;
Ablak, ajtó, puszta termek,
Ősi képek, minden ásít
Messziről már a szerelmes
Pár elébe óriásit.
Vén, unalmas ősi fészek,
A világtól elfeledve.
Szép arának ide bújni
Ugyan hogy lehetne kedve?
S még ha mindezt úgy cserébe
Kapta királynői rangért!
Hej! Athelwold keservesen
Meglakol még e furfangért!
A világtól elfeledve.
Szép arának ide bújni
Ugyan hogy lehetne kedve?
S még ha mindezt úgy cserébe
Kapta királynői rangért!
Hej! Athelwold keservesen
Meglakol még e furfangért!
"Ej, de biztos nőm szerelme,
Megbocsát ily kis csalást ez",
Gondolá ő, s újra cselt főz,
S Elfridának vallomást tesz:
"Szép szerelmem, megbocsátsz-e!
Nagy a bűn, mit elkövettem,
De szerelmem, mit legyőzni
Nem birék, kimenti tettem.
Megbocsát ily kis csalást ez",
Gondolá ő, s újra cselt főz,
S Elfridának vallomást tesz:
"Szép szerelmem, megbocsátsz-e!
Nagy a bűn, mit elkövettem,
De szerelmem, mit legyőzni
Nem birék, kimenti tettem.
"A király vágyott kezedre,
S külde engem, hogy vigyek hírt,
Igaz-e, hogy szép vagy? Ó szép,
Szívem ellenállni nem bírt.
Megigézett ajkad, arcod,
Szemöldöd mosolygó íjja,
Mindent elfeledtem, azt is,
Mi lesz e feledség díjja!
S külde engem, hogy vigyek hírt,
Igaz-e, hogy szép vagy? Ó szép,
Szívem ellenállni nem bírt.
Megigézett ajkad, arcod,
Szemöldöd mosolygó íjja,
Mindent elfeledtem, azt is,
Mi lesz e feledség díjja!
"Megvan; késő lenne bánni,
S most bocsánatért könyörgök.
S aztán, - látod, egész kart kér,
Ha kisujjat kap az ördög -
A király jő látogatni:
Kérlek, ó segíts cselembe',
Ne igézd meg, ó ne légy szép.
Csúfnak öltözz, bár selyembe.
S most bocsánatért könyörgök.
S aztán, - látod, egész kart kér,
Ha kisujjat kap az ördög -
A király jő látogatni:
Kérlek, ó segíts cselembe',
Ne igézd meg, ó ne légy szép.
Csúfnak öltözz, bár selyembe.
"Fess bibircsókat magadra,
Húzd le szád, félszemre sandíts,
Hátad, melled tömd ki púppá,
Állva görbedj, járva sántíts,
A szókat szuszogva ejtsd ki
S tettesd magad félbolonddá:
Erre sem jő többet Edgár,
Csak ez egyszer tegyük lúddá.
Húzd le szád, félszemre sandíts,
Hátad, melled tömd ki púppá,
Állva görbedj, járva sántíts,
A szókat szuszogva ejtsd ki
S tettesd magad félbolonddá:
Erre sem jő többet Edgár,
Csak ez egyszer tegyük lúddá.
"S akkor itt mi vígan élünk
Ment leszünk háborgatástól:
A királynál meg se sejtik,
Hogy e vén vár kit palástol;
S mint galambok halk falombok
Csendes árnyán, rejtezünk itt:
Boldog ketten, elfeledten,
S hozzánk nem bocsátva senkit."
Ment leszünk háborgatástól:
A királynál meg se sejtik,
Hogy e vén vár kit palástol;
S mint galambok halk falombok
Csendes árnyán, rejtezünk itt:
Boldog ketten, elfeledten,
S hozzánk nem bocsátva senkit."
Tyhű, Athelwold, nagyba fogtál,
Tudod, hogy nőd mire kérted? -
Mondd, hogy menjen tűzbe, vízbe,
Talán kész megtenni érted;
De hogy a világ elébe
Csúfnak öltözködve álljon
No hisz nőt ilyesre kérni
Soha senki se próbáljon!
Tudod, hogy nőd mire kérted? -
Mondd, hogy menjen tűzbe, vízbe,
Talán kész megtenni érted;
De hogy a világ elébe
Csúfnak öltözködve álljon
No hisz nőt ilyesre kérni
Soha senki se próbáljon!
Ráfigyelt a jó tanácsra,
S gondolá Elfrida bölcsen:
"Majd bizony, ha trónra hívnak,
Éltem ez odúban töltsem?
Hű szerelmesnek fa-kunyhó,
Remetelak, szép ez elvben,
De mikor oly rettenetes
Unalmas a kivitelben!"
S gondolá Elfrida bölcsen:
"Majd bizony, ha trónra hívnak,
Éltem ez odúban töltsem?
Hű szerelmesnek fa-kunyhó,
Remetelak, szép ez elvben,
De mikor oly rettenetes
Unalmas a kivitelben!"
De csak hallgat. És Athelwold
Fütyörészve várja Edgart:
"Majd ha látja, hogy lecseppen,
Hogy fut innen vissza mindjárt!"
S alig várja. Őrtoronyban
Ül egész nap vizsga lesbe',
Végre jő - hírt ad nejének,
S viszi Edgart egyenest be.
Fütyörészve várja Edgart:
"Majd ha látja, hogy lecseppen,
Hogy fut innen vissza mindjárt!"
S alig várja. Őrtoronyban
Ül egész nap vizsga lesbe',
Végre jő - hírt ad nejének,
S viszi Edgart egyenest be.
Ő se látta még, s kíváncsi,
Hogy alakult neje vázzá;
S ajtót tárva a királynak,
Mohó szemekkel vigyázá,
Hol van a szörny, ül-e, áll-e? . . .
Betekint és összedermed,
Mert a szép Elfrida áll ott,
Gyönyörű arc, deli termet.
Hogy alakult neje vázzá;
S ajtót tárva a királynak,
Mohó szemekkel vigyázá,
Hol van a szörny, ül-e, áll-e? . . .
Betekint és összedermed,
Mert a szép Elfrida áll ott,
Gyönyörű arc, deli termet.
Soha sem volt ily igéző;
Egy tekintettel szívet gyujt.
Halkan bókol a királynak,
S üdvözölni őt kezet nyújt.
Ez fülig szerelmes immár,
Zavarodva visszahökken,
Sok idő kell, míg beszédök
A szokott vágásba zökken.
Egy tekintettel szívet gyujt.
Halkan bókol a királynak,
S üdvözölni őt kezet nyújt.
Ez fülig szerelmes immár,
Zavarodva visszahökken,
Sok idő kell, míg beszédök
A szokott vágásba zökken.
Hanem aztán meg sem állna,
S Edgár ámul e varázson;
Szó szavat vált, bókra bók foly,
Csak Athelwold ül parázson.
Jaj, neki most vége, Edgár
Rájött a csalásra -
- Pénzt, paripát, feleséget
Sohase bizz másra!
S Edgár ámul e varázson;
Szó szavat vált, bókra bók foly,
Csak Athelwold ül parázson.
Jaj, neki most vége, Edgár
Rájött a csalásra -
- Pénzt, paripát, feleséget
Sohase bizz másra!
Hanem Edgár szót se mond rá,
S nem is látszik, hogy neheztel;
Athelwoldhoz nyájas, és ez
Hitet, reményt még se veszt el:
"Hátha neki még nem is szép,
Vagy, mivel kegyelt, megenged."
Ily reményt táplál magában,
Vagy csak jobban mondva, tenget.
S nem is látszik, hogy neheztel;
Athelwoldhoz nyájas, és ez
Hitet, reményt még se veszt el:
"Hátha neki még nem is szép,
Vagy, mivel kegyelt, megenged."
Ily reményt táplál magában,
Vagy csak jobban mondva, tenget.
És az estét vígan ülik,
A király vadászni kíván.
Nagy parancs megy a falukba,
Ezer hajtót összehíván.
S másnap estig a vidéknek
Rengetegjeit föverték.
De Athelwold este eltűnt,
S reggel szíven szúrva lelték.
A király vadászni kíván.
Nagy parancs megy a falukba,
Ezer hajtót összehíván.
S másnap estig a vidéknek
Rengetegjeit föverték.
De Athelwold este eltűnt,
S reggel szíven szúrva lelték.
Ki a gyilkos? Vajh ki tudná?
Edgár hasztalan kutatja;
Eltemették grófi fénnyel,
Szép Elfrida elsiratja;
Gyászol pár hetet, s ki hinné?
Ekkor nászt ül a királlyal.
- Tüzes ifjú leány-nézést
Soha magadra ne vállalj!
Edgár hasztalan kutatja;
Eltemették grófi fénnyel,
Szép Elfrida elsiratja;
Gyászol pár hetet, s ki hinné?
Ekkor nászt ül a királlyal.
- Tüzes ifjú leány-nézést
Soha magadra ne vállalj!
Edgár sem nősülne többször,
Ily hűbele-balázs-formán!
Király lett az új királyné,
És a kormány papucs-kormány.
Véneknek nincs kelti, ifjak
Jutnak fő-fő állomásra, -
Pénzt, paripát, feleséget
Sohase bizz másra!
Ily hűbele-balázs-formán!
Király lett az új királyné,
És a kormány papucs-kormány.
Véneknek nincs kelti, ifjak
Jutnak fő-fő állomásra, -
Pénzt, paripát, feleséget
Sohase bizz másra!
*
Furcsán esett, de így esett
Hajdanában ez az eset,
Hajdanában, danában
Ködös Britanniában.*
Hajdanában ez az eset,
Hajdanában, danában
Ködös Britanniában.*
Edgár, kiről itt szó van, melléknevén, "Békés" (the Peaceful), egyike volt az úgynevezett hat gyermekkirálynak s a X. század végén uralkodott. A monda alapja Dickens A child's History of England című munkájából van véve. (Tauchnitz Edition, 1. k., 31. l..) (Arany László jegyzete.)
1866.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
