Babits Mihály: ÉNEKEK ÉNEKE | Verstár - ötven költő összes verse

ÉNEKEK ÉNEKE

Szép vagy, óh szerelmesem, szép! Lábadat saru

díszíti, ritka drága gyöngyű;

tomporodnak kerülete, mint a mesterek kezébül

kikerült kösöntyű.

Lábad szára mint aranyszín fundamentumon szö-

kellő karcsú oszlop, márvány;

a te két emlőd nyugalma mint a liliommezőkön

legelő két bárány.

Köldököd mint illatozó olajok nyomától síkos szép

kerekded csésze,

Hasad mint a zaffirokkal rakott elefánttetemnek

drága tündöklése.

Hasad mint a liliommal körös-körül megkerített

dús gabonaasztag;

karod ámbraszín pereccel, két kezed nehéz

gyűrűkkel aranyosan gazdag.

Bal kezed a fejem alatt, jobb kezeddel meg-

ölelgetsz, megcirógatsz, édes;

nyakad mint a karcsú torony kimagaslik hason-

lóan Libanon hegyéhez.

Nyakad mint a Dávid tornya; méz csepeg nyelved

hegyéről; ínyed édességes;

fogaid mint most fürösztött tiszta hófehér juhocs-

kák; ajakad tömjénes.

Halántékod mint a sűrű selyem lomb közül kitetsző

darab pomagranát;

szemed mint a kék halastó; arcod ékességeinek

ki mondhatja számát?

Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre,

mint egy bélyeget karodra,

mert kemény a szerelem mint a koporsó, és erős

mint nagy vizeknek sodra.

No, szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak

künn a mandragórák;

már a szőllő is virágzik s kifakadtak ajtónk előtt

a gyümölcshozó fák.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!